Helyzetjelentés

Bonikával hétfőn voltunk orvosnál, ahogy írtam is. Kedden nem volt széklete, de szerda óta van és nagyjából rendeződött. Azért nagyjából, mert hurkás ugyan, de elég puha. Azt hiszem ennek is nagyon kell örülnöm.

Szerdától itthon vagyok. Szerdára kértem 1 nap szabit és itt a hosszú hétvége az ünnep miatt. Szóval Bonika most korpás kekszen él, mióta itthon vagyok vele, óránként etetem apróra tört keksszel a kezemből. A doktornő mondta, hogy ezt adhatok neki, illetve zabos kekszet, teát, pirítóst, sovány húst. A korpás keksz mellett döntöttem, ami nem is volt rossz döntés mert ízlik neki, de sajnos, alkalmanként hány. Sokat kínlódik, míg ki tudja hányni, ami nyomasztja. Ma rengeteg habos cucc jött ki belőle. Arra gyanakszom, hogy valamelyik gyógyszer okozza, mert sok gyógyszert kap.

A mai nap elég borzasztó volt. Nagyon keveset evett és hányt délelőtt is és délután is. A B6-ot folyamatosan fogom neki adni, hátha segít.

Ma jöttek Vivikéék, itt alszanak nálam. Itt voltak Lackóék is, mert most köszöntöttek a szülinapom alkalmából. Én kértem, hogy ez az időpont legyen, hiszen több napot vagyunk itthon, jobban tudok készülni. Így is volt, finom ebéddel leptem meg a családot, de nem is ezt akartam mondani, ez csak a körítés volt.

Elmondtam a családnak, hogy Bonikát többet nem viszem orvoshoz. Ha megint beteg lesz, akkor Bonika átkel a szivárványhídon. Borzasztó nehéz, de szerintem már neki nem öröm az élet, hiszen annyira imádott enni és most már azt sem lehet, nem tud 1 jót enni. Nem adhatok neki 1 kicsit sem abból, amit én eszem, pedig eddig mindig megkapta az utolsó falatot az enyémből, volt az csoki vagy pörkölt vagy valami más.

És valljuk be, nekem is már teher őt ellátni. Illetve az a legnagyobb lelki teher, hogy nem vagyok képes megfelelően ellátni. Hétfőn megyek dolgozni, itthon lesz vagy 9 órát egyedül. Mi lesz vele? Hiszen most óránként kínálom kajával és így is csont és bőr, de szó szerint. Őszintén? Már nem is merem megmérni. Hétfőn 7,2 kiló volt, amikor neki olyan 9-10 kiló között kéne lenni --- régen úgy is volt.

Hát..., ez van most. 

Nem vagyok boldog.

Nagyon beteg

Bonika nagyon beteg. Szombat délután óta fosik. Voltunk orvosnál, kapott szurikat, ennek ellenére befosott most este megint. Meló után összefosott lakásra jöttem haza, a délutáni sétánál fosott és ahhoz képest 1 óra múlva lekéredzkedett és fosott.

Reméltem, hogy a szuritól abbahagyja, de nem. Enni nem tudok adni neki, mert kihányja. 30 percet ültem vele az ágyon, hogy ne hányja ki azt a 2 falat kaját, amit adtam, de kihányta. Már üvöltöttem vele, hogy dögöljön meg, mert már nem bírom, nem tudok ettől többet tenni. Szégyellem, hogy kiabáltam, de így volt.

Azt hiszem, lassan feladom...

Sajnos megint...

Bonika megint fosik, de nagyon. A legrosszabb az, hogy hiába adom neki a gyógyszert, nem használ. Korábban adtam neki egy fél vagy egész szem Bolust és utána 2 napig nem is kakilt. Most tegnap óta adtam neki már 1 - 0,5 - 1 -1 szem gyógyszert, de ennek ellenére ma már 3x fosott és legutóbb már olyan volt, mint a víz.

Tegnap még este 10 után is lementem vele, láttam, hogy nincs jól, fosott akkor is. Éjjel is itthon. Szinte az egész nagyszobát beborítottam újságpapírral meg kutyapelenkával, szerencsére csak be kellett csomagolnom, takarítani nem.

Nagyon elkeseredtem, mert most úgy érzem megint, hogy tehetetlen vagyok. Bonika nekem nagyon fontos és nagyon szeretem, de lassan kikészülök. Gyomorgörcsöm és hányingerem van az idegességtől, b@sszus.

Az anyagi lehetőségeimnek is van határa. Augusztusban olyan 36 ezer forintot költöttem Bonikára. Ebben oltások is voltak és olyan teljes generál féle. Szeptemberben volt a bélgyulladása, kb. 21 ezer forintot hagytam az orvosnál. Aztán vettem új bolhanyakörvet és sampont: 9.600.- Ft. A kapszula a veséjére 10.500.- Ft volt.

Rettenetesen elkeseredett vagyok. Már gondolati úton szoktam kérni, hogy Isten (bár nem hiszek benne) vegye el tőlem Bonikát. Aludjon el szépen, békében.

Teljesen kivagyok és nem tudom, hogy mit tegyek.

Ma jött volna Ági barátnőm köszönteni még az elmúlt szülinapom alkalmából.

Lemondtam. Nem vagyok olyan idegi állapotban, hogy vendéget fogadjak. Kértem, hogy halasszuk el 1 héttel, addig alakul valami.

Szülinapom van

Igen, ma van a születésnapom. Itt ülök egyedül és senki nincs, akivel koccinthatnék az egészségemre. Ez nagyon szomorúan hangzik, de mégsem zavar. Jól érzem magam egyedül.

A facebookon közel 50-en köszöntöttek. Nem is gondoltam volna. Többen olyanok, akikkel csak az állatvédelem miatt kerültem kapcsolatba. Külföldiek is. Nagyon jó érzés, nagyon.

57 éves vagyok és '57-ben születtem. 57-57. Ilyen csak 1x adatik meg az életben. Elértem. Mondjuk, aki '99-ben született, annak azért nehezebb lesz.

Apunak tegnap volt a szülinapja, 81 éves volt. Ő 10. hó 09., én 10. hó 10.

10.09. - 10.10. A gyerekeim figyelmét külön-külön felhívtam, hogy el ne felejtsék felköszönteni a nagyapjukat.

Még anno, ihaj, de régen, István képtelen volt megjegyezni a szülinapomat. Már tudom, nyilván nem is érdekelte, de erre akkor még nem jöttem rá és csak sulykoltam belé, hogy ő 07. hó 07., én 10. hó 10.

07.07. - 10.10. Képtelen volt megjegyezni.

Volt, hogy nála aludtam a szülinapomon, én naiv, azt hittem, hogy talán valami meglepi lesz. Áh, dehogy. Ugyanúgy elfelejtette, mint máskor.

Szerettem volna szabit kivenni mára, de nem lehetett. Zoli ment pihenőre.

Az irodámat festik bent. Mikor beszélni próbáltam az egyik emberrel, meglehetősen flegmán válaszolt, ott is hagytam, onnan kezdve keresztülnéztem rajta. Persze ez nem változtat semmin, tudom. Egy bunkó festő. Fiatal és tahó. Istenem, a kicsinyes problémáikkal, borzasztóak, amit akaratlanul is hallottam, ahogy beszélgettek.

Egy szép sikló napozott a köveken melóban. Nem értek hozzá, de talán erdei sikló.

 

Volt vagy 1 méter, úgy tippeltük. Szép állat. Nem babusgatnám, de attól még lehet szép.

Vivike felmondott ma a munkahelyén.

Sajnálom, de ő tudja. Felnőtt nő.

Újabb felfedezés

Az utóbbi időben - mondjuk néhány hete - észrevettem, hogy Bonikám, oda-odahajol a jobb oldala felé, inkább hátulra. Arra gondoltam, hogy az ízületei nincsenek rendben, azt érzi, ami egyébként igaz is, mert már az sem mindegy hogyan masszírozom. Nagyon óvatos vagyok, inkább csak simogatom, mert látom, hogy nem mindenhol esik jól neki.

Az ízületei nincsenek már rendben, hogy önmagam ismételjem, ez sajnos tény, de ma délután azt is megtapinthattam, hogy miért nézelődik jobbra hátra.

Mikor hazajöttem, mélyen aludt, pár dolgot elvégeztem csendben, mire felébredt. Ölbe vettem és leültem vele a kisszékre, mint régebben is csináltuk ezt. Nevetve azt gondoltam magamban, hogy ilyenkor élünk családi életet. Nagyon szerette, mikor így ringattam kicsit. Annyira szerette, hogy sokszor el is aludt az ölemben, horkolt, álmodott, kicsit rángatózott álmában. Szinte sajnáltam felébreszteni, de óvatosan megmozdultam, így kinyitotta kis szemeit és mehettünk a délutáni sétára.

Így volt régebben, de az utóbbi időben már ezt sem szereti túlzottan. Elviseli, hogy rövid időre ölbe vegyem, de nagyon rövid időn belül jelzi, hogy köszöni, neki elég volt és le akar menni.

Ma is ölbe vettem, kicsit simiztem... és azt vettem észre, hogy egy csomó, egy diónyi daganatféle van a jobb hátsó ágyékában. Hát, ezért nézelődik hátrafelé.

Nem teszek semmit. Csak figyelem ezt a valamit. Azért nem teszek semmit, mert már őt megműttetni nem fogom, biopsziát sem engedek, nem. Akkor meg mit akarjak tudni erről a valamiről, ami nem odavaló. Sehova sem való. Attól, ha feltételezi az orvos így kívülről, ránézésre, hogy mi az, még nem lesz jobb.

Bonikám 15 éves volt májusban. Ő a fajtája és a kora szerint emberi években mérve most 77 éves.

Attól tartok, nem leszünk együtt nyugdíjasok.

Kaki nem volt, de kap gyógyszert. Délután visszajött 1 pici keksz az ebédből és nem mondhatnám, hogy túl jó kedve van.

Kicsipáztam a szemét, rendbe tettem a szájredőjét és a fütyijét is megtörölgettem. Itt-ott vágtam a szőréből. Régebben szerette az ilyen "generál" dolgokat. Mindent engedtet, csak az volt a lényeg neki, hogy valamit matassak rajta, foglalkozzak vele.

Ma már ez sincs így. Küzdenünk kell azért, hogy a csipákat kibányásszam a szeméből és általában nem kedveli, inkább tortúrának tekinti az egész macerát.

Sajnos, ez van. Lehangolnak ezek a dolgok.

Újra

Na, egészen mostanáig tartott Bonikám rendezett széklete. Este 6 körül már láttam rajta, hogy gond van és a kajáját sem ette meg.

Itt voltak Lackóék, az egész család, de muszáj voltam lemenni Bonikával. Fosott is egyet, sajnos. Az eleje még jó volt, aztán hígabb és végül már csak guggolt, de vagy csak 1 kis lé jött vagy semmi.

Kapott gyógyszert. (Sóhaj.) Majd meglátjuk, nem tudok mit mondani. Vacsorát nem kapott, csak 1 falat kekszet, amit a gyerekek meghagytak.

Katával vetettem kutyapelenkát, most azt fogom leteregetni a nagyszobában a szőnyegre. Remélem, tiszta marad.

Olyan szar a gyomrom, beveszek én is valamit.

A tegnap

Mint tudjuk, ahogy azt Rózsi megénekelte, ma van a holnap tegnapja, de most nem a máról van szó, hanem a tegnapról. Merthogy tegnap Pesten voltam, amint azt már írtam is pénteken, hogy készülök.

5-kor keltem, hogy időben elkészüljek és ne kelljen kapkodnom. Én már csak így vagyok vele, inkább korábban kelek, de utálok rohanni. Nos, jól sikerült, mert majdnem 30 perccel korábban kint voltam a pályaudvaron a vonat indulása előtt és még késett is 5 percet.

A Keletiben természetesen nekem kellett várnom Vivikéékre. Istenem, ha az 5 találatom ilyen biztos lenne, mint ahogy tudtam, hogy így lesz:-)))

Vettünk virágot anyunak és nagymamámnak. Vivi is vett 1 szál tulipánt anyunak. Érdekes volt, mert 1 szálon 3 virág volt.

A templomnál találkoztunk Lacival és Karcsival. Úgy vettem észre, hogy Laci hamar le akarja tudni az egészet és nem is anyunál állt meg, hanem nagyinál és ott beszélgettünk kicsit. Én szerettem volna anyunál kicsit elidőzni, de most nem jött össze. Legközelebb nem hagyom!

Aztán apunál megebédeltünk, mert marha éhesek voltunk Vivi és én, de jöttek a többiek is. Isteni tyúkhúsleves volt, igazi falusi tyúkból és tejfölös-tárkonyos sertéspörkölt tésztával, nagyon apró uborkával. Apa jól főz, fini volt.

Ebéd után dumcsiztunk kicsit - bár apunak külön kellett szólni, mert ő a szobájában olvasgatott valamit a tabletjén. Aztán átautóztunk Buda túlsó végére Vivikéékhez.

Vettünk cukormentes sütiket, ezeket már ott ettük meg Viviéknél.

A lakás nekem tetszik. Ilyen amerikai stílusúnak mondanám, rögtön a lakótérbe lépünk be, gyakorlatilag nincs előszoba.

47 m2, az én lakásom 48 m2, de sokkal kisebb, mert nekem itt a hatalmas előszoba, amibe ugyebár nem élek, csak használom. Aztán nálam szintén itt van a sok beépített szekrény, ami nem növeli a légteret, de növeli az alapterületet, nem "élem", csak használom. És a lakás "csúcspontja" a 20 m2 erkély:-), ami nekem nincs:-(

Vivike figyelmes vendéglátó volt és itt is jót beszélgettünk, de az idő hamar eltelt.

Laciék kivittek a Keletibe.

A vonatom előttem 2 kislány ült, egy 4 éves és egy 6 éves testvérpár. A 4 éves valami hihetetlenül és elmondhatatlanul iszonyatosan rossz és neveletlen gyerek. Volt utas, aki már el akarta vinni, mert olyan kibírhatatlan kis hülye gyerek volt ez a Noémi, akit Nononak becéztek. De mindent jellemez, amikor 1 hölgy azt mondta, hogy ez a gyerek a nevelés csődje. Én magamban csak annyit jegyeztem meg, hogy lehetséges, hogy ez a gyerek nincs is nevelve, csak van. Elvan az oviban, otthon meg mindent ráhagynak. Ebben biztos vagyok. Szegény nagyszülők totálisan kivoltak.

Mikor hazaértem, Bonikám annyira örült nekem, ahogy már csak ritkán szokott. Hanyatt vágni már nem tudja magát, mint régen, de örömében oldalt feküdni is szintén ritkán  látom, most viszont így volt. Ledobta magát nekem mindkét oldalára, nyüszített örömében. Nekem meg szinte lelkifurdalásom lett, hogy itt hagytam 1 egész nappalra. Kicsit megmasszíroztam, óvatosan, mert neki már az sem mindegy.

Visszatérve a pesti utamra, nagyon jól éreztem magam és sajnálom, hogy nincs rá lehetőségem, hogy gyakrabban, mondjuk 2 havonta felutazzak Pestre.

Azért ez szomorú, nem? Szomorú, hogy nincs annyi pénzem, hogy többször járjak Pestre. Évente 2x.

Ennyi van:-(

Fáradt vagyok

Ja, péntekre mindig jól elfáradok, de most nem pihenhetek. Holnap megyek Pestre, de csak megyek és jövök. Anya 78 éves lett volna szeptember 30-án, ehhez képest már 6 és fél éve nincs velünk. Nem mondom, hogy minden nap gondolok rá, de sokat gondolok rá. Számos ruhanemű van, amit tőle örököltem és hordom és szeretem azokat a holmikat. Annyi harisnyazoknit vett magának, hogy még mindig azokat hordom és van bontatlan csomag. Jajj, úgy szoktam nevetni ezen:-)

Szóval, megyek anyuhoz az altemplomba. Most már ott van nagyi is, apunak az anyukája. Neki is viszek 1 szál virágot. Ezt most nem részletezem, majd később leírom, hogy mi is volt Pesten.

Most fogom megnézni, hogy Vivike hol él tavasz óta. Még azóta nem jártam Pesten, hogy ő felköltözött. Nem is nagyon fogok utazgatni, mert a vonatjegy közel 8 ezer forint.

Bonikámnak rendeződött a széklete és tudod, ez nálam központi téma. Elhiheted, hogy az, hiszen senki nem takarítja fel helyettem, ha ő odafosizik valahova.

Istenem, mekkora ügyet csinálok abból, hogy néhány órára felutazom Pestre. Rémes, hogy nekem ez a NAGY esemény. Ez, mert nincs más.

Na, megyek, készülök holnapra.