Sokat gondolok arra, hogy hetente 1x azért kéne írnom. Ha nem is túl sok, de némi történés van. Most is rengeteget tudnék írni, de tudom, hogy meg fogom unni.
Például meghalt a cica, akit legelőször kezdtem etetni melóban. Múlt héten történt vele valami. Most ott fekszik az út szélén és már oszladozik. Lehet, hogy elütötte valami, de azt már nem lehet megállapítani. Legutoljára, mikor láttam, nekem úgy tűnt, hogy nem nézett ki túl jól. Sajnálom. Nagyon szép cica volt. Kb. 6 évig ismertem. Reggelente már ott várt a fa alatt, ahova tenni szoktam neki a kaját. Nyávogtunk:-))), így üdvözöltük egymást. Valószínűleg megsimogathattam volna, de nem mertem. Nem tőle féltem, hanem inkább attól, hogy elkapok valami betegséget. Bizony volt, hogy hoztam neki gyógyszert, amit - ha minden igaz - a portások odaadtak neki a kajával. Végül is meggyógyult.
Ezen a képen az irodai ablakom alatt pihen.
Aztán megtiltották, hogy etessük őket (már többen voltak), akkor elpártolt tőlem. A kaját most is lehordom a portához, 1 darabig ő is ott evett, de aztán elment másfelé - végleg. Sosem jött már hozzánk, csak néha láttam a buszból 1 idősebb néni udvarában. Talán ott kapott enni. Talán. Régebben kiskutyát is láttam ennél a néninél, de már azt sincs szerintem.
Nyugodjon békében.
Aztán Pesten is voltam és a születésnapom is volt.
Erről majd máskor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése