Újabb felfedezés

Az utóbbi időben - mondjuk néhány hete - észrevettem, hogy Bonikám, oda-odahajol a jobb oldala felé, inkább hátulra. Arra gondoltam, hogy az ízületei nincsenek rendben, azt érzi, ami egyébként igaz is, mert már az sem mindegy hogyan masszírozom. Nagyon óvatos vagyok, inkább csak simogatom, mert látom, hogy nem mindenhol esik jól neki.

Az ízületei nincsenek már rendben, hogy önmagam ismételjem, ez sajnos tény, de ma délután azt is megtapinthattam, hogy miért nézelődik jobbra hátra.

Mikor hazajöttem, mélyen aludt, pár dolgot elvégeztem csendben, mire felébredt. Ölbe vettem és leültem vele a kisszékre, mint régebben is csináltuk ezt. Nevetve azt gondoltam magamban, hogy ilyenkor élünk családi életet. Nagyon szerette, mikor így ringattam kicsit. Annyira szerette, hogy sokszor el is aludt az ölemben, horkolt, álmodott, kicsit rángatózott álmában. Szinte sajnáltam felébreszteni, de óvatosan megmozdultam, így kinyitotta kis szemeit és mehettünk a délutáni sétára.

Így volt régebben, de az utóbbi időben már ezt sem szereti túlzottan. Elviseli, hogy rövid időre ölbe vegyem, de nagyon rövid időn belül jelzi, hogy köszöni, neki elég volt és le akar menni.

Ma is ölbe vettem, kicsit simiztem... és azt vettem észre, hogy egy csomó, egy diónyi daganatféle van a jobb hátsó ágyékában. Hát, ezért nézelődik hátrafelé.

Nem teszek semmit. Csak figyelem ezt a valamit. Azért nem teszek semmit, mert már őt megműttetni nem fogom, biopsziát sem engedek, nem. Akkor meg mit akarjak tudni erről a valamiről, ami nem odavaló. Sehova sem való. Attól, ha feltételezi az orvos így kívülről, ránézésre, hogy mi az, még nem lesz jobb.

Bonikám 15 éves volt májusban. Ő a fajtája és a kora szerint emberi években mérve most 77 éves.

Attól tartok, nem leszünk együtt nyugdíjasok.

Kaki nem volt, de kap gyógyszert. Délután visszajött 1 pici keksz az ebédből és nem mondhatnám, hogy túl jó kedve van.

Kicsipáztam a szemét, rendbe tettem a szájredőjét és a fütyijét is megtörölgettem. Itt-ott vágtam a szőréből. Régebben szerette az ilyen "generál" dolgokat. Mindent engedtet, csak az volt a lényeg neki, hogy valamit matassak rajta, foglalkozzak vele.

Ma már ez sincs így. Küzdenünk kell azért, hogy a csipákat kibányásszam a szeméből és általában nem kedveli, inkább tortúrának tekinti az egész macerát.

Sajnos, ez van. Lehangolnak ezek a dolgok.