Január 02., - csütörtök - ez a nap a lányom szülinapja. A karácsonyi incidens óta nincs kommunikáció, a fiammal semmi, korábban sem volt, a lányommal annyi, hogy jó reggelt kívánunk egymásnak. Vicces. Én kértem, hogy hagyjuk abba, de ő nem akarta. Szóval ezen a napon küldtem neki 1 messenger üzenetet, hogy boldog szülinapot kívánok neki, de felhívni nem akartam, nem tudunk miről beszélni, hiszen nem tudunk egymásról semmit. Holnap nekem lesz a névnapom, gondolom, a forgatókönyv hasonló lesz az ő részéről is. Az unokáim sztem nem fognak köszönti, hogy a fiam köszönt-e...? Azt hiszem, igen és ennyi. Na, visszatérve január 02-re, ebéd után átmentem Ágihoz. Sokat és jót beszélgettünk. Kajával is megkínált, pedig ebéd után mentem, sőt, még csomagolt is, mikor eljöttem.
Pénteken itthon voltam, magas volt a vérnyomásom. Nem hiszed el, de nekem már 136-os vérnyomásnál is lüktet az agyam, szarul érzem magam. Ilyenkor veszek be gyógyszert, nyelv alá, szopogatóst.
Szombaton önkéntes voltam 1 cicamentő alapítványnál, élelmiszert, illetve pontosabban cicatápot gyűjtöttünk az egyik Aldiban. Fárasztó volt, délután 1-től, este 6-ig ott kellett ott lenni. Utána még bementem vásárolni, jó későn értem haza, de én vállaltam. Többet nem fogok ilyet vállalni, öregnek érzem már magam hozzá. Nem azért, mert nem bírom megcsinálni, hanem én voltam a legöregebb a csapatban, kilógok a sorból.
Vasárnap elvégeztem a szombati munkákat. Laza nap volt, de jó nap volt. Mostanában már nem szeretem agyondolgozni magam.
Hétfőn elmentem az Ady Művházba megnéztem 1 festmény kiállítást.
 |
| Jean Marie Cador festménye |
 | |
|
 |
| Jean Marie Cador festménye |
A kiállítás megtekintése után bevillamosoztam a városba, 1 téli kabátot néztem ki magamnak még korábban. El is mentem most felpróbálni, de lógott rajtam, mint tehénen a pizsama. Kár... DM-ben is voltam, gyógyszertárban és Pennyben. 4x szálltam villamosra és 4x le. Fárasztó volt.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése