Nem akarok...

... többet írni erről a tényleg felejthetetlen karácsonyról, csak a baj az, hogy negatív értelemben felejthetetlen.

Dec. 26-án, csütörtökön itthon voltam és nem csináltam semmit, viszont sokat tornáztam.

Pénteken is itthon voltam, végre főztem 1 jó kis székelykáposztát. Elfoglaltam magam, mostam, takarítottam és tornáztam. Ha úgy alakult, hogy beszéltem telefonon néhány emberrel (értsd: 2-3 ember) és elmeséltem a karácsonyi történetet, bizony nagyon sírtam. Mint, ahogy zokogtam a vejem mellkasára borulva, mikor elvitt a házukból.

Szombaton is itthon voltam, sütöttem vmi sütikét, talán leveles tésztából túrós sütit. Van róla fotóm is.

Túrós süti leveles tésztából, bár ezen a képen nem látszik, hogy túrós :-)))

Túrós süti leveles tésztából.

Finom volt, jó mazsolás, citromhéjjal, vaníliával, minden, ami kell bele, az benne volt :-)

Vasárnap néhány órán át nem volt víz. Csőtörés volt a közelben és érintett minket is. Délutánra vártam 1 barátnőmet, fel is hívtam, hogy pisilje ki magát ott😃 , de szerencsére viszonylag hamar újra lett víz. A barátnőm itt volt olyan du. 1-től 5-ig, jó sokat dumáltunk. Nem csináltam itthon semmit. Délelőtt a vízhiány miatt nem tudtam, délután meg már nem kezdtem semmit, amikor a barátnőm elment tőlem.

Folyt. köv.