Csak gyorsan

Pár mondat az elmúlt hétről.

Hétfőn Pünkösd volt, itthon voltam, hol máshol lettem volna, sokat dolgoztam.

Kedden elmentem az egyik Ofotértba a majdnem széteső szemüvegemet megcsináltatni, szerencsére sikerült és nagyon örülök neki, mert szeretem ezt a szemüveget. Utána gyógyszertárba mentem és a Sparba a belvárosban.

Szerdán jöttek a gyerekek. Mivel már eléggé utazási lázban égtem, nem nagyon volt kedvem bonyolult kaját csinálni. Sajtos-tejfölös tészta volt, szeretik és ez a lényeg. Utána tejszínes-vaníliás krém magnélküli szőlővel.

Csütörtökre terveztem 1 nagybevásárlást. Lementem a 100-asba, elemet vettem. Aztán a háztartásiban voltam... nem tudom, mit vettem, végül a Pennyben otthagytam 1 rakás pénzt.

Pénteken varrónőhöz mentem, levágattam 1 nyári miniruhát - amit kaptam még régebben - tunikának, de nem tetszik, nem lett jó, sztem nagyon rövid lett, még a sejhajom alá sem ér, minit meg tinédzser korom óta nem hordok. Utána befizettem a postán az aktuális csekkeket, majd ismét a Pennybe mentem pár apróságért és megint a háztartásiba.

Ma szombat van, az én kisfiam ma 47 éves. Felköszöntöttem reggel telón és persze a családi csopinkban a Messengeren is. 

Most ezerrel készülök, vasárnap 02:50-kor indulok Olaszországba. Úti cél Velence és Verona. Velence bakancslistás, de Veronának története van. Tinédzser koromban volt 1 fiú, akibe nagyon szerelmes voltam. Talán, nem is tudom, lehet, hogy ő volt életem legnagyobb szerelme. Krisznek hívtam, csak én hívtam így. Ez a név nem a keresztnevéhez, hanem a vezetéknévéhez kötődött. No, mindegy. A baj az volt, hogy 1 évvel 4 hónappal és 2 héttel fiatalabb tőlem. Mindig azt mondtam, hogy az én szerelmem sokkal érettebb volt, mint az övé. Hiszen, amikor én 18 voltam, akkor ő alig múlt 16 és fél. Sajnos. De a lényeg. Vele beszéltünk arról, hogy 1x elmegyünk Veronába. Hét, én most elmegyek Veronába.

Majd jelentkezem, addig is vigyázz Magadra😊

Bár nem volt...

 ... tervezve, mégis szombaton bementem a városba, mert az utazásra a részvételi jegyet ki kellett nyomtattatni. Nem kellett volna mind az 5 oldalt, de hasznosnak találom, mert sok fontos információ van rajta és a program is.

Itthon csak 1 mosást ejtettem meg, sajnos, az időm igen jelentős részét elvette, hogy kb. 2 órát telefonáltam 2 emberrel.

Vasárnap szülinapja volt a vejemnek. Vivi úgy adta át az ajándékot, hogy én is ott voltam a Messenger segítségével, a nászasszony meg valóságában volt náluk, ott ebédelt.

Ezután Ágihoz mentem, mert engem meg ő hívott meg ebédre. Szülinapja volt nemrég, 86 éves volt. Ági nagyon jól főz. Töltött csirkecomb volt, vele sült krumplival, meg majonézes salátával, abban volt minden finomság. Ittunk 1 cherryt és sört, süti is volt, túrós és almás. Az almás finomabb volt - nekem legalábbis. Kaptam tőle annyi kaját, hogy hétfőn nem kellett főznöm. Mindenből kaptam. El is fogyott hétfőn. Jaj, annyit zabálok és mennyire nem teszem jól. 63 kiló vagyok a 157 centimhez. Már, ha vagyok még 157 centi. Nő a seggem, határozottan növekszik. Mindig vágyom, hogy milyen jó lenen, ha ötössel kezdődne a súlyom, de sztem csak akkor lesz ilyen, ha nagyon beteg leszek. Hát, úgy nem akarok lefogyni, magamtól meg gyenge vagyok hozzá. Pedig nem is eszem nagyon sokat. Sosem vacsorázom. Legfeljebb rágcsálok valamit.

Nem kéne - tudom.

Úgy látom, Vivi is kezdi visszahízni a súlyát, pedig nagyon sokat fogyott, vagy 17 kilót, ha jól emlékszem, de már látom rajta, hogy ment vissza rá.

Sajnos.

Vajon...

utolérem-e magam még az olaszországi út előtt? Szerintem nem. Sokat dolgozom itthon, hogy a havi nagytakarításom is meg legyen csinálva és közben már szedem össze a dolgokat, amiket majd viszek magammal. Készítem össze a kisszobában az ágyra. Aztán, ami fontos lenne, hogy írjak gyorsan 1 listát, mi mindent kell megcsinálnom utazás előtt. Pl. postára kell mennem, mert pont határidősek lesznek a csekkjeim. Meg tényleg mindent át kéne gondolni. Pénzt már váltottam, nagyjából tudom, hogy milyen ruhákat viszek, de nemcsak ebből áll az utazás.

Hol is hagytam abba? 

Május 12-én, vasárnap elmentem Katihoz, akivel együtt utazunk Olaszba. Sosem jártam még nála. Nagy lakása van, 3 szobás. Elég szép a bútora, de nem egyfajta a bútorok faszerkezete, hanem többféle. Nem azt mondom, hogy szedett-vedett, de az én szememet bántja. Nagyon negatív, sajnos. Neki semmi nem jó. Miután eljöttem tőle, ő is jött, elmentünk 1 cukiba. Már voltunk ott máskor is, de nem emlékezett rá, hogy hova kell menni. Én vettem sütit, ő említette, hogy mikor legutóbb ottjártunk, milyen szar volt a süti, amit vett. Valami száraz apró sütit vett. Mondtam neki, hogy egyszerű, nem olyat kell venni. Ő fagyit vett most. Szerinted? Ízlett neki? Hát, persze, hogy nem, pedig szerintem már nincs is rossz fagyi sehol. Izgulok, hogy normálisan kibírjam vele ezt a 4 napot. Ha nagyon fog hőbörögni, óvatosan leintem majd, ezt eldöntöttem. Én jól akarom érezni magam - és ennyi! Igaz? A süti, amit vettem, finom volt, mint mindig.

Hétfőn találkoztam 1 nagyon régi kollégámmal, 1 pasival. Azt hiszem, elmúlt 80 éves. Nagyon hajtott rám fiatal koromban, persze huszonéves voltam - most nagyképűség nélkül mondhatom -, és nagyon szép. Nos, a mai napig sajnálja, hogy nem alakult ki köztünk semmi. De most nem is ez a lényeg, ámbár a női hiúságomat nyilván meglegyezte, jól esett. Beültünk 1 kiskocsmába és átbeszéltük a helyi - városi - politikát, a magyar politikát, a világpolitikát és a legújabb - úgy mondanám - Magyar Péter jelenséget. Nagyon jót beszélgettünk. Ha már kocsma, ittam 1 alkoholmentes málnás sört, nagyon finom volt és 1 Bailey'st.

Kedden az Újgyőrin voltam, a 100-as boltban vettem 1 rakás elemet, ami a fényképezőgépembe kell, hogy kellően fel legyek tankolva.. Gyógyszertárban voltam, vettem hasfogót az útra, remélem, nem lesz rá szükség. Végül a Sparba mentem levásároltam a kuponjaimat.

Szerdán jöttek a gyerekek, nagyon finom Stefánia vagdalt volt krumplipürével és uborkasalátával.

Csütörtökön itthon voltam, bár készültem, hogy kimozdulok, de nem bírtam magam rábeszélni. Rosszul jártam, mert másnap nagyon szar idő volt. Természetesen dolgoztam itthon, én nem nagyon tudok olyat tenni, hogy ne tegyek semmit.

Szóval, pénteken a hideg, esős időben bevillamosoztam a városba. A Szinvaparkban vettem utazáshoz való apró kozmetikumokat a DM-ben. Ezután váltottam eurót, éppen felmenőben volt az árfolyam, gondoltam nem várhatok tovább, pedig most már megint erősödik az árfolyam, lehet, hogy jobban járok, ha kivárok. De tudod mit? Oly mindegy ennél a kevés eurónál. Mit nyertem volna? Legfeljebb pár száz forintot. Végül feltöltöttem a Dominó kártyámat is.

Aludj jól, megyek én is. Holnap megint sok dolgom lesz.

Semmi extra

Május 09-én, csütörtökön nem történt semmi extra. Itthon voltam és baromi sokat tornáztam. Elmondom milyen tornákat szoktam naponta csinálni. Nyaktornát napi 3x. Még mikor jártam kezelésekre, gyógytornára, akkor kaptam kinyomtatva, hogy milyen gyakorlatokat kell csinálnom. Több helyről is összeszedtem, tehát elég sok van. Azokat szépen, sorban csinálom. Ez 30 gyakorlat naponta. Nyaktorna napi 2x. Ezt én magam vettem a YouTube-ról. Aztán 1 gerinctorna, talán még azt is én szedtem össze valahonnan, nagyon régóta csinálom. Régen hason fekve végeztem 1 gyakorlatsort, de a hasi műtétem után már nem tudtam azt csinálni, így állva maradok. Aztán szoktam táncolni egyet a Jerusalema című számra és, ha nem megyek sehova, akkor 30 percet futópadozom. Ez persze nem futást jelent, hiszen fiatal koromban is rettenetesen utáltam futni, hanem gyalogolok.

Pénteken postára mentem, utána a régi Otthon étteremben vettem fagyit, 3 gombócot: csoki, vanília és eper. Finom volt, de az a gyanúm, hogy a cukormentes fagyitól hasmenésem lett. Az eper volt cukormentes vagyis édesítővel készült. Vannak édesítők, amik - már bocsánat - magyarul mondva, megfosatják az embert.

Másnap, szombaton 4x kellett WC-re mennem és igen diszkomfort érzetem volt a beleimben. A 4. után jól lettem. Húslevest főztem ezen napon, azért ettem belőle.

Készülgetek az olasz útra, de nehezen megy egyelőre.

Mára ennyi.

Hogy is...

 ... állunk? Jön a felsorolás-szerű leírás? Pedig nekem is jobb volt, amikor részletesebben tudtam írni 1-1 napomról. Na, nézzük, mi van most, hol tartok.

Május 02-án, csütörtökön Szotyikámnak vásároltam kaját és valamit a diósgyőri 100-as boltban, de már nem tudom, hogy mit. Persze, vissza tudnám keresni, igen. Elárulom, hogy a blokkjaimat 1 hónapig szoktam őrizni, így árak is, termékek is visszakereshetőek, de nem hiszem, hogy jelenesetben bármit is számítana😄

Pénteken kanadai Katinak volt szülinapja, akivel Olaszba megyek. 76 éves. Ez úgy derült ki, hogy az út foglalásánál meg kellett adni a személyes adatokat, másképp nem tudtam volna. Felhívtam telefonon, felköszöntöttem és meghívtam 1 sütire vagy fagyira hétvégén valamelyik napra. Vasárnapot beszéltük meg.

Pennyben voltam még ezen a napon.

Szombaton itthon voltam, önmagam tudom ismételni, a szokásos tevékenységeimet végeztem. Felhívtam Katit, de nem emlékezett, hogy mit beszéltünk meg vasárnappal kapcsolatban. Rémisztő a feledékenysége😕

Vasárnap találkoztunk Katival, kimentünk Kisgergelyhez, végül sütit ettünk mindketten. Gyalog jöttünk haza  hozzám, mert azt beszéltük, hogy átutalom az utazás árát, ő meg ideadja kp-ben. Nos, a kp-t megkaptam, de az utalás nem sikerült, rettenetesen kellemetlen volt. Sokat beszélgettünk, elég későn ment el tőlem.

Másnap, hétfőn, sajnos, nem tudtam érdeklődni a bankomnál, hogy mi lehetett a hiba, mert Budapestre utaztam. Vivi meghívott a munkahelye által rendezett programra, aminek a címe, anyák napja alkalmából, "Hozd el Anyut".

A fél 9-es vonattal mentem és a fél 5-össel tudtam csak hazajönni. 12-kor kezdődött a program, jól éreztem magam. Volt kis vendéglátás, édes-sós rágcsák, üdítő, gyümölcs. A Tesco budaörsi központjában olyan helyekre vittek be, ahova 1 szimpla vásárló sosem jut el. Én ugyan dolgoztam kemény 2 hetet a miskolci Tescoban - már nyugdíjasként -, tehát a hátsó fertályon voltam, de nyilván más 1 Miskolc és más 1 Budaörs. Sajnos, közös ebédre nem volt időnk Vivivel. Jól elfáradtam, de ez a hajnali kelés miatt volt. Ja, ajándékot is kaptunk, 1 cserép liliomot és 1 tábla Lindt csokit. A virágot elvitte Vivi, én meg hazahoztam a csokit.

Kedden ismét megpróbáltam átutalni az olasz út árát és most sikerült. Tudom is, hogy hol rontottam el előzőleg. Örömmel hívtam Katit és küldtem neki 1 igazoló fotót az utalásról, így korrekt. Aztán szétnéztem az utazási iroda honlapján és felhívtam őket - már az utalás után -, mert úgy gondoltam, hogy az ott leírtak szerint, jár nekünk némi kedvezmény. Egyrészt, mert elmúltunk 65 évesek, másrészt, mert online rendeltem meg az utat. Elismerték az igazamat és visszakaptunk 1 kis pénzt, amit ma fogok odaadni Katinak, mert ma is találkozunk.

Szerdán érkezett meg a számlámra az utazási irodától a pénz, amiről az előbb beszéltem.

Ezen a napon jöttek az uncsik, tojásos nokedli volt az ebéd, Gábor ezt kért. Volt hozzá uborka sali és az erkélyen ebédeltünk😃

Mára ennyi, most megyek, mert lejárt a mosógép, teregetnem kell.

Megint elhanyagoltam...

... egy kicsit az írást, pedig történtek jelentős események, de mindent a maga idejében.

Hétfőn - ápr. 29-én - postára mentem, csekkeket kellett befizetni. Utána elgyalogoltam 1 villamosmegállót a benzinkúthoz és vettem paradicsomot. Onnan pedig hazagyalogoltam.

Beszélgettem kanadai Kati "barátnőmmel", bár én még mindig nem érzem, hogy barátnőm lenne, ő jobban kedvel engem, mint én őt. Na, mindegy, most nem ez a lényeg. Korábban beszélgettünk róla, hogy eljönne-e velem Velencébe, mármint az olaszországi Velencébe. Szóval, kedden lefoglaltam 1 olaszországi utat. Buszos, 4 nap, Velence és Verona, mindkét város a bakancslistámon van. Hát, ez a legnagyobb újság mostanában.

Szerdán május 01. volt, így a gyerekek nem jöttek. Itthon voltam, laza nap volt. Le akartam vinni a szemetet, de nem működött a lift, így maradt a szemét itthon.

Innen folytatom, késő van, fáradt vagyok.