Műtét előtt 2 nappal - gondoltam - felhívom a doktornőt, aki műtötte volna Bonikát, hogy egyeztessünk néhány dolgot, meg aztán kérdéseim is voltak, hiszen nagyon aggódtam. Angéla vette a telefont és közölte, hogy Gabi anyai örömök elé néz, táppénzre ment, ezrét Hédi fogja a műtétet megcsinálni.
Hirtelen azt sem tudtam, hogy köpjek vagy nyeljek. Nyeltem. Persze, Gabinak legyen 2. gyermeke, ez az élet rendje, de a helyzet az, hogy nem annyira kedvelem Hédit és nem is bízom benne annyira, mint Gabiban.
Első döbbenetem után felhívtam Katát, elpanaszkodtam magam és mondtam, hogy teljesen tanácstalan vagyok. Kata azt mondta, hoyg vigyük el másik orvoshoz Bonikát. Ennek nagyon örültem és haragudtam magamra, hogy nekem nem jutott eszembe.
Aztán felhívtam Vivikét is, hiszen papíron az ő kutyája és ő is azt mondta, hogy vigyük el másik orvoshoz.
Így aztán délután lemondtam a 2 nap múlva esedékes műtétet. Este Angéla külön felhívott emiatt. Nem volt semmi személyeskedés, mondta, hogy tiszteletben tartja a döntésünket. Gondoltam, ha nem viszem el a kutyát, nincs is mit tennetek:-), de persze nem mondtam.
A héten kedden kimentünk Zsolcára Magos Zsuzsához, Kata kivitt. Zsuzsa is a műtétet javasolta, de nem fixáltunk le semmit.
Valószínűleg megműttetem Bonikát, bár őszintén szólva, gondolkodom. A kutya étvágya rendben van és a széklete is. Mióta megváltoztattam a kajáját sokkal kevesebb vizet iszik.
Szóval, ez van pillanatnyilag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése