Dezső emlékére

Ma meghalt Dezső. 58 éves volt, élhetett volna még.

Itt laktunk 1 házban, csak ő a túlsó lépcsőházban. Kettesben élt a macskájával.
Mi 1977-ben költöztünk ide, szerintem akkor ők már itt laktak. Nem tudok sokat róla. Először az édesapját veszítette el, utána ketten maradtak az imádott anyukájával. Néhány éve az anyukája is meghalt, aki már sokat betegeskedett a halála előtt. A lakásból sem járt ki, legfeljebb az erkélyre. Pontosan nem tudom, mi baja volt, talán valami szívbetegség. Aztán elment örökre és ezt Dezső sosem tudta feldolgozni. Sosem.
Az anyukája halála után csak fekete öltönyben és fehér ingben járt, más ruhafélét nem lehetett látni rajta még nyáron sem.

Néha váltottunk pár mondatot, nem sokat. Velem mindig udvarias volt, kedves is tisztelettudó. Úgy vélem, ő alapból ilyen volt.
Mikor még a Sajó parton dolgoztam, volt, hogy meglátott reggel a buszmegállóban és felvett a kocsijába, bevitt melóba, pedig nem 1 helyen dolgoztunk. Aztán szintén buszra várva álldogáltam, elhúzott előttem és képes volt visszafordulni értem, hogy hazavigyen. Egyszer a hentesnél futottunk össze, onnan is hazahozott.

Úgy gondolom, magányos volt. Csak a cicája éltette. Nagyon nagy szeretettel beszélt róla mindig.

Ma, mikor mentem a boltba, Betti itt állt a ház előtt és ő mondta, hogy mi történt. Épp akkor tették be a kocsiba a halottszállítók. Rossz volt látni. Nagyon rossz hatással volt rám, majdnem sírva fakadtam, mint ahogy most is, pedig alig ismertem ezt a férfit, de most sajnálom, hogy nem beszélgettem vele kicsit többet. Tudom, hogy jól esett volna neki, de már nem lehet.

Betti mondta, hogy a tűzoltók másztak fel az erkélyre és nyomták be az ajtót. Az erkélyen 1 nagy háló van kifeszítve, hogy a cicának nehogy baja legyen, ha kimegy oda. De már többé nem fog. Szerencsére elvitték azok, akik értesítették a rendőröket is. Remélem, gondoskodnak róla.
A mentőknek már nem volt dolga, a rendőrség vizsgálódott még, mikor elmentem a boltba.

Dezső!
Nyugodj békében!

Szülinapom

Október elején voltam Pesten. Az apropó anyunak a születésnapja volt. Egy évben legalább 2x felmegyek Pestre. Mindkettő anyuhoz kötődik. Egyszer a halálának az évfordulója környékén, egyszer pedig a születésnapja környékén. A halálának az évfordulója március 22., a születésnapja szeptember 30. Így megyek tavasszal és megyek ősszel. Megbeszéltük az öcsémmel, hogy mivel nem tudok pont azon a napon felmenni, ezért valamikor ennek a 2 dátumnak a "környékén" megyek. Nem a dátum a lényeg. Eleinte lelkiismeret-furdalásom volt, de aztán az öcsém meggyőzött. Mint, ahogy nem a külsőség a lényeg. Például én jártam feketében, mert akartam. Akartam, hogy lássák, hogy én gyászolok. Az öcsém nem viselt még fekete szalagot sem, pedig ő sokkal jobban kötődik anyuhoz mind a mai napig. De mára már megértettem, nem az a fontos, hogy november elsején ott legyek anyu urnájánál, hanem az, hogy minden nap gondolok rá.

(Mellesleg I-ra is gondolok minden nap, sőt, naponta többször. De miért is? Ja, és ő élő.)

Na, szóval felmentem Pestre 1 csütörtök este. Másnap szakadt az eső egész nap, ki sem tettem a lábam a lakásból. Régen volt ilyen, az idejét sem tudom, de jól esett. Laci Zalaegerszegre (ahogy ő mondja, Lazaegerszegre) ment haknizni, így ketten voltunk apuval. Sütöttem 2 tepsi sörkiflit, mert másnap vendégeket vártunk, Kati és Csaba jöttek Vácról.

Szombaton délelőtt kimentünk anyuhoz. Különlegesen szép virágot akartam neki vinni, hiszen 75 éves lenne. Erzsinél sikerült is venni olyat, amilyet képzeltem. Erzsinek mindig szép virágai vannak, de elég drága, ez az igazság. Mindegy.

Ebéd után találkoztunk Katiékkal a Mezőgazdasági Múzeumban, együtt megnéztünk 1 díszmadár kiállítást. Szeretem a madarakat, mint tudjuk. Nézem, a sok bekamerázott fészket, drukkolok a kikelt kismadarak életben maradásáért és egyáltalán imádom az állatokat.

Csak közbevetőleg megjegyzem, hogy mostanában afrikai kamerákat nézek, ami ugyan nem kifejezetten fészek, de lenyűgöz. Lenyűgöz, egyszerűen imádom. És különben fészek is van, most kelt ki kb. 3 hete 2 bagolyfióka egy johannesburgi ház balkonján 1 cserépben. Érdekes, nem?

Ő ugyan nem 1 bagoly, de mivel élő szafarikon szoktam részt venni, csinálok képeket, ezért most ezt a szépséget tettem ide.

Szóval megnéztük a kiállítást, ami igazán klassz volt és utána felmentünk hozzánk, mert Katiék nemrég voltak egy 12 napos Földközi tengeri hajóúton és arról tartottak élménybeszámolót. Ezért sütöttem a sörkiflit - nagyon ízlett nekik -, sütit vettünk készen és üdítővel kínáltuk őket. Este 1/2 8-ig voltak nálunk, én úgy gondolom, hogy kölcsönösen jól éreztük magunkat: ők is nálunk és mi is az ő beszámolójuktól. Azokon a helyeken jártak, ahol Jézus. Nagy élmény lehetett. Anyunak különösen tetszett volna, ebben biztos vagyok.

Vasárnap elmentünk venni nekem 1 papucsot szülinapom alkalmából. Laci azt mondta, hogy vesz nekem, mert erre lenne szükségem. Kaptam 1 igazi Scholl papucsot, jó drága volt, de nagyon klassz. bent hordom melóban.

Apunak ezen a napon volt a szülinapja, így vettem neki 1 különleges teát és hozzá 1 tartó dobozt.

Ebéd után moziba mentünk, a Hupikék törpöket néztük 3D-ben. Aranyos volt.

Hétfőn - a szülinapomon (10. 10.) - hazavonatoztam.

Másnap, kedden Vivikével kozmetikushoz mentem, műszempillát kaptam tőle szülinapomra, ami még most is a szememen van.

Lackóéktól egyelőre semmit nem kaptam. Lackó felhívott a szülinapomon, Kata csak úgy odavetett 1 "boldog szülinapot", mikor személyesen találkoztunk.

Aputól sem kaptam semmit!

Cica

Sokat gondolok arra, hogy hetente 1x azért kéne írnom. Ha nem is túl sok, de némi történés van. Most is rengeteget tudnék írni, de tudom, hogy meg fogom unni.

Például meghalt a cica, akit legelőször kezdtem etetni melóban. Múlt héten történt vele valami. Most ott fekszik az út szélén és már oszladozik. Lehet, hogy elütötte valami, de azt már nem lehet megállapítani. Legutoljára, mikor láttam, nekem úgy tűnt, hogy nem nézett ki túl jól. Sajnálom. Nagyon szép cica volt. Kb. 6 évig ismertem. Reggelente már ott várt a fa alatt, ahova tenni szoktam neki a kaját. Nyávogtunk:-))), így üdvözöltük egymást. Valószínűleg megsimogathattam volna, de nem mertem. Nem tőle féltem, hanem inkább attól, hogy elkapok valami betegséget. Bizony volt, hogy hoztam neki gyógyszert, amit - ha minden igaz - a portások odaadtak neki a kajával. Végül is meggyógyult.

Ezen a képen az irodai ablakom alatt pihen.

Aztán megtiltották, hogy etessük őket (már többen voltak), akkor elpártolt tőlem. A kaját most is lehordom a portához, 1 darabig ő is ott evett, de aztán elment másfelé - végleg. Sosem jött már hozzánk, csak néha láttam a buszból 1 idősebb néni udvarában. Talán ott kapott enni. Talán. Régebben kiskutyát is láttam ennél a néninél, de már azt sincs szerintem.

Nyugodjon békében.

Aztán Pesten is voltam és a születésnapom is volt.

Erről majd máskor.

Születésnapok

Anyu tegnap lett volna 75 éves. Szép kor lett volna. Olyan, amit meg szoktak ünnepelni. De mi már nem ünnepelhetjük. Ünnepeltük a 70-et, a 71-et, de már a 72-ig sem jutottunk el. Azt mondják, vigyáz rám fentről. Jó lenen hinni benne.

Ezen a képen a 40-es évei elején járt, úgy gondolom. És nagyon szép volt. És képzeljétek! Megörököltem tőle azt a klipszet, amit a fülében láthatunk.

Apu 78 éves lesz 10. hó 09-én. Pont fent leszek Pesten, de nem apa szülinapja miatt, hanem azért, mert anyu születésnapja környékén mindig felmegyek. Kimegyek hozzá az altemplomba. Oda, ahol majd én is leszek.

Ja, nekem  is szülinapom lesz, 1 nappal később, mint apunak. 54. Nem jelent semmit. Sosem szoktam titkolni a koromat, hiszen 1-2 évet azért letagadhatnék (minden beképzeltség nélkül).

Legfeljebb számot vethetek az életemmel. De miért is? Hiszen semmim nincs, csak 1 elcseszett életem. Nincs kocsim, de még jogsim se. Nincs nyaralóm, csak 1 jelzáloggal terhelt lakásom. Nincs megtakarított pénzem, hiszen csak egyik napról a másikra élek. Nincs 1 korban hozzám illő barátnőm, csak Sz. Ági van, de ő is már elmúlt 73. És nincs 1 barátom, 1 társam, 1 párom. Egyedül vagyok, magányosan.

Nyomorultul érzem magam.