A helyzet az, ...

 ... hogy megint elmaradtam kicsit az írással, pedig lesznek események, majd később, ha leírom, meglátod, illetve elolvasod.

Még csak okt. 09-nél járok, ez volt szerda. Mellesleg néhai apám szülinapja. Az unokák jöttek ebédelni, hagymás sertéslapocka spagettivel volt az ebéd. Nagggyon finom volt.

Csütörtökön, 10-én az én szülinapom volt. A gyerekeim nem teljesítik a kívánságomat, amit kértem (volna), hogy vigyenek el a Hortobágyra :-((( Kimondhatjuk, nem törődnek velem, sőt, nem is fognak. Soha el nem múló fájdalom. Elmúlik majd, amikor én elmúlok.

Egyébként Ágihoz mentem át a szülinapomon, de nem ez alkalomból, hanem más miatt. Iszogattunk kicsit, sütött is vmit, beszélgettünk, elvoltunk. A facén kaptam több, mint 100 üzenetet, amihez hozzáteszem, hogy kétszáz-egynéhány ismerősöm van mindössze. Ezen kívül jöttek Messenger üzenetek és néhány telefon. Sms-t már nem küld senki és e-mail sem kaptam.

Pénteken itthon voltam, keveset dolgoztam, talán ezt adtam magamnak utószülinapra 😃 Egyszerűen utálok semmit tenni.

Szombaton végeztem a szokásos és az elmaradt dolgaimat. Nekem vannak napok, amikre konkrét feladataim vannak kitűzve már évek óta. Ilyen a szombat is és a kedd is például...

Vasárnapra annyi a bejegyzésem, hogy sok munka, de már nem tudom, hogy mi volt az.

Hétfőn elmentem a Centrumba, elvittem azt az ágytakarót tisztíttatni, amit még Katitól kaptam, akivel Olaszországban voltam. Kati használta állítólag takarózni is, na én így nem akartam feltenni az ágyra, ezért vittem tisztíttatni. Korábban, mikor arra jártam, megkérdeztem, hogy kb. mennyibe kerül 1 ilyen takarónak a tisztíttatása. Az felelte a srác a pult mögül, hogy olyan 5 ezer forint körül. Jó, gondoltam, még ha a duplája is, ott hagyom. Igen ám, de nem a duplája volt, hanem 16 ezer forint! 16 ezer forint az 5 ezer körüli helyett! Meditáltam, hogy mit tegyek, de végül csak ott hagytam, mert 1 új ágytakarót venni, varratni, ennek a többszöröse lenne.

Innen folytatom.

Kiesett 1 csavar...

... a brandnew szemüvegemből. Pont 1 hétig hordtam és 1x csak azt vettem észre, hogy vmi kis izé van itt előttem az íróasztalon. Megnéztem nagyítóval, mert nagyon apró volt és bizony az új szemcsimből esett ki 1 olyan csavar, ami az orrnyeregnél lévő támasztékot - nem tudom a pontos megnevezését - tartotta, így ez támaszték is kiesett persze, mivel nem volt csavar, ami tartsa. Szóval, hétfőn első utam az optikushoz vezetett. Visszacsavarta kb. 3 perc alatt, ez nem 1 nagy dolog.

Ezután lementem a Centrumba, mert ott vállalnak tisztítást. Még Katitól kaptam 1 ágytakarót, attól a Katitól, akivel Olaszban voltam és a 4 nap alatt 2x elveszett. Nos, mivel ez 1 használt ágytakaró, ámbár tényleg szép, tisztíttatás nélkül, természetesen nem teszem fel az ágyamra. Korábban jártam ott és csak úgy érdeklődés szintjén megkérdeztem, hogy kb. mennyibe kerül 1 ágytakaró kitisztítása. A csávó azt felelte, hogy olyan 5 ezer forint körül. Ok, gondoltam magamban, még, ha a duplája is, kitisztíttatom. Igen ám, de kiderült, hogy az az 5 ezer forint, bizony - asszus - 15.900.- Ft. Nem a duplája, hanem háromszorosa annak, amit tájékoztatásként kaptam. Na, az volt a beetetés. Ott álltam és elég sokat gondolkodtam, hogy mit csináljak, de végül beadtam... Nem voltam boldog, de úgy gondolom, sőt, biztos olcsóbb, mintha 1 újat varratnék. Jelenleg csak 1 plédet használok ágytakaróként, ami egyébként szép és illik is a szoba miliőjéhez.

A takaró beadása után elmentem és megvettem Náray Tamás Barbara trilógiájának 3. kötetét, mert az még hiányzott.

És még mindig hétfőnél járunk, hazafelé menet bementem az Ifiházba 1 fotókiállítást megnézni. Az ilyen művház vagy művház jellegű intézményekben lévő pici kiállítások ingyen megtekinthetőek. Egy mindössze 22 éves fiatalember kiállítását néztem meg. Amit hiányoltam, hogy a képeknek nem adott címet, tehát, amit a képek alá írok, az én kitalációm. Pár kép:

Napnyugta a Barlangfürdő mögött

Buli a belvárosban

Száguldás a kisvasúttal

Kedden lementem az Újgyőrire, pár dolgot vásároltam és olcsón, de több helyen. Voltam 100-as boltban, DM-ben, Sparban és a Familyben.

Szóval, az utóbbi időben azt vettem észre, hogy bizony a kis nyugdíjamat jobban be kell osztani, mint korábban. Elkeserítő. Romlik, értéktelenedik a pénzünk, az árak pedig kúsznak fölfelé. Nem, nem akarok panaszkodni, mert nem nélkülözöm, de azért ez szar, na, ez az igazság. Lehetne politizálni, hogy miért ilyen ócska ország lett kis hazánk, hogy menekülnek innen a fiatalok a kilátástalan élet elől, stb., stb. Tudom, van, aki nem ért egyet ezzel, de sajnos, ezek tények.

Folyt köv.

Tegnap volt...

... a szülinapom-pom-pom😊 67 éves lettem, beléptem a 68-ba. Ez utóbbi jobban tetszik. A 67 nem szimpatikus. Tudom, tudom, tök hülyeség, de 6+7=13 és ez nem tetszik😃

De térjünk vissza a rendes kerékvágásba. Múltkor kicsit kipanaszkodtam magam. Nem azt mondom, hogy teljesen túl vagyok rajta, de határozottan jobban vagyok.

Még múlt csütörtöknél járok, amikor is nem történt semmi - ismét. Itthon voltam, mostam, tornáztam. Kissé elkeseredtem ma, mikor épp a futópadon gyalogolva gondolataimba mélyedtem, mert vhogy nagyon szarul osztom be az időmet. Át kell gondolnom és megpróbálni kicsit másképp intézni, rendezni a napi dolgaimat, mert nem jutok 5-ről a 6-ra és bizony helyettem senki nem csinál meg semmit, mert egyedül vagyok, mint a kisujjam. Ja, ezen a napon felhívtam a gázszerelőt, hogy jöjjön ki, nézze meg a konvektoraimat, mert tavaly sem volt karbantartva. Felírta a telszámomat és azt mondta, majd hív, ha tud jönni. Na, ez azóta sem történt meg, eltelt több, mint 1 hét és bizony a konvektoraimat becsiholtam, miután a kisszobában 18,5 fokra csökkent a hőmérséklet.

Pénteken is itthon voltam. Sokat voltam itthon abban az időszakban, mert napokig esett az eső. Ez most nem jól hangzik, de ablakot pucoltam. A miért megfejtése az, hogy az erkély ablakait pucoltam, az meg szerencsére nem ázik meg soha. talán 1x vagy 2x fordult elő, hogy az erkélyajtót elverte az eső, de az nagggyon durva eső volt.

Az esőből kifolyólag, szombaton is itthon voltam, végeztem a szombati rutint, amit most nem részletezek, mert már nekem is uncsi lenne.

Eredeti tervem szerint, vasárnap átmentem volna Ágihoz, de azt is elmosta az eső. Itt álltam felöltözve, talpig sminkben és bizony rendesen esett. Felhívtam Ágit és mondtam, hogy nem mennék, nem akarok szarrá ázni. Különben néhány újságot hoztam volna tőle, Gábornak hulladékba és nekem a háztartási hulladékhoz. Ez azért vált szükségessé, mert mostanában a mi házunkban eltűnik minden reklámújság még mielőtt érvényes lenne.

Folyt. köv.

Nem könnyű

Nem könnyű írnom a gyerekeimmel való kapcsolatról. Valahol valamit nagyon elronthattam, mert egyikük sem törődik velem. A lányom távol lakik, így könnyű lepattintani, tőle már nem is kérek semmit. Mikor 2 évvel ezelőtt költöztem, kérdeztem tőle, hogy nem jönne-e el segíteni, akár pakolni egyik vagy másik lakásban vagy takarítani egyik vagy másik lakásban. Azt felelte, hogy nem éri meg neki eljönni... Jelentsen bármit is. Jó nagy pofon volt, amit kaptam a lányomtól. Az egy iszonyat volt, amit én 65 évesen egyedül, idős nőként végigcsináltam akkor. Talán ebbe az egész dologba betegedtem bele, mert ahogy szeptemberben beköltöztem, már novemberben beteg voltam. Emlékszem, olyan fájdalmaim voltak, hogy éjjel nem tudtam aludni, sírtam a fájdalomtól. Rengeteg kezelésre jártam, de legutóbb a dokinő nem mondta, hogy menjek vissza kontrollra. Kiderült, hogy van 2 nyaki gerincsérvem, csontritkulásom is, meg a frász tudja, még mi... Minden nap tornázom, minden nap. Így tartom karban magam, bár azt veszem észre, hogy a nyakam kezd kicsit jobban fájni, mint korábban. 

Nos, a mostani történet.

Már korábban megírtam a családi csoportunkba, hogy előre jelezzem, nem akarom megünnepelni a 67. szülinapomat, egyszerűen nem érzem úgy, hogy bármit ünnepelni kéne rajta. Erre - talán Vivi - felvetette, hogy lenne-e kedvem elmenni valahova, mondjuk félúton találkoznánk - írta Vivi. Persze, válaszoltam, hiszen év elején direkt kértem, hogy ne vegyenek nekem semmit, hanem gyűjtsék össze a rám szánt pénzt és vigyenek el valahova, ahova nem tudok egyedül vagy 1 nap alatt eljutni. (Sztem nem is emlékeztek rá.) Írtam, hogy szívesen elmennék a Hortobágyra, hiszen még 2016-ban megbeszéltük Lackóval, hogy elmegyünk, de akkor sem és azóta sem lett belőle semmi, pedig nagyon vágyom a Hortobágyra. Vivi erre azt felelte, hogy az nem éppen félúton van. Tehát Hortobágy kilőve, nem visznek el. Ezután felmerült még Pesten 1 program, Ikarus találkozó vagy Szolnokon az ottani aeropark. Annyit írtam, hogy Pesten sztem nagyon sokan lesznek. Ezután Lackó írta, hogy akkor Hollókő. Vivinek jó lett volna, de én írtam, hogy Hollókő nagyon szép, 1x mindenkinek látni kell, de nekem ez az 1 már megvolt és nem szerepel azon a listán, hogy újra elmennék megnézni. Ekkor írtam, hogy van 1 korszakalkotó javaslatom, jöjjenek el hozzám. Na, erre rögtön lecsaptak, pont erre, amit végképp ki akartam kerülni. És tudod mikor akartak jönni? Ma! Írtam, hogy, ha most szombat, akkor Hollókő vagy, ha nálam akkor a hónap vége. Merthogy 12-e egyiküknek, 19-e másikuknak nem jó, ezért maradt az okt. 26.

Hát, ez van momentán, rohadt szar érzés. Áll még előttem 1 "menet", mert megírom, hogy ne vegyenek nekem semmit, mert amit szerettem volna az nem teljesül, helyette nem kérek semmit.

Vivivel már 3. éve minden nap elküldtük egymásnak a szóreggelt játék megfejtését, lemondtam ezt is. Minden reggel jó reggelt kívánunk egymásnak, ezt is le akarom mondani, mert attól, hogy jó reggelt kívánunk, semmi beszélgetés nincs benne. Lackó sosem hív fel, hogy hogy vagyok. Sosem. Vivi is nagyon ritkán. Elég neki az a pár szó, szó szerint pár szó, amit a messengeren váltunk.

És a karácsonyi ajándékot is lemondom. Ők - Viviék és Lackóék - már nem vesznek ajándékot egymásnak, csak a gyerekek kapnak. Hát, én is eldöntöttem, hogy az idén még megkapja mindenki a szülinapi névnapi ajándékát, de a felnőttek karácsonyra nem kapnak már semmit. Ezt is meg fogom írni. Szóval, valahogy szépen, apránként megoldom. 

Ha ápolásra szorulnék, bebasznának vmi elfekvőbe. Egyik sem ápolna, ebben teljesen biztos vagyok. Egyedül neveltem őket, bár az igazság az, hogy Lackó már nem lakott velünk, mikor váltunk az apjával, az alkoholistával. Vivi még kicsi volt.

Mit rontottam el? Sokáig elemezgethetném ezt a dolgot. Például Lackóéknak mindig rendelkezésre állok és álltam a gyerekekkel kapcsolatban. Arról nem beszélve, hogy Lackóra majdnem 4 évig főztem, igaz hetente csak 1x, de ez legalább 2, de inkább 3 napra való kaja volt. Soha 1 kiló hússal vagy 1 fej hagymával nem járultak hozzá. Legalább 10 éve nem hívtak 1 szalonnasütésre sem, pedig itt laknak tőlem 5 buszmegállónyira kertes házban. Igaz, retkesek, mint az állat.

Na, most kipanaszkodtam magam.

Amikor ez a fentebb leírt dolog kiderült, vagyis hogy nem visznek sehova, az kedd volt. Kimentem a Müllerbe és vettem 9 különféle tusfürdőt, 1 kézkrémet és 1 testápolót. Délután még mostam.

Mülleres tusfürdőim.

Szerdán jöttek a gyerekek, sajtos-baconös rakott csirkemellfilé volt az ebéd krumplipürével és uborkasalátával.

Sajtos-baconös rakott csirkemell. A fenti csücskét már lemeóztam😊

Még István szerelőm is befutott, megigazította a spejzajtó hiányosságát 1 kis folyékony fával, fagittel.

Ennyit mára.

Ideje, hogy ...

 ... megint írjak. Nehéz napok vannak mögöttem, de erről majd máskor írok. Nehéz...

Nézzük, hol is fejeztem be.

Jelentéktelen péntek. Itthon voltam és a belem kitakarítottam, ahogy elnézem a feljegyzéseim között. Ebédre grillben sütöttem 1 kis hasábburgonyát és alaposan bemártogattam tzatziki szószba. Olyannyira alaposan, hogy utána bizony lett 1 kis fosimosi. Bocsika, de ez is a való élet. Természetesen még tornáztam és futópadoztam is.

Szombaton is itthon voltam, a szokásos szombati dolgaimat elvégeztem és még ablakot is pucoltam. Hála az égnek, apránként haladok vele. Resztelt máj volt az ebédem krumplipürével. 2 db csirkemájat készítettem el és képzeld, 2 napig ettem😄

Vasárnap elmentem a közeli Sparba, vettem pár dolgot a kuponjaimért és utána még felmentem Ágihoz is reklámújságokért. Vki állandóan elviszi a mi lépcsőházunkból az összes, de tényleg mind az összes reklámújságot. Kedden este megérkeznek az újságok, szerdára már semmi nincs abból, ami majd csak csütörtöktől lesz érvényes. felháborító. Na, ezért mentem fel Ágihoz és a lépcsőházukban lévő újságokból begyűjtöttem párat. Több okból is kell nekem. Az egyik az, hogy bármit megpucolok rá. A másik az, hogy Szotyikám alá is újságot teszek hetente, mikor kitakarítom a kalitkáját. és végül Gábornak is gyűjtök, amit elvisz papírgyűjtéskor a suliba.

Délután még mostam.

Hétfőn optikushoz mentem, oda, ahol már voltam még az elmúlt szerdán, de akkor nem tudta a manusz megcsinálni. Szár most sem volt, de 1 új keretbe becsiszolta a meglévő lencsét. Amíg ezt megcsinálta, addig elmentem nyomtattatni, cukrászdában megettem 1 szelet sütit és kettőt vettem az optikusnak, aki egyébként nagyon örült neki, mikor visszamentem hozzá és odaadtam, de előtte még Sparban is voltam. Na, aztán elkészült a szemüvegem és még postára is mentem, valamint Pennybe. Kigyalogoltam magam.

Folyt. köv.