Itt laktunk 1 házban, csak ő a túlsó lépcsőházban. Kettesben élt a macskájával.
Mi 1977-ben költöztünk ide, szerintem akkor ők már itt laktak. Nem tudok sokat róla. Először az édesapját veszítette el, utána ketten maradtak az imádott anyukájával. Néhány éve az anyukája is meghalt, aki már sokat betegeskedett a halála előtt. A lakásból sem járt ki, legfeljebb az erkélyre. Pontosan nem tudom, mi baja volt, talán valami szívbetegség. Aztán elment örökre és ezt Dezső sosem tudta feldolgozni. Sosem.
Az anyukája halála után csak fekete öltönyben és fehér ingben járt, más ruhafélét nem lehetett látni rajta még nyáron sem.
Néha váltottunk pár mondatot, nem sokat. Velem mindig udvarias volt, kedves is tisztelettudó. Úgy vélem, ő alapból ilyen volt.
Mikor még a Sajó parton dolgoztam, volt, hogy meglátott reggel a buszmegállóban és felvett a kocsijába, bevitt melóba, pedig nem 1 helyen dolgoztunk. Aztán szintén buszra várva álldogáltam, elhúzott előttem és képes volt visszafordulni értem, hogy hazavigyen. Egyszer a hentesnél futottunk össze, onnan is hazahozott.
Úgy gondolom, magányos volt. Csak a cicája éltette. Nagyon nagy szeretettel beszélt róla mindig.
Ma, mikor mentem a boltba, Betti itt állt a ház előtt és ő mondta, hogy mi történt. Épp akkor tették be a kocsiba a halottszállítók. Rossz volt látni. Nagyon rossz hatással volt rám, majdnem sírva fakadtam, mint ahogy most is, pedig alig ismertem ezt a férfit, de most sajnálom, hogy nem beszélgettem vele kicsit többet. Tudom, hogy jól esett volna neki, de már nem lehet.
Betti mondta, hogy a tűzoltók másztak fel az erkélyre és nyomták be az ajtót. Az erkélyen 1 nagy háló van kifeszítve, hogy a cicának nehogy baja legyen, ha kimegy oda. De már többé nem fog. Szerencsére elvitték azok, akik értesítették a rendőröket is. Remélem, gondoskodnak róla.
A mentőknek már nem volt dolga, a rendőrség vizsgálódott még, mikor elmentem a boltba.
Dezső!
Nyugodj békében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése