Döbbenet

Azt eddig is tudtam, hogy Andrea úgy hazudik, mint a vízfolyás, de a mai hazugsága, egyenesen és pofátlanul a képembe, kicsit kiakasztott.

A történet nem lényeges (vagy talán mégis), de a megértéshez muszáj leírnom.

Péter talált 1 pici kutyát.

Megpróbálta elhelyezni, de nem sikerült neki, nem fogadta be a híres MÁSA sem - ami abszolút jellemző rájuk - és felhívott engem is, hogy nem tudnék-e segíteni. Végül is a Szentendrei Árvácskák befogadták volna, ha feljuttatjuk hozzájuk. Még aznap este felhívtam Pétert, hogy ez van, de mondta, hogy Andreát is hívta, ő is intézkedett valamit. Mint később kiderült, ez annyiból állt, hogy 2 képet feltettek a Minimentők a Facebookra. A kiskutya ekkor a munkahelyünkön volt, odavitte Péter, teheti, ő az igazgató. (Próbáltam volna én...)
Ennek tudatában, hogy a kicsi bent van melóban, vittem neki kaját, főtt tésztát és csirkemellet. Andrea is hozott neki takarót, párnát és konzervet.
Másnapra - péntekre - vittem 5 adag kaját, tésztát és húst, de napközben Andrea gondoskodott a kicsiről (neki van ideje, hiszen naphosszat csak könyvet olvas), így csak 1 adag kajácska fogyott. Andrea eldöntötte, hogy hétvégére hazaviszi a kicsit, ezért megkérdeztem, hogy elviszi-e a kaját, amit készítettem. Kérdeztem, hogy nem fogja-e ott felejteni, mert sajnálnám, kár lenne érte. Áh, nem hagyja ott, mondta határozottan.
Na, ebben maradtunk.

Eljött a ma reggel. Bementem a szobájában és bizony, ha az öt találatosom ilyen biztos lenne, nem is volna már semmi gondom, a kis kajacsomagok a nylonzacsiban ott virítottak a hűtő polcán.
Nagy nehezen Andrea is megérkezett 9 körül, hozta a kicsit, aki egyébként nagyon cukker. Rögtön bementem vele a szobájába és beszélgettünk a hétvégéről. Egyszer csak rákérdeztem, hogy mi lett a tésztával és a hússal. Mire Andrea határozottan rávágta: MEGETTE.
Nem azt, mondta, hogy jaj, bocs bent felejtettem, nem! Hanem azt hazudta szemérmetlenül és pofátlanul a képembe, hogy megette, amikor mindketten tudtuk, hogy a kaja ott áll a hűtő polcán.
Na, azt sem tudtam, hogy köpjek vagy nyeljek, de inkább köpnöm kellett volna. Csak annyit mondtam, hogy akkor én megyek és elvonultam az irodámba. Ledöbbentem ettől a hazugságtól, szinte lemerevedtem.

Ez a nő nekem 1 nulla. Eddig is jól elszínészkedtem magam vele, de ezután már erre sem veszek fáradtságot.
Nagyon kell vele vigyáznom, már így is volt, hogy alám tett. Mostanában is mondogat dolgokat, például, hogy milyen rosszban van Péterrel, de nem tudom mi a célja vele.

Vigyáznom kell!