Kezdjük...

... a kezeléssel, amire járok. Masszázsból tegnap kaptam a hetediket, fizikoból eggyel kevesebb van, csúsztatva kezdődött, ezért nem egyforma. Nos, amit korábban írtam, hogy nagy hatást  nem érzek, ezt tegnap tulképp maga a masszőr csaj igazolta. A szitu a következő volt. Mindig fáj, amikor masszírozza a hátam, illetve konkrétan a kezelés csak 1 kisebb területre terjed, nevezetesen a váll alatti részre vagy mondhatnám úgy, hogy a lapocka fölötti részre. Szóval, mindig fáj, de tagnap nagyon fájt, amit a kezelés végén mondtam is a csajnak. Erre ő mondta, hogy nem tapasztal javulást (a 7. kezelés után), ezért erősebben masszírozott. Szóval, elkeserítő. A fizikós csaj azt mondja, tovább kell lépnem reumatológiára. Na, visszatérve a tegnapi fájdalmas masszírozásra, annak az lett a következménye, hogy mára meglilult a hátam 2 helyen, még a masszőr csaj is meglepődött, ahogy meglátta. Ma viszont olyan gyengéden csinálta, hogy sztem ez nem ért semmit, de nyilván egy meglilult részt nem lehet agyon nyomogatni, mert még az is begyulladna. Edit barátnőm azt mondja, jegeljem. A fizikós csaj azt mondja, nem ajánlaná. Attól tartok, itt már csak csodára számíthatok. Szomorú vagyok és elkeseredett. Vivi azt mondta, sajnos, meg kell tanulni együtt élni a fájdalommal. Hát, ez van.

Nos, február 18-án szombaton Erika barátnőmnél voltam ebédelni. Székelykáposzta volt. Nem volt rossz, de én  fűszeresebben főzök. Nagyon kedvelem Erikát, azt hiszem, elég jó barátnők lettünk.

Vasárnap kocsonyát főztem.

Ez a hétfő volt az első nap, amikor elkezdődött a masszázs, Ada pedig kórházba vonult kivizsgálásra.

A keddi napom iszonyatosan fárasztó volt. Elmentem itthonról 10:10-kor, letudtam a kezeléseket, utána intéztem 1 csomó mindent 14:30-ra értem haza és 16:30-ra még bementem Adához a kórházba. Vittem neki, amit kért. Mire hazaértem, este 7 óra körül volt. Nagyon fáradt voltam.

Szerdán varrónőhöz mentem a kezelések után. Sokat dolgoztam itthon, de fárasztó minden nap a kezelésekre járni.

Csütörtökön bementem a városba a kezelések után, sikerült vennem olyan ripsz szalagot, ami színében illik a majdani falvédőmhöz. El is vittem nyomban a varrónőhöz. Emese, sajnos beteg, suliba sem ment.

Folyt köv.