... unalmas napjaim leírásával. Nem nehéz. Mármint elmaradni. Egy dolog, hogy nem mindig írok ide, de kanadai Lynn barátnőmnek is sajnos, elég ritkán írok. Pedig ő tényleg megérdemelné, hogy rendesen írjak neki. De az az igazság, hogy azok az iszonyatosan hosszú angol nyelvű levelei egyszerűen elrémisztenek. Van, hogy több, mint 5 ezer leütés. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy lefordíttatom a gugli fordítóval és mutatja. 5 ezer leütést képes egyszerre lefordítani, ha attól több, akkor újra kell tölteni a levél többi részét. Nos, van persze, némi angol tudásom, de nekem erőfeszítés ilyen hosszú levelekre érdemben válaszolni.
Na, nézzem, hol is tartottam. Igen, készültem a szombati családi találkozóra.
Azt még írtam, hogy kedden megérkeztek a Tescoból rendelt cuccok, de nem minden.
Ezért szerdán is elmentem vásárolni. Csirkeszárny nem volt, amit nagyon szerettem volna venni.
Csütörtökön itthon voltam, port töröltem és felporszívóztam. Főztem magamnak 1 pörköltet, vettem elő hozzá 1 adag nokedlit. Azért lett pörkölt, mert rendeltem a Tescoból 1 fej salátát és nem akartam, hogy tönkre menjen. Ez az ebéd kitartott nekem 2 napra.
Pénteken pokoli nehéz napom volt. Ismét elmentem vásárolni, egyrészt, mert hiányzott még mindig pár dolog, pl. a csirkeszárny, valamint a menyem gyümölcsöt kért húsvétra, csak ő, azt nem vehettem meg hamarabb, mint a többiek ajándékát. Szóval, leszambáztam az Aldiba és megállapítottam, hogy mostanság biztos szárny nélkül születnek a csirkék, mert ott sem kaptam. Vagyis 3 helyen sem volt szárny: Tesco, Spar, Aldi.
Mikor hazajöttem, megfőztem a húslevest 2 doboz húsos csontból alaposan bezöldségelve. Estére be tudtam tenni - persze muszáj is volt - a hűtőbe. Megfőztem a sertéspörköltet másfél kiló lapockából. Nem volt semmi felkockázni. Ez is ment a hűtőbe este. Aztán még a másnap sütésre ítélt csirkecombokat megtisztítottam és úgy tettem be a hűtőbe.
Pokoli fáradt voltam estére, a hátam majd beszakadt, sokat kellett állnom a pult mellett a konyhában.
A főzésre nagyon kell ügyelnem, mert a fiam extrém gluténérzékeny, a vejem meg laktózérzékeny. A laktózérzékenységre lehet gyógyszert szedni, ha netán laktóz kerül az ételbe, de a gluténre semmi nincs. Nekem stresszt okoz, amikor így kell főznöm, nem egyszerű. Nagy vonalakban. Mindent letakarítok, tiszta konyharuhákat, kéztörlőket veszek elő. Külön gluténmentes húsvágó deszkát használok, fakanalat és edényfogó kesztyűt, amiket külön tárolok. Mindent, de mindent újra elmosok, amiket használok, legyen az 1 edény vagy akárcsak 1 kanál. Szóval a tisztán eltett dolgokat újra mosom. Külön sót használok a fiamnak, nehogy olyan só kerüljön az ételbe, amibe esetleg kenyeres kézzel belenyúltam. Minden felhasználásra kerülő fűszer összetevőjét el kell(!) olvasni, nem tartalmazhat glutént még nyomokban sem!
Este elpakoltam a lakásban az olyan dolgokat, amik az én kényelmemet szolgálják, ha itthon vagyok, de nem kell, hogy más lássa. Elővettem a papucsokat, kikészítettem az előszobába. Mindenkinek a húsvéti ajándékát lefotóztam, aztán eldugtam őket. Azt is lefotóztam, hogy hova dugtam, sok cucc volt. Másnap a család megkeresgélte és a fotó alapján kiválogatták a sajátjukat. Ez mindig jó móka szokott lenni. Nekem már annyi édességem van itthon, hogy boltot lehetne nyitni. Nem vagyok tőle boldog, dagadok. Meg is fogom mondani a gyerekeknek, hogy anyák napjára nehogy édességet hozzanak nekem.
Így alakult a péntek, innen folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése