Gólyagyűrűzés

Ma nagy élményben volt részem. Olyanban, amire már vágytam és ezért képes voltam még szombaton is hajnalban kelni, pedig nem szoktam.

Gólyagyűrűzésen voltam. Ez volt a második a városunkban, a tavalyiról lemaradtam.

A szülő gólyákat Martinnak és Martinának hívom, mert valaha, mikor tagja voltam a Grafomán Gólyalesők fórumának, akkor így nevezték el őket és ez a mai napig így is van.

Időben odaértem a helyszínre, pedig nem kis buszozásomba került a város ellenkező végéből. A szakemberek már ott voltak, kedvesek, készségesek voltak, így tudtam pár mondatot is váltani velük, bár - lehet, hogy nagyképűen hangzik -, de újdonságot nem nagyon hallottam.

Teszek fel sok képet is, hogy láthasd a történéseket.

Mikor megérkeztünk, Martina mit sem sejtve őrizte a fiókákat, itatás volt.

Ahogy látod, egy nagy kémény tetején áll a fészek, ami már jó pár éve ott lehet, nem kaptam információt, hogy mióta. Tulajdonképpen, 2 fészekből áll, mert lehet látni (szabad szemmel), hogy van 1 nagyon régi alsó fészek és arra építették a most használatost.

Megérkezett időben a tűzoltóság emelőkosaras autója is. Az előkészületek után, elindultak fölfelé, hogy lehozzák a fiókákat. Azt már tudtuk, hogy 3 bucifej lesz, akik gyűrűt kapnak.

Ahogy közeledett az emelőkosár, Martina izgatottan tekintett kifelé a betolakodókra:

Az idő egyébként, látod, csodálatos volt, az ég hibátlan kék.

Persze, szegény Martina nem bírta sokáig a feszültséget és, ahogy az lenni szokott, kirepült a fészekből és ez így van rendjén, mert különben megtámadja az embereket, de természetesen ez nem jellemző. Ha netán a fészekben marad a szülő, akkor elhessegetik.

Martina kirepülése a fészekből:

Martina folyamatosan ott körözött fölöttünk. Csodálatos, méltóságteljes volt a repülése. Alacsonyan szállt és volt, hogy szinte teljesen lelassított. Az egyik képen láthatod, hogy egészen közel volt a kéményhez.

Nézd ezt a kecses állatot. Nagyon tudtam gyönyörködni benne:

Odafönt, a magasban eközben kivették a fiókákat:

Martina még mindig folyamatosan figyelte az eseményeket. Nézd csak, hát nem gyönyörű?

Aztán szerencsésen földet értek a várva várt főszereplők. Ahogy a nagykönyvben megírták, úgy lapultak a kicsik, hiszen veszély esetén fent a fészekben is ezt teszik. Nem mozdulnak, szinte élettelennek tettetik magukat és éppen ezzel védik az életüket. Egy fekete szem pillantását kaptam el:

Szépen, sorban kikerültek a már korábban odakészített kartonpapírra és a gyűrűk is ott voltak. A gyűrűző mondta, hogy itatás volt, mert 1 kis víz folyt ki az elsőnek a csőréből, amelynek nyomát lehet látni a kartonpapíron:

A gyűrűző azt mondta, hogy kb. 3 hetesek lehetnek. Én többre tippeltem volna, de ő biztosan jobban tudja. Aztán "jött" a második fióka és megmutatta, hogy figyu, még ennél is nagyobb szárnyam lesz, ha majd megnövök:

Bucifej közelről:

Kettes számú bucifej is megkapja a maga kis ékszerét, amit 1 erős pattintással tesz fel a gyűrűző. Akkor lehet csak feltenni, mikor már a fióka elég fejlett, így nem eshet le a lábáról. Ezen kívül még tudni kell, hogy ezt már leszedni nem lehet róla.

Kettecskén egymás mellett. Tesók:

És ő a harmadik:

Megkapták a gyűrűket és most itt pihiznek hárman hihetetlen mozdulatlanságban. Ahogy pakolja őket a gyűrűző, úgy maradnak és nem mozdulnak:

Ez a kedvenc képem, bár csak ketten vannak rajta:

Félnek, lapulnak, riadtak. Nem tudják, hogy mi nagyon szeretjük őket és világért sem bántanánk soha egyetlen gólyát sem, mert ők fontosak nekünk. Most itt hülyén hangzik, ha azt írom, hogy a nemzet madara, de így van.

Ezután lehetőséget adott a gyűrűző, hogy megsimogassuk őket. Ott sorakozott a sok óvodás és én. Nagyon akartam élni a lehetőséggel és sikerült is. Olyannyira, hogy mindhármat megsimiztem:

Eljött a búcsú pillanata. Még odaszaladtam a gyűrűzőhöz és kértem, hogy hadd készíthessek még képet róluk a kosárban:

Na, ekkor tolultak könnyek a szemembe, de nem sírtam, hiszen nem akartam hülye libának látszani ott mindenki előtt.
Visszateszik a kis drágákat:

Egészem idáig nem láttuk Martinát, de ahogy ő észrevette a mozgást fent a fészek körül, rögtön megjelent, ami azt jelenti, hogy végig itt volt a közelben. Sőt, megjelent Martin is! Itt köröztek együtt, szépen, de olyan magasan voltak, hogy alig tudtam használható képet készíteni.

És pillanatokon belül Martina landolt a fészekben. Martin nem törte magát, ahogy rendeződött a helyzet, ő újra lelépett.
Martina fészekre érkezése:

A kedélyek megnyugodtak, gondolom leellenőrzött mindent és őrizte tovább a gyerekeket, a babákat, a bucifejeket. Tette a dolgát.
Kitekintés a fészekből:

Biztosan jó kényelmes és nagy a fészek. Biztonságos az egész családnak. Érdekes látvány 1 gólyafészek a városrész közepén. Konkrétan a városrész központjában. Nem megszokott dolog, de klassz, nagyon klassz. Kár, hogy sosem járok arra. Pont ellenkező irányban van, mint ahol én lakom és sosincs arra dolgom.
Ellenfényben kukucskál a hatalmas kéményről:

Még 1 kép a buszmegállóból, ez már egészen távolról készült.
Búcsú a fészektől, búcsú a gólyáktól.
Éljetek sokáig!