Reggeli gondolatok

(Ezt még reggel írtam, de csak most teszem közzé, így olvasd.)

Változások vannak melóban, ami rám nézve annyit jelent, hogy újabb és újabb munkákat lőcsölnek rám. Mondtam is Zolinak, hogy nem értem én ezt, nekem 1 rakás plusz munkát oda lehet adni, pénzt nem adnak érte semmit, sőt, az én bérfejlesztésemet más kapta. Erre Zoli azt felelte, hogy ez igazgató úr döntése (fasz Péter), lehet reklamálni nála. Mindenkit ki kell használni maximálisan és én nem vagyok kihasználva. Erre sajnos nem mondhattam, hogy Andrea kihasználtsága abban nyilvánul meg, hogy naphosszat könyvet olvas. Nem mondhattam. Annyit mondtam, hogy itt nincs demokrácia, rosszabb, mint a rabszolgatartó társadalom volt, meg, hogy velem, a vén szarral bármit meg lehet tenni.

Olyan szinten gyűlölök itt lenni, hogy az elmondhatatlan és leírhatatlan. Talán azért, mert 1 légypiszoknak tekintenek és annyiba is vesznek, én viszont tudom magamról, hogy ettől több vagyok. Nehezen viselem, hogy én vagyok itt a legeslegutolsó, mert soha sehol nem voltam legutolsó.

Mit tegyek? Mit TEHETEK? SEMMIT!

Na, ezért vágyom arra, hogy nyugdíjas legyek és ettől az iszonyatosan nagy fájó lelki tehertől, terrortól megszabaduljak. Terror, mert nem mondhatok ki semmit, mert csak magamnak ártanék vele és ne legyek már legalább önmagam ellensége, van elég bajom így is.

Őrlődöm és szépen lassan tönkremegyek benne. Igen, mert fáj az, hogy itt MINDENKINEK lehet MINDENT, kivéve nekem. Nem tudom, hogy más telephelyen mi van, de itt mindenki munkaidőben a céges autóval intézi a maszek dolgait, aztán panaszkodnak, hogy mennyi túlórájuk van (lásd: Laci kollégám itt fent) és nem tudják lecsúsztatni. Hogy mi a valóság? Hát a kedves kolléga elmegy mondjuk délben a céges autóval, a nedves feleségével, lányával, vagy akárkivel bejárja az egész várost, mindent elintéz, mert a saját benzin, az drága, aztán visszajön este 6-kor, leteszi az autót és akkor blokkol ki, mintha addig végezte volna a cég fontos ügyeit.

Undorodom mindenkitől, gusztustalan, hazug alakok kivétel nélkül.

Hogy szokták mondani?

ISTEN NEM BÜNTET BOTTAL!

Hátha egyszer ezekkel a gonosz dögökkel is kiszúr a sors. Nem nagyon, csak 1 kicsit. Mert ezek rossz emberek. Rosszak, gonoszak és lelketlenek. Önösek, csakis és kizárólag a saját önös céljaik elérése a lényeg számukra úgy, hogy közben nem érdekli őket, nem számít nekik, hogy kis embereken átgázolnak és a lelkükbe szarnak. Ugyan már! Az aztán tényleg nem divat manapság, hogy olyannal foglalkozzanak, hogy kinek ártanak. Itt, nálunk, magas szinten lévő emberek üvegnek nézik a kicsit. Átnéznek rajta.
Hogy kit gyűlölök a legjobban? Nem is tudom. Talán Pétert. Mást is, többeket, de talán őt a legjobban. Gerinctelen, szar ember. Szemtől szembe nem mond semmit, csak a hátam mögött. Teheti, igazgató. Bármit megtehet és meg is teszi. De őt nem fogja bántani a sors, neki csak megszületni kellett 1 jó világba.
Bár Andrea többször mondta, hogy gond van Péternek a munkájával, tőle magasabb szinten állítólag nincsenek vele teljesen megelégedve. Hurrá! Ez a kacag a májam kategória, bár hozzáteszem, nem tudom mit hihetek Andreának hiszen ő meg folyamatosan képes hazudni és nem tudom, hogy van-e valami célja ezzel velem szemben, illetve ellenem.
Aztán jut eszembe, hogy Józsi meg filmeket tölt le Péternek itt munkaidőben. Valószínűleg ez is a maximális munkaerő kihasználtsághoz tartozik, csak kicsit más megközelítésből. Bár ezt is Andrea mondta, bizonyítani nem tudom. Tőlem meg még azt a kis kameranézést is elvették. Lehet, hogy inkább kártyáznom kéne.

Na, abbahagyom a füstölgést, ez nem old meg semmit.
Bezárkózom! Be kell zárkóznom a szó fizikai és lelki értelmében. 1-2 emberrel szabad csak beszélnem, megosztanom dolgokat, de itt az irodában senkivel semmit.
Andrea is észrevette - szerintem -, hogy már nem járok át hozzá beszélgetni. Tudod, mióta a kiskutyás hazugsága volt. Nem hiányzik. Ha akar, jöjjön át hozzám, meghallgatom a hülyeségeit, aztán mehet Isten hírével vissza olvasgatni a helyére.
Na, megyek, mert munka van, de ezt muszáj volt "kiírni" magamból.