Apróságok

A délutáni kutyasétáltatáskor 1 kis patkány rohangált a fűben. Úgy láttam, hogy az ottani csatornából jött fel. Nem volt túl nagy, lehet, hogy eltévedt, aztán megijedt tőlünk és elkezdett rohanni. Egy darabig követtem a tekintetemmel, de aztán eltűnt. Szerintem nagyon elpatkányosodott a lakótelepünk. Rengeteg patkánylyukat látok, amelyeken látható, hogy használják. A parkolóban 1 hatalmas patkánytetem feküdt vagy 1 hétig, de lehet, hogy még most is ott van. Régen volt patkányirtás.

A séta alkalmával kicsit később láthattam 1 édes kis mókust. Azon a helyen, ahol most keresgélt, már többször láttam, valószínűleg visszajáró. Sokan mondják, hogy rengeteg mókus van a lakótelepünkön. Biztos, hogy nincs rengeteg. Nos, én csak igen ritkán látok mókust és kettőnél többet még nem láttam egyszerre. Nagy élmény, mikor kergetőznek. Ahogy kopog a kis körmük a fa törzsén, miközben körbe-körbe rohangálnak... Imádom.

Tudod, imádom Afrikát. Leginkább csak innen a számítógép mellől, honnan is máshonnan. Sosem gondoltam volna, hogy a fészbuk olyan élményeket fog adni, mint amilyeneket kapok Afrikával kapcsolatban. Vannak már követőim is, például Afrikából is.
Nagyon gyönyörűnek, mondhatnám lenyűgözőnek tartom, amit ezen a linken lehet látni:
A Serengeti oroszlánjai
"Beküldtek" a Serengeti Nemzeti Parkba valami robotkamerát, amely szó szerint testközelből készített videókat az oroszlánokról, hímekről, nőstényekről, kölykökről, vadászatról és sok minden másról.
Épp tegnap nézegettem a videókat, képeket és mit látok ma? Kinyitom a Nők Lapját és az egyik kedvenc részemben látható fotó van az újságban.
Ez:

Az esti sétánál láttam világító mécseseket ablakban, erkélyen és virágágyásban. Megható volt látni. Ilyenkor gyújtunk gyertyát a halottainkért.
Álljon itt 1 kép minden halottam emlékére. Nyugodjanak békében!

Az egyik kollégámnak - úgy tudom - levágták a lábán a kisujját. Állítólag én fogom átvenni a munkáját vagy a munkájának 1 részét. F@sza.
Andrea egész nap könyvet olvas, kiskutyát dédelget - szó szerint -, internetezik és mindenféle dolgokat rendelget a netről, sőt, munkaidőben intézi az egyéb dolgait úgy, hogy el is megy akár órákra. Mert ő teheti.
Itt, ha pénztáros kellett, ki legyen? Hát, én. Egy forint nem sok, annyit nem kaptam érte. A sz@r raktárban is többet dolgozom, mint az elődöm, hiszen neki nem volt számítógépe, az azon végzendő munkákat mindig más csinálta neki, nem úgy, mint én, mert mindent magam végzek. És akkor most várhatóan idecseszik a vevőkkel való foglalkozást is. Mert rám, mindent rám lehet terhelni. Közelebb vagyok a 60-hoz, mint az 50-hez, de ez qrvára nem érdekel senkit, tudom.
Hogy mennyire gyűlölöm őket, ezt a helyet. Csak egyszer adassék meg, hogy elmehessek nyugdíjba. Hátra sem nézek többé.