Január 02.

Január 02., - csütörtök - ez a nap a lányom szülinapja. A karácsonyi incidens óta nincs kommunikáció, a fiammal semmi, korábban sem volt, a lányommal annyi, hogy jó reggelt kívánunk egymásnak. Vicces. Én kértem, hogy hagyjuk abba, de ő nem akarta. Szóval ezen a napon küldtem neki 1 messenger üzenetet, hogy boldog szülinapot kívánok neki, de felhívni nem akartam, nem tudunk miről beszélni, hiszen nem tudunk egymásról semmit. Holnap nekem lesz a névnapom, gondolom, a forgatókönyv hasonló lesz az ő részéről is. Az unokáim sztem nem fognak köszönti, hogy a fiam köszönt-e...? Azt hiszem, igen és ennyi. Na, visszatérve január 02-re, ebéd után átmentem Ágihoz. Sokat és jót beszélgettünk. Kajával is megkínált, pedig ebéd után mentem, sőt, még csomagolt is, mikor eljöttem.

Pénteken itthon voltam, magas volt a vérnyomásom. Nem hiszed el, de nekem már 136-os vérnyomásnál is lüktet az agyam, szarul érzem magam. Ilyenkor veszek be gyógyszert, nyelv alá, szopogatóst.

Szombaton önkéntes voltam 1 cicamentő alapítványnál, élelmiszert, illetve pontosabban cicatápot gyűjtöttünk az egyik Aldiban. Fárasztó volt, délután 1-től, este 6-ig ott kellett ott lenni. Utána még bementem vásárolni, jó későn értem haza, de én vállaltam. Többet nem fogok ilyet vállalni, öregnek érzem már magam hozzá. Nem azért, mert nem bírom megcsinálni, hanem én voltam a legöregebb a csapatban, kilógok a sorból.

Vasárnap elvégeztem a szombati munkákat. Laza nap volt, de jó nap volt. Mostanában már nem szeretem agyondolgozni magam.

Hétfőn elmentem az Ady Művházba megnéztem 1 festmény kiállítást.

Jean Marie Cador festménye

Jean Marie Cador festménye

Jean Marie Cador festménye

A kiállítás megtekintése után bevillamosoztam a városba, 1 téli kabátot néztem ki magamnak még korábban. El is mentem most felpróbálni, de lógott rajtam, mint tehénen a pizsama. Kár... DM-ben is voltam, gyógyszertárban és Pennyben. 4x szálltam villamosra és 4x le. Fárasztó volt.

Folyt. köv.

Még a tavalyi évnél...

... járunk, de ma talán átlépünk VÉGRE 2025-be.

December  30-án, hétfőn még csináltam 1 kis körutat bevásárlás céljából. Szotyikámnak vettem magot, voltam 100-as boltban elemért, ami nagyon jó a fényképezőgépembe. Utána Pennybe mentem, ami 1 kisebb fajta katasztrófa volt. A pénztárhoz a sor vége konkrétan a bolt túlsó végében volt - a pénztárhoz képest. Őrület. Itthon még takarítottam is. 

Kedden eljött szilveszter napja, ami számomra semmiben, de az ég adta világon semmiben nem különbözik bármelyik másik naptól. Ennek megfelelően jól kidolgoztam magam. Befejeztem a decemberi nagytakarítást - általában jól elaprózom, elhúzom, de engem nem zavar. Mostam, Szotyikát rendbe tettem és főztem kocsonyát. Nagyon finom lett, az én ízlésemnek különösen finom. Mindig jó kocsonyát főzök, ez is az lett vagy talán még 1 fokkal jobb a tavalyitól. Este még befaltam 1 kis kocsonyát, ami már megdermedt, csak úgy, kenyér nélkül. Na, kérem, én olyan rosszul voltam éjjel, olyan hasgörcsöm volt, azt hittem belepusztulok, d túléltem. Tényleg nagy fájdalmaim voltak.

És beléptünk 2025-be, íme január 01.

BÚÉK!

Szerencsére jól éreztem magam, nem mentem sehova, valami keveset tevékenykedtem a konyhában.

Folyt. köv.

Nem akarok...

... többet írni erről a tényleg felejthetetlen karácsonyról, csak a baj az, hogy negatív értelemben felejthetetlen.

Dec. 26-án, csütörtökön itthon voltam és nem csináltam semmit, viszont sokat tornáztam.

Pénteken is itthon voltam, végre főztem 1 jó kis székelykáposztát. Elfoglaltam magam, mostam, takarítottam és tornáztam. Ha úgy alakult, hogy beszéltem telefonon néhány emberrel (értsd: 2-3 ember) és elmeséltem a karácsonyi történetet, bizony nagyon sírtam. Mint, ahogy zokogtam a vejem mellkasára borulva, mikor elvitt a házukból.

Szombaton is itthon voltam, sütöttem vmi sütikét, talán leveles tésztából túrós sütit. Van róla fotóm is.

Túrós süti leveles tésztából, bár ezen a képen nem látszik, hogy túrós :-)))

Túrós süti leveles tésztából.

Finom volt, jó mazsolás, citromhéjjal, vaníliával, minden, ami kell bele, az benne volt :-)

Vasárnap néhány órán át nem volt víz. Csőtörés volt a közelben és érintett minket is. Délutánra vártam 1 barátnőmet, fel is hívtam, hogy pisilje ki magát ott😃 , de szerencsére viszonylag hamar újra lett víz. A barátnőm itt volt olyan du. 1-től 5-ig, jó sokat dumáltunk. Nem csináltam itthon semmit. Délelőtt a vízhiány miatt nem tudtam, délután meg már nem kezdtem semmit, amikor a barátnőm elment tőlem.

Folyt. köv.

Készülődés

December 23-án, hétfőn még sok dolgom volt utazás előtt. Elmentem a Pennybe, vettem a vejemnek magnélküli szőlőt mikulásajándékként. Vivinek arcmaszkokat vittem még a névnapjára és megtoldottam a mikulásival is. Lottózóba is kellett mennem, mert pont lejárt az öthetes lottóm. Itthon rendbe tettem Szotyikát, takarítottam is és este előkészítettem a bőröndöt, valamint a belevaló cuccokat, amit lehetett, mert csak másnap reggel pakoltam be.

Kedden a fél 10-es vonattal utaztam Pestre. Csodák csodájára, a vonat teljesen pontos volt. Manapság, a mostani általános vonathelyzet miatt ez tényleg csodaszámba megy. A Keleti parkolójában, csakúgy, mint 2023-ban, 2024-ben is, elég sokat kellett várni a vejemre. Hideg volt, az volt a baj, talán kicsit még a szél is fújt, ami az érzetet rosszabbá teszi. A vejem hozta az anyját, így mentünk együtt Tárnokra. Vivi ebéddel várt. Elfoglaltam a szobámat, aztán az este többi része beszélgetéssel telt. A nászasszonynak nagyon remeg a jobb keze... 73 éves. Vmikor mostanság megy orvoshoz, ha jól emlékszem. A vejem hazavitte az anyját Budára, ő nem aludt Tárnokon.

Aztán eljött a kedd, amire, ha gondolok, még most is könnybe lábad a szemem az idióta menyem miatt. Szeretném azt a napot átugrani, kitörölni mindenhonnan. Sosem fogok megbocsátani neki, bár ő nem is törekszik arra, hogy én megbocsássak, nyilván én vagyok a hibás. Sajnos, a menyem idegeivel probléma van, ez nem az első eset, hogy tönkreteszi a karácsonyt, de most úgy elcseszte, hogy teljesen biztos vagyok benne, soha többé nem lesz családi karácsony. Igazából fogalmam nincs, hogy miért utál, mert én nem bántottam őt. Rendelkezésre álltam amikor kellet, míg a gyerekek kicsik voltak. Majdnem 4 évig főztem önként és dalolva, ingyen a fiamnak, miután eljöttem nyugdíjba. Heti 3 napra főztem neki. Ugyanakkor a menyem, ha hozott nekem évente vagy 2x egy bizonyos körömlakkot, elkért érte ezer forintot, miközben én ingyér főztem... Soha 10 deka sót sem kaptam érte. Még a 2 váltás ételhordót is én vettem, amiben a fiam elvitte a rengeteg kaját. Aztán, mikor hazavitte, a menyem boldogan dicsérte, hogy milyen finom, amit főztem. Érted? Ő elkéri a pénzt, nem neki főzök --- szóval, tiszta ellentmondás. Nem tudjuk, hogy a menyem honnan jött, kik az ősei, mert örökbefogadott. Az örökbefogadó anyjával volt közös munkahelyünk, csak nem 1 időben dolgoztunk ott. Nos, visszahallottam, csak részeges Katiként emlegették. Tehát, nem tudjuk, hogy a menyem igazi szülei nem idegbetegek-e és ráadásul 1 súlyosan alkoholista nő mellett nőtt fel. Sajnos, Emeséenk sincsenek kötélből az idegei. Nos, olyan dolog történt, hogy otthagytam a tárnoki házat és vonattal jöttem haza. A vejem kivitt a Keletibe. 30 perc késéssel értem haza. A nap többi részéről, az ajándékozásról, kajáról nem is tudok írni, mert számomra nem az hagyta a legmélyebb nyomot. Itthon aztán  kiléptem még a családi messenger csoportból is. Vivivel sem akartam kapcsolatot tartani, mert nem állt ki mellettem. Kértem, hogy ne írjon nekem. Ezt néhány napig betartotta, aztán elkezdett újra jó reggelt kívánni. Ebből áll a napi kapcsolatunk. meggyőződik róla, hogy élek még.

Anya vagyok gyerekek nélkül. Senkim nincs. Senkim. Minek is lenne, hiszen sosem törődtek velem. Nem tudunk egymásról semmit, én sem róluk és ők sem rólam. Jó ez így. Nem lehet elfogadni vagy belenyugodni, hogy vannak gyerekeim, de még sincsenek. De nem lehet ellene mit tenni.

A fiam az elmúlt tizenév során sosem hívott fel, hogy csak megkérdezze, jól vagyok-e...

A lányomat megkérdeztem, mikor költöztem, hogy nem jönne-e el segíteni, mire azt felelte, hogy neki nem éri meg, sokba kerül a benzin...

Hát, ezek az én "csodás" gyerekeim, miközben én tudom magamról, hogy jóember vagyok. Honnan tudom? Mondják mások.

Újabb napok

December 16-án, hétfőn, Ágival bementünk a városba. Nagyon nehezen mozog Ági, hiába, közelebb van a 87. évéhez, mint a 86-hoz. Rossmannban voltunk, vásárolt több dolgot magának, én csak díszkíséret voltam, segítettem neki, amiben tudtam, vigyáztam rá. Utána a Centrumba mentünk fehérneműt vásárolni. Ági ki akarta fejezni felém a háláját, mondta, hogy vegyek magamnak 2 bugyit, mindegy, hogy mennyibe kerül. Tényleg nem akartam, mert mondtam neki, hogy én nem ezért jövök el vele, de talán az ő lelkének jól esett, hogy adott nekem vmit, így kiválasztottam 2 olcsó bugyit. De attól, hogy olcsók, azért nagyon jók,  kifejezetten kellemes viselet mindkettő.

Kedden itthon voltam, rendbe tettem Szotyit, takarítottam és mostam.

Szerdán az utolsó alkalom volt, hogy feljöttek a gyerekek ebédelni - 2024-ben. Minden hónap utolsó szerdáján - úgy utolsó, hogy amikor feljönnek ebédelni - kívánságra főzök, a többi szerdán az általuk válogatott receptek közül készül el vmelyik. Most Gábor kívánt Carbonarát. Utána puding volt tejszínhabbal.

Csütörtökön sokat takarítottam és mostam is. Viszonylag gyakran mosok, mert csak 1 adagot tudok kiteregetni. Délután jött még tescós rendelésem is.

Pénteken tettem 1 hosszabb túrát. Postán voltam, jó sokan voltak. A MÁV jegyirodában megvettem a dec. 24-re szóló vonatjegyemet. Voltam DM-ben Sparban és gyógyszertárban.

Szombaton a fürdőszobát takarítottam ki és megint csak mostam :-)))

A vasárnap nem sok eseménnyel telt, itthon voltam és főztem 1 jó kis levest magamnak. Nem vagyok 1 leveses fajta, de szeretem a főtt húst, akár csirkéből, akár sertésből.

Folyt. köv.

Folytatom

Pont 1 hónapja, december 09-én, hétfőn pici érdekesség történt. Délelőtt elmentem az Intersparba vásárolni a kuponjaimért. Mostam 1 adagot és este feljött Lackó és Gábor a mikulás csokikért, mert korábban nem volt idejük feljönni. Lackó korábban jelezte, hogy nekem is hoznak ajándékot, aminek annyira nem örültem, mert már megbeszéltük, hogy nem ajándékozunk egymásnak. Éppen ezért kapóra jött a délelőtti bevásárlás, mert Lackónak tudtam  még venni mikulást, gluténmentest, a menyem pedig kapott magnélküli szőlőt. A gyerekeknek 10-10 ezer forintért vettem márkás csokikat. Igen, jól olvasod! Csak megjegyzem, nem kellett volna... Már mindegy. Játékosan adtam oda Gábornak 1 dobozból úgy, hogy nem látta, mi lesz a következő, amit előveszek. Mindig megköszönte. Kérdeztem, elviszik-e Emesének is. Elvitték. Vártam, hogy Emese ír majd a Messengeren, hogy köszi nagyi... Olyanról nem ábrándozom, hogy Emese felhív, nem nagyon szokott. Nos, nem köszönte meg. Gondoltam, majd szerdán, amikor jönnek kajálni, akkor megköszöni. De nem tette. Mikor már mentek el tőlem, fel voltak öltözve az előszobában, akkor mondtam Emesének, hogy azért jól esett volna, ha a mikulás csokikra 1 köszönömöt mondott volna. Ekkor sem mondott semmit, csak vigyorgott. Hát, azt hiszem, soha többé nem fogok 10 ezer forintért csokit venni sem mikulásra, és a legközelebbi húsvétra sem.

Kedden lakógyűlés volt a lépcsőházban, ahol megválasztottak küldöttnek. Ez este volt. Délelőtt főztem 1 gombapörit és délután  rendbe tettem Szotyikámat.

Szerdán jöttek a gyerekek, aminek a történését már az előbb leírtam.

Csütörtökön felutaztam Pestre, kimentem a nagyszüleimhez a temetőbe, tudod, szoktam mondani, ahol majd én is leszek. Nagyon fáradt voltam este, mikor hazaértem. Az órám 5,3 km gyaloglást mutatott.

Pénteken voltam Sparban is Pennyben is. A Pennyben persze, a már jól megszokottak szerint, mutatóban sem volt az akciós budipapíromból.

Szombaton kellet volna mennem Adához fát díszíteni, de vacak volt a gyomrom. Tudom, hogy bezabáltam vmit előző este. Nekem nagyon gyenge az emésztésem, ezért nem vacsorázom sosem, de néha nem tudok ellenállni ennek vagy annak. Szóval lemondtam Adánál a menőkét.

Vasárnap azonban elmentem Adához, feldíszítettük a karácsonyfáját, egész jól éreztem magam, még nevettünk is. Meghívott ebédre, székelykáposzta volt nála. Már sötét volt, mikor eljöttem tőle, de bementem még másik Pennybe - nem abba, ahol előző nap voltam -, na itt kaptam akciós budipapírt. Ezt követően még az útba eső Aldiba is bementem, mert marcipános tojáslikőrt akartam venni, ami sikerült is. Mellesleg még mindig ezt iszogatom, ha épp eszembe jut. 

Folyt. köv.

Benne vagyunk...

... az új évben. Igen, már bőven benne vagyunk. Régen írtam, de az igazság az, hogy rohadtul nem volt kedvem. Azóta megéltem életem legrosszabb karácsonyát, ezután sztem soha többé nem lesz családi karácsony, de nem is tudom, hogy akarok-e írni róla, nagyon megvisel a mai napig. Lelkileg nehéz időszakokat élek, gyakorlatilag folyamatosan. Anya vagyok gyerekek nélkül. Óh, b@sszus, nem akarok sírni...

Na, nézzem, hol is hagytam abba.

December 02-án, hétfőn, a lányom névnapja volt. Felhívtam telefonon, de flegma volt és lekezelő. Már 1 ideje ilyen... Ezután a barátnőm biztatása megkérdeztem tőle, hogy mi baja van velem. Azt felelte, hogy az apja temetése után megkérdezhettem volna, hogy hogy van. Erre megírtam neki, hogy én még akkor írtam, hogy én itt vagyok, ha beszélni akar, de ha nem, azt is tiszteletben tartom. Sztem elfelejtette. Ő nem kezdeményezett és ezt úgy vettem, hogy velem nem akar beszélni. Ezt is megírtam neki. Azután  kicsit változott a kapcsolatunk pozitív irányba. Nem sokáig tartott. Nem szeret engem egyik gyerekem sem, pedig hidd el, én jó ember vagyok, törekszem rá, hogy az legyek. Türelmes vagyok, toleráns és empatikus. De a családomnak mégsem vagyok jó, kivetettek maguk közül. Én 1x már akartam öngyilkos lenni, legközelebb biztosra megyek... Teljesen a padlón vagyok lelkileg a gyerekeimmel kapcsolatban.

Kedden itthon voltam, mostam és készítettem 1 piskótatekercset, illetve krémet bele, mert a piskótát készen vettem. Szamóca szörpből kellett 1 főzött krémet készíteni bele.

Piskótatekercs szamócás krémmel

Piskótatekercs szamócás krémmel

Másnap, szerdán, jöttek a gyerekek, illetve csak Emese, mert Gábor beteg lett. Csak közbevetőleg jegyzem meg, jelenleg nem vagyok benne biztos, hogy a következő szerdán fognak-e jönni hozzám a gyerekek a karácsonyi balhé miatt. Az ebéd baconbe tekert csirkecomb volt, vele sült körítéssel.

Baconbe tekert csirkecomb vele sült körítéssel.

Csütörtökön elmentem az Ifiházba megnéztem 1 kiállítást, 1 fotókiállítást. 2 miskolci fotós kiállítása volt, de nem lehetett tudni még azt sem, hogy melyik képet melyikük készítette és címük sem volt a képeknek. Néhány kép, semmit nem tudok hozzájuk fűzni a már leírtak miatt.

A kiállítás megtekintése után még voltam DM-ben, gyógyszertárban, 1 kínai boltban és 100-as boltban.

Pénteken elmentem útlevelet csináltatni, hátha összejön ez az angliai út és oda már útlevél kell. Azután Aldiba mentem és az Aldinál is van 1 nagy kínai bolt, bementem oda is.

Szombaton főztem, végeztem a szombati munkákat, aztán 1x csak rám telefonált a régi szomszédasszonyom, hogy áthozná az unokáimnak a mikulást. Mindig ad nekik csokikat mikulásra és húsvétra is. Jót beszélgettünk, megkínáltam azzal, amit hirtelen elő tudtam kapni, így telt a szombat. 

Vasárnap nem volt semmi, itthon voltam, lazítottam.

Folyt. köv.