Mint tudjuk, ahogy azt Rózsi megénekelte, ma van a holnap tegnapja, de most nem a máról van szó, hanem a tegnapról. Merthogy tegnap Pesten voltam, amint azt már írtam is pénteken, hogy készülök.
5-kor keltem, hogy időben elkészüljek és ne kelljen kapkodnom. Én már csak így vagyok vele, inkább korábban kelek, de utálok rohanni. Nos, jól sikerült, mert majdnem 30 perccel korábban kint voltam a pályaudvaron a vonat indulása előtt és még késett is 5 percet.
A Keletiben természetesen nekem kellett várnom Vivikéékre. Istenem, ha az 5 találatom ilyen biztos lenne, mint ahogy tudtam, hogy így lesz:-)))
Vettünk virágot anyunak és nagymamámnak. Vivi is vett 1 szál tulipánt anyunak. Érdekes volt, mert 1 szálon 3 virág volt.
A templomnál találkoztunk Lacival és Karcsival. Úgy vettem észre, hogy Laci hamar le akarja tudni az egészet és nem is anyunál állt meg, hanem nagyinál és ott beszélgettünk kicsit. Én szerettem volna anyunál kicsit elidőzni, de most nem jött össze. Legközelebb nem hagyom!
Aztán apunál megebédeltünk, mert marha éhesek voltunk Vivi és én, de jöttek a többiek is. Isteni tyúkhúsleves volt, igazi falusi tyúkból és tejfölös-tárkonyos sertéspörkölt tésztával, nagyon apró uborkával. Apa jól főz, fini volt.
Ebéd után dumcsiztunk kicsit - bár apunak külön kellett szólni, mert ő a szobájában olvasgatott valamit a tabletjén. Aztán átautóztunk Buda túlsó végére Vivikéékhez.
Vettünk cukormentes sütiket, ezeket már ott ettük meg Viviéknél.
A lakás nekem tetszik. Ilyen amerikai stílusúnak mondanám, rögtön a lakótérbe lépünk be, gyakorlatilag nincs előszoba.
47 m2, az én lakásom 48 m2, de sokkal kisebb, mert nekem itt a hatalmas előszoba, amibe ugyebár nem élek, csak használom. Aztán nálam szintén itt van a sok beépített szekrény, ami nem növeli a légteret, de növeli az alapterületet, nem "élem", csak használom. És a lakás "csúcspontja" a 20 m2 erkély:-), ami nekem nincs:-(
Vivike figyelmes vendéglátó volt és itt is jót beszélgettünk, de az idő hamar eltelt.
Laciék kivittek a Keletibe.
A vonatom előttem 2 kislány ült, egy 4 éves és egy 6 éves testvérpár. A 4 éves valami hihetetlenül és elmondhatatlanul iszonyatosan rossz és neveletlen gyerek. Volt utas, aki már el akarta vinni, mert olyan kibírhatatlan kis hülye gyerek volt ez a Noémi, akit Nononak becéztek. De mindent jellemez, amikor 1 hölgy azt mondta, hogy ez a gyerek a nevelés csődje. Én magamban csak annyit jegyeztem meg, hogy lehetséges, hogy ez a gyerek nincs is nevelve, csak van. Elvan az oviban, otthon meg mindent ráhagynak. Ebben biztos vagyok. Szegény nagyszülők totálisan kivoltak.
Mikor hazaértem, Bonikám annyira örült nekem, ahogy már csak ritkán szokott. Hanyatt vágni már nem tudja magát, mint régen, de örömében oldalt feküdni is szintén ritkán látom, most viszont így volt. Ledobta magát nekem mindkét oldalára, nyüszített örömében. Nekem meg szinte lelkifurdalásom lett, hogy itt hagytam 1 egész nappalra. Kicsit megmasszíroztam, óvatosan, mert neki már az sem mindegy.
Visszatérve a pesti utamra, nagyon jól éreztem magam és sajnálom, hogy nincs rá lehetőségem, hogy gyakrabban, mondjuk 2 havonta felutazzak Pestre.
Azért ez szomorú, nem? Szomorú, hogy nincs annyi pénzem, hogy többször járjak Pestre. Évente 2x.
Ennyi van:-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése