Döbbenet

Azt eddig is tudtam, hogy Andrea úgy hazudik, mint a vízfolyás, de a mai hazugsága, egyenesen és pofátlanul a képembe, kicsit kiakasztott.

A történet nem lényeges (vagy talán mégis), de a megértéshez muszáj leírnom.

Péter talált 1 pici kutyát.

Megpróbálta elhelyezni, de nem sikerült neki, nem fogadta be a híres MÁSA sem - ami abszolút jellemző rájuk - és felhívott engem is, hogy nem tudnék-e segíteni. Végül is a Szentendrei Árvácskák befogadták volna, ha feljuttatjuk hozzájuk. Még aznap este felhívtam Pétert, hogy ez van, de mondta, hogy Andreát is hívta, ő is intézkedett valamit. Mint később kiderült, ez annyiból állt, hogy 2 képet feltettek a Minimentők a Facebookra. A kiskutya ekkor a munkahelyünkön volt, odavitte Péter, teheti, ő az igazgató. (Próbáltam volna én...)
Ennek tudatában, hogy a kicsi bent van melóban, vittem neki kaját, főtt tésztát és csirkemellet. Andrea is hozott neki takarót, párnát és konzervet.
Másnapra - péntekre - vittem 5 adag kaját, tésztát és húst, de napközben Andrea gondoskodott a kicsiről (neki van ideje, hiszen naphosszat csak könyvet olvas), így csak 1 adag kajácska fogyott. Andrea eldöntötte, hogy hétvégére hazaviszi a kicsit, ezért megkérdeztem, hogy elviszi-e a kaját, amit készítettem. Kérdeztem, hogy nem fogja-e ott felejteni, mert sajnálnám, kár lenne érte. Áh, nem hagyja ott, mondta határozottan.
Na, ebben maradtunk.

Eljött a ma reggel. Bementem a szobájában és bizony, ha az öt találatosom ilyen biztos lenne, nem is volna már semmi gondom, a kis kajacsomagok a nylonzacsiban ott virítottak a hűtő polcán.
Nagy nehezen Andrea is megérkezett 9 körül, hozta a kicsit, aki egyébként nagyon cukker. Rögtön bementem vele a szobájába és beszélgettünk a hétvégéről. Egyszer csak rákérdeztem, hogy mi lett a tésztával és a hússal. Mire Andrea határozottan rávágta: MEGETTE.
Nem azt, mondta, hogy jaj, bocs bent felejtettem, nem! Hanem azt hazudta szemérmetlenül és pofátlanul a képembe, hogy megette, amikor mindketten tudtuk, hogy a kaja ott áll a hűtő polcán.
Na, azt sem tudtam, hogy köpjek vagy nyeljek, de inkább köpnöm kellett volna. Csak annyit mondtam, hogy akkor én megyek és elvonultam az irodámba. Ledöbbentem ettől a hazugságtól, szinte lemerevedtem.

Ez a nő nekem 1 nulla. Eddig is jól elszínészkedtem magam vele, de ezután már erre sem veszek fáradtságot.
Nagyon kell vele vigyáznom, már így is volt, hogy alám tett. Mostanában is mondogat dolgokat, például, hogy milyen rosszban van Péterrel, de nem tudom mi a célja vele.

Vigyáznom kell!

További események Bonikával

Műtét előtt 2 nappal - gondoltam - felhívom a doktornőt, aki műtötte volna Bonikát, hogy egyeztessünk néhány dolgot, meg aztán kérdéseim is voltak, hiszen nagyon aggódtam. Angéla vette a telefont és közölte, hogy Gabi anyai örömök elé néz, táppénzre ment, ezrét Hédi fogja a műtétet megcsinálni.

Hirtelen azt sem tudtam, hogy köpjek vagy nyeljek. Nyeltem. Persze, Gabinak legyen 2. gyermeke, ez az élet rendje, de a helyzet az, hogy nem annyira kedvelem Hédit és nem is bízom benne annyira, mint Gabiban.

Első döbbenetem után felhívtam Katát, elpanaszkodtam magam és mondtam, hogy teljesen tanácstalan vagyok. Kata azt mondta, hoyg vigyük el másik orvoshoz Bonikát. Ennek nagyon örültem és haragudtam magamra, hogy nekem nem jutott eszembe.

Aztán felhívtam Vivikét is, hiszen papíron az ő kutyája és ő is azt mondta, hogy vigyük el másik orvoshoz.

