Elmúlt karácsony

Bőven elmúlt már a 2011-es karácsony is.
Nagyon jól sikerült előkészítenem mindent. Utálom, ha kapkodnom kell, már kinőttem abból.

Karácsony előtt már 3 nappal szabadságon voltam. Szerdán elintéztem a maradék bevásárlást és a hiányzó ajándékok beszerzését. Csütörtök a takarítás napja volt, pénteken pedig - amit csak lehetett - mindent megfőztem, megsütöttem.

Karácsony napján, szombaton igen korán itt voltak apa és az öcsém. Képesek voltak hajnalban felkelni és már 7-kor indultak, így reggel 9 után nem sokkal már meg is érkeztek.
Délelőtt Lacival megcsináltuk a szenteste pudingot meggyes - fahéjas öntettel. Nagyon finom volt és gluténmentes, ami Lackó szempontjából lényeges, hiszen ő lisztérzékeny.
Ebédre elkészítettem a mákos gubát. A mákot már előre ledaráltam, ízesítettem vaníliával, fahéjjal, kis szegfűszeggel, reszeltem bele friss citrom- és narancshéjat. Sütés előtt pedig meglocsoltam mézzel. Nagyon finom lett, de az öcsém nem szereti, így ő szó szerint 1 falatot kóstolt belőle.
A húslevest - 1 iszonyatosan hatalmas nagy kondérral - már előző nap megfőztem, csak le kellett szűrni és tésztát főzni hozzá, kétfélét, mert Lackónak külön kellett gluténmentest. A húslevesben a zöldségek mellett volt csirke, pulyka, sertés és marha hús.
A leves után halat tálaltam, rántott hekkfilét. Ebből is kellett gluténmentest sütnöm 1 keveset, a többi sima rántott hal volt. Még előző nap készítettem hagymás krumplisalátát, így jól összeértek az ízek. Ez volt a halhoz, valamint rizs körítés, tartármártás és, ha kért volna valaki, még tudtam volna adni uborkasalátát, de nem kért senki. Még most is ott áll a hűtőben:-(
Ezután volt a szenteste puding és sörkifli. Apa hozott 2-2 rúd diós és mákos bejglit. Kata hozott 1 tányér kókuszost, Kati pedig 1 tányér diós sütit. És ittunk jó borokat. A halhoz száraz fehér bor illik, mondják.

Visszatérek még a vacsora elejére.
Még vacsora előtt történt az ajándékok átadása. Annyi csomag volt a fa alatt, hogy még sosem láttam ennyit nálunk.

Apuék - ha úgy vesszük - itt voltak 3 napot, hiszen 24-én reggel megérkeztek és 26-án délután mentek vissza Pestre. Ezalatt a 3 nap alatt Lackóék annyit nem mondtak, hogy gyertek át, nézzétek meg a fánkat. Ne nekem mondják, mert én itt lakom a szomszédban - bár én sem járok hozzájuk (azt most nem részletezném, hogy miért) -, hanem mondják apunak és az öcsémnek, akik 1 évben mindössze néhányszor jönnek le hozzánk Pestről. De nem mondták, pedig itt laknak a szomszéd lépcsőházban.

25-e a döglés napja volt. Délután 3 után bújtam ki a pizsamámból. Este bementünk sétálni a városba, vittük Bonikát is. Találkoztunk 1 gyerekkori barátnőmmel, illetve mondhatom, hogy tinédzser koromban ő volt a legjobb barátnőm, Csilla. Talán 2006-ban találkoztunk utoljára. A férjével volt, a lányával és a kutyájukkal. Igen sokat beszélgettünk, aminek következtében Bonika reszketett az ölemben hazafelé menet. Éjjel pedig úgy aludt, hogy felment a foteljába és reggelig ki sem mozdult.

26-án kora délelőtt kimentünk Tapolcára. Vagy 100 tőkésréce úszkál a tavon, nagyon helyesek. Sajnos nem vittünk nekik semmi ennivalót. Sok mókust is láttunk. Édesen szaladgáltak. Bonika itt is velünk volt.

Ebéd után átmentünk Katihoz, a nászasszonyhoz, mert ő hívott. Nála kávéztunk.
Apuék olyan 3 óra körül indultak vissza Pestre.

Visszatért az élet a régi kerékvágásba.

Jajj, majd elfelejtettem. A néni, aki meglepett ajándékkal, mert kedvel engem is és persze Bonikát is, meghozta a meglepetést még karácsony előtt csütörtökön, de megígértem neki, hogy csak szenteste fogom megnézni. Így is volt. Sok oldalra kinyomtatott kutyákkal kapcsolatos verseket kaptam tőle:-) Nagyjából el is olvastam. Van közötte vidám és szomorú is. Én is adtam neki 1 kis apróságot, 1 helyes kis ládikát, ami zárható. Tettem bele 1 kis karácsonyfa gallyat imitáló díszt.

Legközelebb majd írok arról, hogy a facebookon rám kattant 1 ír pasi.

Ingyen kaja és Reebok dzseki

Délután mentem vásárolni a Főtérre. Éppen ételosztás volt a rászorultaknak, hajléktalanoknak. Sokan voltak. Nők is - cigányok -, néhány gyerek és sok férfi. Férfiak bottal, kerekeskocsival, ápolatlanul, koszosan, rosszul öltözve. Hogyan is öltözhetne másképp egy olyan, aki "rászorult".
Bizony, volt ott 1 fiatal pár, akik nagyon kilógtak a sorból. A lány igen divatosan volt öltözve. Jó csizma, vastag mintás harisnyanadrág, dzseki, sapka, minden, ami kell télvíz idején. Tiszta volt, ápolt és határozottan trendi. A fiú, aki vele volt, szintén nem a legalsó kategóriából jött. Szerettem volna megnézni a hátizsákja márkáját, de nem sikerült. Viszont a dzsekijét igen, Reebok.

 

És volt pofájuk ingyen ételt kérni. És kaptak is. Vidámak voltak, nevetgéltek, ami egyébként nem baj, de nagyon rossz érzés fogott el mindezek láttán, amit most leírtam.
Hová jutott ez a világ...?

Vannak még csodák

Ma 1 kis csoda történt velem. Na jó, nem is kicsi. Nekem nem.

A történet a következő.

Korábban már írtam, hogy még 2005-ben az exem rábeszélt, hogy vegyünk fel közösen 1 svájci frank alapú szabad felhasználású hitelt, amit aztán ő fizet havi 20.000.- Ft-tal. Ő nagyon rajta volt a dolgon és nekem is imponált, hogy lesz kb. 1.000.000.- Ft-om. Leginkább ő járt a dolgok után, de a papírozás rám várt, hiszen neki semmije nem volt és nincs azóta sem.

Akkoriban 1 idősek otthonában élt, így a jelzáloghitel összes terhe csak az én nevem alatt fut, csak az én lakásomat terheli. A kölcsönt felvettük, a költségek levonása után fele-fele arányban elosztottuk. Hogy ő mire használta, azt nem tudom. Én törlesztettem belőle 2 kisebb hitelemet, felújíttattam a fürdőszobámat, új ablakokat csináltattam a konyhába és a fürdőszobába és utaztunk belőle 1 kicsit Vivivel. Azt hiszem, jól beosztottam, mint általában.

Teltek az évek, legalábbis néhány a hátralévő 15 évből, amennyi időre a kölcsönt felvettük, illetve felvettem. 2,5 - 3 évig rendben is volt minden, de azóta nagyot fordult a sors és az idő kereke. Az exem összeköltözött 1 nővel, aki az idősek otthonában takarít. Hogy mi hozhatta őket össze, abba most nem megyek bele. A mi kapcsolatunk minden esetre megváltozott és lassan 3 éve én fizetek egyedül mindent. A kezdeti havi 20.000.- Ft-os törlesztőrészlet a múlt hónapban már 40.000.- Ft felett volt. A fizetésem 129.000.- Ft. Könnyen ki lehet számolni, hogy a kölcsön sé a rezsi kifizetése után, mi marad megélhetésre.

Szinte semmi.

Az állam adta azt a lehetőséget, hogy lehet végtörleszteni. Bementem a bankomhoz érdeklődtem, mert úgy gondolom, hogy ezt a lépést meg kell tennem. Igen, de közben az állam arra is adott lehetőséget, hogy a munkáltatók is adhatnak kedvezményes kölcsönt a nehéz helyzetbe került dolgozóiknak.

Ezért múlt héten érdeklődtem a cégemnél és mondták, hogy igen, van lehetőség, de mondanom sem kell, nem propagálták. Mindegy. Beadtam 1 kérelmet hétfőn és ma hívott a kolléganő, hogy megkaptam a kamatmentes kölcsönt.

Na, ez az a csoda, ami ma történt velem. Alig akartam hinni a fülemnek és le kellett ülnöm csodálkozásomban. Szinte nem tudtam odafigyelni, ha szóltak hozzám, mert kb. repkedett a lelkem.

Hogy mindez a gyakorlatban hogyan fog történni, még nem tudom, de már holnap az ügyintézés útjára lépek, mert ez most nagyon fontos, ha nem a legfontosabb!

Nekem ez már 1 karácsonyi ajándék, mindegy, hogy a Télapó hozta vagy  Jézuska, de már ott van a karácsonyfám alatt.

Egyenesen boldog vagyok, mert nagyon bízom benne, hogy a lecsökkent és fix, kiszámítható törlesztőrészlet könnyebbé teszi az életem.

Ha lesz 1 kis spórolt pénzem, új karnisokat, függönyöket és sötétítőket fogok venni.

Számomra ez ma 1 csoda volt. Nem is tudom, mikor történt velem utoljára ekkora volumenű pozitív dolog.

Annak ellenére, hogy fogászatra kell mennem,

boldog vagyok:-)))

Szeretet

Régen nem írtam, mert nem volt miről írnom. Elmentem dolgozni, hazajöttem. Néha ügyintéztem, amit éppen kellet, boltban voltam, stb. Ezek mind olyan dolgok, amiért nem fogsz idejönni olvasni. Nincs benne semmi érdekes.

De ma történt valami.

A mögöttünk lévő házban lakik 1 idős Néni - olyan hetvenegynéhány éves lehet -, akivel szoktam néha beszélgetni. A kapcsolatunk Bonikának köszönhető. Mikor Boni még babakutya volt, akkor 1 darabig csak a ház mögé mentünk "sétálni". Ott tanulta a szimatolást és játszottunk kergetőzösdit, kis, drága cukormócsing volt. Most is az, csak most öreg, drága cukormócsing.

Nos, a Néni látott minket a lakásukból, az erkélyük pont arra néz, ahol mi játszadoztunk. Aztán, mikor személyesen találkoztunk, mindig lehajolt Bonikához, megsimogatta. Így kezdtünk mi beszélgetni. 

Megmondom  őszintén, még a keresztnevét sem tudom a Néninek, ezért írom nagy kezdőbetűvel, hogy Néni, mert ez most itt olyan, mintha a nevét írnám ki. Egyébként úgy tudom, hogy tanárnő vagy tanítónő volt.

Ma délután, kutyasétáltatás közben ismét összefutottunk. Messziről kiabált, szinte odaszaladt hozzám, hogy várjak már 1 kicsit. Természetesen megvártam.

Azt kérdezte, hogy pontosan hol is lakom, mert ő készített nekem karácsonyi ajándékot. Hát, mit mondjak majd hanyatt vágódtam és megkérdeztem, hogy mivel érdemeltem én ezt ki. Azt mondta, hogy ő ilyen. Szeret adni. Igen, mondtam, adni jó. De kapni is.

Megmondtam neki, hogy pontosan hol is lakom. Még azt mondta, hogy majd csak a karácsony előtti napokban fogom megkapni. Felcsönget, valaki majd lemegy és felhozza az ajándékot. Valami olyasmire célozgatott, hogy egymásra találunk benne. Ezzel elváltunk. Én eléggé meghatódva. Mosolyogtam magamban és kicsit könnybe lábadt a szemem.

Elkezdte törni az agyam, hogy mi is lehet ez az ajándék? Tudom, hogy szereti az állatokat. Olvashatsz itt 1 korábbi történetet, aminek az "Állati hét" címet adtam. Akkor én ezt frissiben elmeséltem neki, nagyon magam alatt voltam, ezt ő élőben érzékelhette. Akkor említette, hogy szokott írni. Talán verset is és kis novellafélét is. Mondta, hogy ezt le fogja írni.

Valami ilyesmire gondolok. Ebben benne van, hogy az állatszeretet összehoz minket.

De mindenképp le fogom írni, hogy mi is lett ez a meglepi. Kíváncsi vagyok.

Arra gondoltam, hogy veszek neki 1 kis angyalkát viszonzásul. Ugye ez jó ötlet?