A műtét

Megtörtént a fogászati műtétem. Reggel 8 előtt pár perccel megérkeztünk, elvitt a fiam autóval. Először az altatóorvos elkérte a papírjaimat, addig kicsit beszélgettem a recepciós csajjal, ez a kedvesebbik azok közül, akikkel találkoztam. Mondta, hogy ébredés után olyan leszek, mint, aki másnapos. Mondtam, hogy nem is tudom, voltam-e valaha másnapos, de most megtudom, milyen az. Betessékeltek a rendelőbe, beültettek a székbe. Először a kézfejembe akarták kötni az infúziót, de szétdurrant az ér. Másodszorra vagy harmadszorra a könyökhajlatba sikerült. Az infúzió "bejárata" mellett volt 1 kanül, amibe az altatóorvos vmit befecskendezett és mondta, hogy ettől most 1 kicsit ellazulok. Kész többre nem emlékszem. Dél volt, mikor a pihenőben felébredtem. Bejött hozzám a dokinő 2x is, 1x az anesztes asszisztens és az altatóorvos is. Mondta, hogy keljek fel, meg akarja nézni, hogy tudok menni. Ok, mondtam, - a cipő nem volt rajtam, - de a cipőmet nem tudom bekötni. Mondta, hogy majd ő beköti, nehogy elessek benne. Mondtam, hogy orvos még úgysem kötötte be a cipőmet, próbáltam humorizálni. Baromira szédültem és hányingerem volt. Kaptam még 1 fecskendőben folyadékot, amit meg kellett innom, nagyon keserű volt, de azt mondta a doki, hogy mire hazaérünk, jobban leszek. A fejem csak 1 irányba tudott nézni, nem mozgattam. Leültetett a váróban és hamarosan jött értem Lackó és Ada. Kifizettem a cechet, Lackó és Ada kitámogattak az autóhoz, elmentünk még 1 gyógyszertárba kiváltani, amiket kaptam és jöttünk haza. Hát, még akkor nem voltam sokkal jobban, de valóban kis idő múlva, elmúlt a hányinger. Kis szédülés még maradt, Ada nagyon figyelt rám. Ja, Lackó csak feljött és pár perc múlva ment is tovább. Ada majdnem este 7-ig itt volt velem. Nagyon hálás vagyok neki a gondoskodásért, bár úgy gondolom és más is úgy gondolja, hogy ez igazából a gyerekeim feladata lett volna. Eltelt most már több, mint másfél nap, eltelt 1 éjszaka, jön a következő. Fájdalmam nincs, amit én csodaként élek meg. Pénteken vagyis a műtéthez képest 1 hét múlva kell visszamennem kontrollra. Hát, ennyit tudtam hirtelen írni a nagy műtétemről. Sokat dolgoztak rajtam, 5 ember volt körülöttem. Monitorra is kapcsoltak, mert a mellkasomon megtaláltam a tappancsok nyomát.

Na, ezek után haladjunk legalább pár napot.

Május 15-én hétfőn jöttek a gyerekek. Emese tejfölös-tárkonyos sertéspörköltet kapott, de Gábor diétázott, mert hasmenése volt, de már suliba el tudott menni, viszont azt mondták a szülők, hogy őt még diétáztassam. Aztán elmentek együtt hoki edzésre. Odament értük az apjuk és visszajöttek a táskájukért.

Kedden nagyon esett az eső. Ibolyával, a varrónővel volt megbeszélve, hogy jön, fel is hívtam, hogy eljön-e ebben a nagy esőben, de azt mondta, hogy jön. Így is volt. Takarítottam ezen a napon, Szotyit rendbe tettem és Ahmeddal beszélgettem írásban a messengeren egészen éjfélig.

Szerdán Itthon voltam, mostam, takarítottam.

Csütörtökön személyes konzultációm az altatóorvossal, ugyebár műtét előtt. Kifejezetten én kértem, hogy személyesen beszéljünk, nekem ez fontos volt. Még ezen a napon ismét feljött a varrónő, mert amiket kedden odaadtam neki, már vissza is hozta. Ezután már csak pihentem.

Innen folytatom.