Napló gyermekeimnek: Nem könnyű

Nem könnyű írnom a gyerekeimmel való kapcsolatról. Valahol valamit nagyon elronthattam, mert egyikük sem törődik velem. A lányom távol lakik, így könnyű lepattintani, tőle már nem is kérek semmit. Mikor 2 évvel ezelőtt költöztem, kérdeztem tőle, hogy nem jönne-e el segíteni, akár pakolni egyik vagy másik lakásban vagy takarítani egyik vagy másik lakásban. Azt felelte, hogy nem éri meg neki eljönni... Jelentsen bármit is. Jó nagy pofon volt, amit kaptam a lányomtól. Az egy iszonyat volt, amit én 65 évesen egyedül, idős nőként végigcsináltam akkor. Talán ebbe az egész dologba betegedtem bele, mert ahogy szeptemberben beköltöztem, már novemberben beteg voltam. Emlékszem, olyan fájdalmaim voltak, hogy éjjel nem tudtam aludni, sírtam a fájdalomtól. Rengeteg kezelésre jártam, de legutóbb a dokinő nem mondta, hogy menjek vissza kontrollra. Kiderült, hogy van 2 nyaki gerincsérvem, csontritkulásom is, meg a frász tudja, még mi... Minden nap tornázom, minden nap. Így tartom karban magam, bár azt veszem észre, hogy a nyakam kezd kicsit jobban fájni, mint korábban.

Nos, a mostani történet.

Már korábban megírtam a családi csoportunkba, hogy előre jelezzem, nem akarom megünnepelni a 67. szülinapomat, egyszerűen nem érzem úgy, hogy bármit ünnepelni kéne rajta. Erre - talán Vivi - felvetette, hogy lenne-e kedvem elmenni valahova, mondjuk félúton találkoznánk - írta Vivi. Persze, válaszoltam, hiszen év elején direkt kértem, hogy ne vegyenek nekem semmit, hanem gyűjtsék össze a rám szánt pénzt és vigyenek el valahova, ahova nem tudok egyedül vagy 1 nap alatt eljutni. (Sztem nem is emlékeztek rá.) Írtam, hogy szívesen elmennék a Hortobágyra, hiszen még 2016-ban megbeszéltük Lackóval, hogy elmegyünk, de akkor sem és azóta sem lett belőle semmi, pedig nagyon vágyom a Hortobágyra. Vivi erre azt felelte, hogy az nem éppen félúton van. Tehát Hortobágy kilőve, nem visznek el. Ezután felmerült még Pesten 1 program, Ikarus találkozó vagy Szolnokon az ottani aeropark. Annyit írtam, hogy Pesten sztem nagyon sokan lesznek. Ezután Lackó írta, hogy akkor Hollókő. Vivinek jó lett volna, de én írtam, hogy Hollókő nagyon szép, 1x mindenkinek látni kell, de nekem ez az 1 már megvolt és nem szerepel azon a listán, hogy újra elmennék megnézni. Ekkor írtam, hogy van 1 korszakalkotó javaslatom, jöjjenek el hozzám. Na, erre rögtön lecsaptak, pont erre, amit végképp ki akartam kerülni. És tudod mikor akartak jönni? Ma! Írtam, hogy, ha most szombat, akkor Hollókő vagy, ha nálam akkor a hónap vége. Merthogy 12-e egyiküknek, 19-e másikuknak nem jó, ezért maradt az okt. 26.

Hát, ez van momentán, rohadt szar érzés. Áll még előttem 1 "menet", mert megírom, hogy ne vegyenek nekem semmit, mert amit szerettem volna az nem teljesül, helyette nem kérek semmit.

Vivivel már 3. éve minden nap elküldtük egymásnak a szóreggelt játék megfejtését, lemondtam ezt is. Minden reggel jó reggelt kívánunk egymásnak, ezt is le akarom mondani, mert attól, hogy jó reggelt kívánunk, semmi beszélgetés nincs benne. Lackó sosem hív fel, hogy hogy vagyok. Sosem. Vivi is nagyon ritkán. Elég neki az a pár szó, szó szerint pár szó, amit a messengeren váltunk.

És a karácsonyi ajándékot is lemondom. Ők - Viviék és Lackóék - már nem vesznek ajándékot egymásnak, csak a gyerekek kapnak. Hát, én is eldöntöttem, hogy az idén még megkapja mindenki a szülinapi névnapi ajándékát, de a felnőttek karácsonyra nem kapnak már semmit. Ezt is meg fogom írni. Szóval, valahogy szépen, apránként megoldom.

Ha ápolásra szorulnék, bebasznának vmi elfekvőbe. Egyik sem ápolna, ebben teljesen biztos vagyok. Egyedül neveltem őket, bár az igazság az, hogy Lackó már nem lakott velünk, mikor váltunk az apjával, az alkoholistával. Vivi még kicsi volt.

Mit rontottam el? Sokáig elemezgethetném ezt a dolgot. Például Lackóéknak mindig rendelkezésre állok és álltam a gyerekekkel kapcsolatban. Arról nem beszélve, hogy Lackóra majdnem 4 évig főztem, igaz hetente csak 1x, de ez legalább 2, de inkább 3 napra való kaja volt. Soha 1 kiló hússal vagy 1 fej hagymával nem járultak hozzá. Legalább 10 éve nem hívtak 1 szalonnasütésre sem, pedig itt laknak tőlem 5 buszmegállónyira kertes házban. Igaz, retkesek, mint az állat.

Na, most kipanaszkodtam magam.

Amikor ez a fentebb leírt dolog kiderült, vagyis hogy nem visznek sehova, az kedd volt. Kimentem a Müllerbe és vettem 9 különféle tusfürdőt, 1 kézkrémet és 1 testápolót. Délután még mostam.