Valószínűleg a héten hazaérkezett István. De nem jelentkezett:-(((. Biztos már el is felejtette azt, hogy mit írt nekem. Őszintén szólva bánatos vagyok.
Ha itt ülök a gépnél, állandóan nyitva van a gmail-em és lesem, hogy jön-e tőle levél. Ez a dolog egyik oldala.
Józan paraszti ésszel, arra gondolok - ismerve őt -, hogy három és fél hét távollét után sok a dolga, talán még a leveleit sem nézte meg. Mindig azt mondta: ezer a dolgom, százfelé kell mennem. Főleg, ha le akart rázni.
Szóval, ha akar írni, akkor a hétvégén - legkésőbb - írnia kell.
Ugyanakkor arra is gondolok - ez a dolog másik oldala -, hogy jó ez így. Most kicsit (nagyon) még izgatott vagyok, ez egy várakozással teli izgatottság, de majd elmúlik. Ha nem ír... 1 - 2 hét és már nem fogom lesni a levelét.
Nyilvánvaló, hogy valaki várta itthon, szerintem ez is közrejátszik abban, hogy nem jelentkezik.
Nem tudom, mi lenne a jobb? Tudom, ha hív, menni fogok. De nem akarok besorolni más mögé. Nem. És tele vagyok kisebbségi érzéssel. Nem vagyok elég vékony - pláne, hogy híztam -, nem vagyok elég magas - 157 cm -, nem vagyok elég szőke - barna vagyok -. Tudod miért vagyok barna? Korábban vörös voltam és ő úgy hívott engem, hogy vörös démon. Nos, miután szakítottunk, nem akartam vörös maradni, ezért lettem barna. Aztán, ahogy ő mondta, az átlagosnál érzékenyebb a ...m, ami jelen esetben nem előnyt jelentett. Nem tudok rendesen ...i és nem lehet ... ...i. Mindez korábban is így volt és így is maradt. És talán még rosszabb is lett, hiszen vele voltam utoljára és ennek már több, mint 20 hónapja. Azóta nem voltam senkivel.
Nem is hiányzik.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése