Viccesen írhatnám, hogy Influenziában vagyok, de benne lenni egyáltalán nem olyan vicces. Szerintem Margó néni hozta múlt vasárnap, mikor itt volt. Erősen köhécselt, de akkor nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Aztán utána kedden, mikor itt volt Kata a gyerekekkel, sütöttünk kakaós sütit. Beszippantottam 1 kis kakaóport, ami a légcsövembe ment és rettenetes köhögési rohamot váltott ki belőlem. Másnap reggel már éreztem, hogy baj van, de bementem dolgozni a lázmérő kíséretében. 38,4 volt a lázam, mikor Laci hazahozott, olyan 1/2 1 után. Bonit levittem és utána döglöttem egészen vasárnapig. Esténként Vivike jött, rendet rakott és levitte Bonikát. Reggel és délben Lackó vitte, illetve Kata. Aztán pénteken déltől apa. Eljött és itt volt vasárnapig. Változatlanul nem könnyű vele, de nem részletezem. Talán azért annyit, hogy szerintem sokkal többet kellett fent lennem, mintha nem lett volna itt. Mindegy. A gesztus minden esetre nagyon jól esett, mert magától ajánlotta fel, hogy eljön és segít.
Közben persze orvosnál is volatm, hiszen jelenleg táppénzen vagyok, de már gyógyulóban. Lázam nincs, de a közérzetem még nem túl rózsás. Csütörtökön már muszáj mennem dolgozni, mert havi zárás lesz. Nem örülök, mert 1 hét itthonlét után pont a túlórával járó zárásra kell visszamennem. Csak kibírom majd.
Szeretek itthon lenni. Az előző rendszerben - ami sokkal közelebb áll hozzám, mint ez a mostani - már boldog nyugdíjas lehetnék.
Hogy most mikor leszek nyugdíjas?
Nem ez a fő kérdés, hanem az, hogy megérem-e?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése