Hurrááá!!!

Hívott Zsuzsa doktornő, hogy megvan Bonikám szövettani eredménye és jóóóóóóóóóóó!!!!! A lényeg, hogy jóindulatú növedék volt, amit eltávolított.

Boldog vagyok, boldog:-)))

Holnap megyünk varratszedésre, ez még nagy trauma lesz a kis drágámnak, tudom, de majd a karjaimban megnyugszik.

A doktornővel még lesz némi megbeszélnivalónk, javasolt a telefonban néhány dolgot, de miután mondtam, hogy holnap találkozunk, akkor abban maradtunk, hogy majd a rendelőben személyesen megbeszéljük.

Hát, most csak ennyi, de ezt muszáj volt elmondanom.

Remélem még pár évet együtt tölthetünk ♥ ♥ ♥

Reggeli gondolatok

(Ezt még reggel írtam, de csak most teszem közzé, így olvasd.)

Változások vannak melóban, ami rám nézve annyit jelent, hogy újabb és újabb munkákat lőcsölnek rám. Mondtam is Zolinak, hogy nem értem én ezt, nekem 1 rakás plusz munkát oda lehet adni, pénzt nem adnak érte semmit, sőt, az én bérfejlesztésemet más kapta. Erre Zoli azt felelte, hogy ez igazgató úr döntése (fasz Péter), lehet reklamálni nála. Mindenkit ki kell használni maximálisan és én nem vagyok kihasználva. Erre sajnos nem mondhattam, hogy Andrea kihasználtsága abban nyilvánul meg, hogy naphosszat könyvet olvas. Nem mondhattam. Annyit mondtam, hogy itt nincs demokrácia, rosszabb, mint a rabszolgatartó társadalom volt, meg, hogy velem, a vén szarral bármit meg lehet tenni.

Olyan szinten gyűlölök itt lenni, hogy az elmondhatatlan és leírhatatlan. Talán azért, mert 1 légypiszoknak tekintenek és annyiba is vesznek, én viszont tudom magamról, hogy ettől több vagyok. Nehezen viselem, hogy én vagyok itt a legeslegutolsó, mert soha sehol nem voltam legutolsó.

Mit tegyek? Mit TEHETEK? SEMMIT!

Na, ezért vágyom arra, hogy nyugdíjas legyek és ettől az iszonyatosan nagy fájó lelki tehertől, terrortól megszabaduljak. Terror, mert nem mondhatok ki semmit, mert csak magamnak ártanék vele és ne legyek már legalább önmagam ellensége, van elég bajom így is.

Őrlődöm és szépen lassan tönkremegyek benne. Igen, mert fáj az, hogy itt MINDENKINEK lehet MINDENT, kivéve nekem. Nem tudom, hogy más telephelyen mi van, de itt mindenki munkaidőben a céges autóval intézi a maszek dolgait, aztán panaszkodnak, hogy mennyi túlórájuk van (lásd: Laci kollégám itt fent) és nem tudják lecsúsztatni. Hogy mi a valóság? Hát a kedves kolléga elmegy mondjuk délben a céges autóval, a nedves feleségével, lányával, vagy akárkivel bejárja az egész várost, mindent elintéz, mert a saját benzin, az drága, aztán visszajön este 6-kor, leteszi az autót és akkor blokkol ki, mintha addig végezte volna a cég fontos ügyeit.

Undorodom mindenkitől, gusztustalan, hazug alakok kivétel nélkül.

Hogy szokták mondani?

ISTEN NEM BÜNTET BOTTAL!

Hátha egyszer ezekkel a gonosz dögökkel is kiszúr a sors. Nem nagyon, csak 1 kicsit. Mert ezek rossz emberek. Rosszak, gonoszak és lelketlenek. Önösek, csakis és kizárólag a saját önös céljaik elérése a lényeg számukra úgy, hogy közben nem érdekli őket, nem számít nekik, hogy kis embereken átgázolnak és a lelkükbe szarnak. Ugyan már! Az aztán tényleg nem divat manapság, hogy olyannal foglalkozzanak, hogy kinek ártanak. Itt, nálunk, magas szinten lévő emberek üvegnek nézik a kicsit. Átnéznek rajta.
Hogy kit gyűlölök a legjobban? Nem is tudom. Talán Pétert. Mást is, többeket, de talán őt a legjobban. Gerinctelen, szar ember. Szemtől szembe nem mond semmit, csak a hátam mögött. Teheti, igazgató. Bármit megtehet és meg is teszi. De őt nem fogja bántani a sors, neki csak megszületni kellett 1 jó világba.
Bár Andrea többször mondta, hogy gond van Péternek a munkájával, tőle magasabb szinten állítólag nincsenek vele teljesen megelégedve. Hurrá! Ez a kacag a májam kategória, bár hozzáteszem, nem tudom mit hihetek Andreának hiszen ő meg folyamatosan képes hazudni és nem tudom, hogy van-e valami célja ezzel velem szemben, illetve ellenem.
Aztán jut eszembe, hogy Józsi meg filmeket tölt le Péternek itt munkaidőben. Valószínűleg ez is a maximális munkaerő kihasználtsághoz tartozik, csak kicsit más megközelítésből. Bár ezt is Andrea mondta, bizonyítani nem tudom. Tőlem meg még azt a kis kameranézést is elvették. Lehet, hogy inkább kártyáznom kéne.

Na, abbahagyom a füstölgést, ez nem old meg semmit.
Bezárkózom! Be kell zárkóznom a szó fizikai és lelki értelmében. 1-2 emberrel szabad csak beszélnem, megosztanom dolgokat, de itt az irodában senkivel semmit.
Andrea is észrevette - szerintem -, hogy már nem járok át hozzá beszélgetni. Tudod, mióta a kiskutyás hazugsága volt. Nem hiányzik. Ha akar, jöjjön át hozzám, meghallgatom a hülyeségeit, aztán mehet Isten hírével vissza olvasgatni a helyére.
Na, megyek, mert munka van, de ezt muszáj volt "kiírni" magamból.

Bonikát megműtötték

Augusztusban, mikor Lackó elvitte Bonikát a kötelező oltásra, észrevette a doktornő, hogy van 1 kis borsszemnyi kinövés a végbélnyílása alatt. Felhívta rá a figyelmet, hogy nézegessük és, amennyiben növekszik, jelentkezzünk.

Ennek volt a következménye a laborvizsgálat, illetve időpontot is lefixáltam a műtétre, mert a dudor már borsószemnyire nőtt.. Előtte - a műtét előtt - 2 nappal felhívtam a kisállat rendelőt, hogy tisztázzunk pár dolgot, amikor is kiderült, hogy a doktornő, Gabi, aki műtötte volna, akiben megbíztam, anyai örömök elé néz - gratulálok -, így nem ő műti, hanem Hédi, de Hédiben nem bízom annyira, azért lefújtam az egészet.

A menyem javaslatára, elmentünk Zsuzsa doktornőhöz, megkérdeztük őt is, hogy mit javasol. Műtétet tanácsolt ő is, de akkor még nem mondtam semmi konkrétumot. Végül Lackóval, Katával egyeztetve felhívtam a rendelőt és kértem időpontot. Ez volt a tegnapi nap.

Reggel 9-re mentünk, rögtön be is indult a verkli. 3 orvos és 2 asszisztens sürgött. Elég ideges voltam és Bonikám is, annyira reszketett. Fokozatosan nyugtatózták, aztán engem kiküldtek, őt pedig bevitték a műtőbe. Néha, mikor nyílt az ajtó, akkor láttam a kis drágámat, ahogy fekszik a műtőasztalon. Nem is tudom, meddig tartott, nem figyeltem az időt. Aztán kijött Zsuzsa és mondta, hogy 2 daganatot talált, mindkettőt eltávolította, kitisztította a füleit és levágta a körmeit. Aztán áthozták az első kezelőasztalra és ott Csaba doki leszedte még a fogköveit. Mindeközben András doki megnézte a vizeletmintát, amit vittem. Egy keresztet jelzett a cukor --- korábban három volt, illetve kettő. Viszont fehérje is van a vizeletében. Legközelebb kicsit nagyobb mennyiségű vizeletet kell vinnem és megnézik mikroszkóp alatt, ez majd varratszedéskor lesz, 2 hét múlva.

Megkapta az ébresztőt is Bonikám, így már nyitogatta a szemecskéit hazafelé jövet, 2 pléddel betakargatva a kocsi hátsó ülésén.

Itthon 1 darabig feküdt a helyén, aztán egyszer csak elindult, de a parkettán szanaszét ment a lába. Visszajött, a fejét 1 plédre tette, viszont alatta csak a hideg szőnyeg volt. Betakartam jó szorosan 2 pléddel, de reszketett. Rátettem 1 harmadik plédet, de reszketett. Kihoztam a fürdőből a fűtő ventilátor, bekapcsoltam és ráirányítottam. A szobában, az íróasztalon, már 26 fok volt. Lent a földön persze jóval kevesebb. Aztán elkezdett hányni Bonika, legalább 8x hányt. Nem kicsit izgultam, hogy mi lesz vele, amíg én elmegyek Emeséért az oviba.

Olyan fél 2 körül már jobban volt Bonikám, lekéredzkedett pisilni, de még meglehetősen labilis volt a járása.

Mire Mesiért kellett indulnom, már felkelt, elég jó volt a járása, adtam neki vizet is, de egyszerre csak keveset, mert vedelte és féltem, hogy azt is kihányja.

Elmentem Mesiért, nagyon siettem, hazafelé is szépen, folyamatosan jöttünk Mesivel.

Itthon találtam még hányás nyomot, vagyis hányt Bonika, amíg távol voltam. Megkínáltam 1 kis háztartási keksszel, el is fogadta, hiszen teljesen üres volt a gyomra. Készítettem neki 1 fél adag kaját, de csak a csirkemellet ette meg a kezemből.

Kata aztán megérkezett, elvitte Mesit, mi pedig lementünk sétálni. Ekkor még csak keveset akart lent lenni, 5 perc elteltével visszafordult Bonika, de azért 10 percet lent töltöttünk.

Éjjel 10 óra előtt jelezte, hogy le akar menni, pont zuhanyozás után voltam. Felkaptam a pizsamára melegebb cuccot és lementünk. Egyelőre még ölben hordom le - fel, de már magától is mászná a lépcsőt, ezt azonban még nem hagyom.

Nos, éjjel fosizott egyet Bonikám, széklete azóta még nem volt.

Az elmúlt éjjel lent aludtam vele a földön, a csípőcsontom, gerincem jól meg is fájdult.

Korán reggel már ott feküdt Bonika az ajtóban, így megint felöltöztem a pizsamára és lementünk. Pisi volt.

Feljöttünk, kapott 1 rendes adag reggelit, én meg visszadőltem az ágyra, még pihentem, aludtam. Kollégám telefonja ébresztett valamikor 10 előtt. Egyébként tegnap a műtét alatt is legalább 3x hívtak. Ma is meglehetősen sok telefonom volt bentről, pedig nem vagyok 1 nélkülözhetetlen ember.

Lackó tegnap vagy 3x érdeklődött Bonika állapotáról és ma is. Vivikét én hívtam tegnap, ma eszébe sem jutott megkérdezni, hogy mi van a kutyájával

Nos, a helyzet ma Bonikával összességében azt mondhatom, hogy jó. Az étvágya visszatért teljesen, már kórencsál, mikor én kajálok:-) A sétát is jobban igényelte, nem fordult vissza 5 perc után.

Adja a jó Isten, hogy még sokáig velem lehessen és ne nekem kelljen dönteni a sorsáról.

Szeretem ♥ ♥ ♥

Betegség

Csütörtökön olvastam a Nők Lapjában, hogy Czeizel Endre beteg. Egy hosszú, exkluzív interjú készült vele, 3 oldal. Az életéről, a munkásságáról, a családjáról. Mi másról is szólhatna 1 híres emberrel készült interjú az Ő (nagy Ő) 78 éves korában.

A cikk számomra nagyon-nagyon érdekes, sok mindenre kiterjed, mondhatnám, átfogó. Egy gazdag élet zanzásított változata és egyben önvallomásnak is tartom. (Vajon  készült-e könyv az életéről?)

Legszívesebben beírnám ide az egész cikket, de persze ezt nem teszem.

Czeizel Endre leukémiás. Bevallom, a könnyeim csurogtak, mikor olvastam.

A cikkből mindössze 2 mondatot írok le Czeizel Endrétől.

(Nők Lapja, 2013. november 6.)

"Orvosként tudom, mi a betegségem kimenetele, addig emberhez méltó életet szeretnék élni.

...

Próbálok egyezkedni a "sorssal", dolgozom és élvezem szeretteimet, hiszen ők nagyon sok erőt adnak nekem."

Apróságok

A délutáni kutyasétáltatáskor 1 kis patkány rohangált a fűben. Úgy láttam, hogy az ottani csatornából jött fel. Nem volt túl nagy, lehet, hogy eltévedt, aztán megijedt tőlünk és elkezdett rohanni. Egy darabig követtem a tekintetemmel, de aztán eltűnt. Szerintem nagyon elpatkányosodott a lakótelepünk. Rengeteg patkánylyukat látok, amelyeken látható, hogy használják. A parkolóban 1 hatalmas patkánytetem feküdt vagy 1 hétig, de lehet, hogy még most is ott van. Régen volt patkányirtás.

A séta alkalmával kicsit később láthattam 1 édes kis mókust. Azon a helyen, ahol most keresgélt, már többször láttam, valószínűleg visszajáró. Sokan mondják, hogy rengeteg mókus van a lakótelepünkön. Biztos, hogy nincs rengeteg. Nos, én csak igen ritkán látok mókust és kettőnél többet még nem láttam egyszerre. Nagy élmény, mikor kergetőznek. Ahogy kopog a kis körmük a fa törzsén, miközben körbe-körbe rohangálnak... Imádom.

Tudod, imádom Afrikát. Leginkább csak innen a számítógép mellől, honnan is máshonnan. Sosem gondoltam volna, hogy a fészbuk olyan élményeket fog adni, mint amilyeneket kapok Afrikával kapcsolatban. Vannak már követőim is, például Afrikából is.
Nagyon gyönyörűnek, mondhatnám lenyűgözőnek tartom, amit ezen a linken lehet látni:
A Serengeti oroszlánjai
"Beküldtek" a Serengeti Nemzeti Parkba valami robotkamerát, amely szó szerint testközelből készített videókat az oroszlánokról, hímekről, nőstényekről, kölykökről, vadászatról és sok minden másról.
Épp tegnap nézegettem a videókat, képeket és mit látok ma? Kinyitom a Nők Lapját és az egyik kedvenc részemben látható fotó van az újságban.
Ez:

Az esti sétánál láttam világító mécseseket ablakban, erkélyen és virágágyásban. Megható volt látni. Ilyenkor gyújtunk gyertyát a halottainkért.
Álljon itt 1 kép minden halottam emlékére. Nyugodjanak békében!

Az egyik kollégámnak - úgy tudom - levágták a lábán a kisujját. Állítólag én fogom átvenni a munkáját vagy a munkájának 1 részét. F@sza.
Andrea egész nap könyvet olvas, kiskutyát dédelget - szó szerint -, internetezik és mindenféle dolgokat rendelget a netről, sőt, munkaidőben intézi az egyéb dolgait úgy, hogy el is megy akár órákra. Mert ő teheti.
Itt, ha pénztáros kellett, ki legyen? Hát, én. Egy forint nem sok, annyit nem kaptam érte. A sz@r raktárban is többet dolgozom, mint az elődöm, hiszen neki nem volt számítógépe, az azon végzendő munkákat mindig más csinálta neki, nem úgy, mint én, mert mindent magam végzek. És akkor most várhatóan idecseszik a vevőkkel való foglalkozást is. Mert rám, mindent rám lehet terhelni. Közelebb vagyok a 60-hoz, mint az 50-hez, de ez qrvára nem érdekel senkit, tudom.
Hogy mennyire gyűlölöm őket, ezt a helyet. Csak egyszer adassék meg, hogy elmehessek nyugdíjba. Hátra sem nézek többé.