Így aztán délután lemondtam a 2 nap múlva esedékes műtétet. Este Angéla külön felhívott emiatt. Nem volt semmi személyeskedés, mondta, hogy tiszteletben tartja a döntésünket. Gondoltam, ha nem viszem el a kutyát, nincs is mit tennetek:-), de persze nem mondtam.

A héten kedden kimentünk Zsolcára Magos Zsuzsához, Kata kivitt. Zsuzsa is a műtétet javasolta, de nem fixáltunk le semmit.

Valószínűleg megműttetem Bonikát, bár őszintén szólva, gondolkodom. A kutya étvágya rendben van és a széklete is. Mióta megváltoztattam a kajáját sokkal kevesebb vizet iszik.

Szóval, ez van pillanatnyilag.

Történések

Szerdán délután visszavittem az állatorvoshoz 1 kis pisit Bonikától. Bonikát most nem vittem, nem volt szükséges. 2 orvos volt, mindketten foglalkoztak velem. Angit már régóta ismerem, tegeződünk is, a másik doki Hedvig volt. Ő még nagyon fiatal. Nos, 2 különféle teszttel nézték meg a vitt mintát és mindkettő 3 keresztes cukrot mutatott. Így abban maradtunk, hogy szombaton vigyem el Bonit 1 éhgyomori vércukor mérésre. Ez ma meg is történt. Lackóék elvittek korán reggel, ami azt jelenti, nyitásra ott voltunk, mi voltunk az elsők. Mákunk volt, mert utánunk már bizony sorakoztak. Elsőként mehettünk be a rendelőbe. Bírom ezt a kis duci asszisztens csajt, jópofa. Ő fogta elől Bonikát, gazdi mami (így mondja az asszisztens) meg hátul.

Szerencsére a vércukor szintje teljesen normális, vagyis kimondhatjuk, Bonika nem cukorbeteg, nem attól van a vizeletében a cukor. Nos, vittem ma is 1 kis vizelet mintát és sajnos immáron harmadszor sem lett jó. Ez arra utal, illetve azt jelenti, hoyg vesebeteg a drágám. Átállítom az étkezését, csirkemellet fog enni és hozzá tésztát, ez utóbbi eddig is volt. Több tészta, kevesebb hús. Ehet még pulykát is és vesebeteg kutyának való száraztápot. Táplálékkiegészítőt is veszek neki, ami támogatja a kis veséje működését. Amit lehet, mindent megteszek érte. Nem lesz könnyű, mert ezt a megnövekedett kiadást máshonnan kell lecsípnem, de tudom, hogy megoldom.

Még szerdán este szólt Kata, hogy másnap Mesiért el kéne mennem az oviba. Nagyon örültem, igazából már vágytam, rá, hogy mehessek érte, de eddig nem aludt ott délután, vagyis mire én hazaértem melóból, már ő is otthon volt.. Csütörtök volt az első, hogy délután bent aludt az oviban. Neki is első volt valami és nekem is, hogy mentem érte. Maga az óvoda idétlenül van megoldva, de mindegy. Mesiék az emeleten vannak. Az előtérből nyílik 1 folyosó és onnan a csoportszobák. Oda kell menni szólni, a gyerek kihozza a zsákját, felöltözünk és visszaviszi a zsákját. Így is volt. Kata vett neki gumicukrot, hogy adjam oda Mesinek, ha nem pisilt be, merthogy minden nap bepisil. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ha esetleg nem 2 éves kora után kezdik szobatisztaságra szoktatni, akkor már vélhetően stabilan szobatiszta lenne. Mert ők arra vártak, most az a a divat, hogy majd szól a gyerek. Na, arra várhattak. Az én meglátásom és tapasztalatom a gyerekeimmel, hogy a biliztetést már akkor el kell kezdeni, amikor a gyerek egyedül tud ülni.)

Na, visszatérve, útközben hazafelé odaadtam a gumicukrot, aztán itthon mondtam, hogy menjünk el pisilni. Nem is ellenkezett Mesi. Lehúztam a naciját, bizony pisis volt 1 kicsit, de a gyerek simán megállapította, hogy az a kicsi nem számít, az nem jelent semmit.

Sütöttünk sajtos rudat és kakaókrémes táskácskákat. Ízlett neki. (Másnap vittem Attilának a maradékból, neki is ízlett.)

Pénteken a mormon templomban voltam.

És hétfőn megyek újra. Nem is értem, hogy miért, mert úgysem leszek mormon soha. Csak olyan kedvesek a lányok és élvezem, hogy simán tudok velük angolul beszélgetni.

Ennyi.