Mindig szeretek itthon lenni, szeretem, ha ki sem kell mozdulnom, csak az erkélyre, oda is óvatosan. Az erkélyre kimegyek minden nap, merthogy az erkély miatt vettem meg ezt a lakást, szóval, muszáj kimennem. Amúgy is imádom azt a látványt, ami onnan elém tárul minden nap.
2025. nov. utolsó napja, vasárnap.
Néhány apró dolgot beterveztem és azt szeretem, ha a tervezett dolgok meg is valósulnak. Tehát, mostam, Szotyikámat rendbe tettem, kapott 1 új adag gyógyszeres magot. Sajnos, megint úgy látom, hogy nincs rendben az emésztése. Nagyon aranyos volt ma - hétfőn. Elmentem a lakásszövetkezetbe - most már mindig bezárom, ha elmegyek itthonról és, mikor hazajöttem, kiengedtem, még át sem öltöztem, ott ültem az ágy szélén, ő meg a karomra telepedett. Vagy 20 percet biztos ott töltött, csak telt az idő és én meg sem mertem mozdulni. Aludt, pihent a kezemen. Megfogni nem lehet, de azt hiszem, kedveli a társaságomat. Szóval, őt rendbe tettem és ebédre kirántottam 2 db püspökfalatot. Finom volt. Nem tudok egyszerre 2 db-ot megenni, de apránként elnyammogtam délután a másodikat is.
Emlékszel, írtam, hogy milyen hideg a konyhám...? Mivel reggelente nem éri el a 20 fokot, ezért a gázrózsákkal melegítek, ami meleget beengedek a konyhaszekrénybe is, nehogy megpenészedjen bármi is. Na, kérlek szépen, nem túl szép kép, de ilyen szokott lenni reggelente a konyhám:
Folyt. köv.
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése