Ma és egyebek

Bonikám hangulata változó. Ma nincs túl jól. Hányt is. Kicsit változtattam az étkezésén, talán azért. Most leállok azzal, ami újdonságot adtam neki. A széklete rendben van, ez nagyon fontos. Kap gyógyszereket, amit nagyon utál, egyem a szívét.

Megkezdődött a szafari élő közvetítése, amit már évekkel ezelőtt felfedeztem. Imádom. 2014. november 02-től 2015. január 31-ig lesz. Naponta 2x, de a hajnali közvetítést nem fogom nézni, az biztos. Egyrészt, mert dolgozom, másrészt, ha itthon vagyok sem fogok felkelni hajnalban. Kelek én eleget hajnalban. 4-kor kelek, hogy Bonikát megfelelően ellássam és sétáljunk.

A délutáni közvetítések 3-tól vannak este 6-ig. Hát, mit mondjak? Ilyenkor ideragadok a gép elé és csinálok klassz képeket és próbálok keveset megérteni abból, amit a vezetők mondanak - természetesen angolul.

A facéra is teszek képeket, a csoportban fűzök némi angol szöveget hozzájuk és marhára örülök, ha lájkolják.

A saját oldalamra is teszek ki néhány képet, amit páran meg szoktak nézni. Mellesleg a szafaris híradásom a saját oldalamon olyan jól sikerült, hogy már volt, aki megkérdezte üzenetben, hogy merre járok. Jajj, akkorát röhögtem.

Akkor legyen itt néhány kép.

Hiéna baba ott szopizott előttünk, aztán kíváncsian megnézte az autót. Édes, nem? Az első szafarin, amit láttam pár éve, Seb, a szépfiú:-) vezető kedvence volt 1 kis hiéna, elnevezte Teddynek. A facén a csoportban azóta sokszor hívjuk a babahiénákat Teddynek.

Egy szép nyala hím. Be kell, hogy valljam, mindig összekeverem a nyalát és kudut, de ő 1 nyala.

Naplemente még november 02-án, az első szafarin.

Köszönjük, jobban vagyunk

Bonika, hála az égnek, jobban van. Nagyon szigorúan veszem az étkezését, a gyógyszerezését. Sokáig korpás kekszet evett, aztán áttértünk a veseműködést támogató tápra, ami feltétlenül jó neki. Semmi nasit nem kap, emiatt azért sajnálom.

Még múlt szombaton felhívtam aput, hogy nincs-e kedve eljönni segíteni Bonika ellátásában. Szerencsére volt. Már hétfőn délelőtt itt volt és folyamatosan, nagyon apró adagokkal etette Bonikát, mint ahogy én azt elkezdtem. Aztán délután, mikor hazajöttem melóból, én folytattam. 

Azt nem engedtem, hogy apa levigye sétálni egyedül, mert Bonikát már ölbe hurcolom a lépcsőn le és fel. Bár, apa erősködött, hogy ő is le tudja vinni, de tudom, hogy szédeleg és mondtam, hogy nem hiányzik, hogy netán leguruljanak a lépcsőn és mindketten összetörjék magukat. Így mentünk együtt sétálni hárman, ah apunak is volt kedve.

Ma utazott haza apa, de mondtam neki, hogy jöjjön máskor is, ha van kedve és ideje, bár a gázszámlámat még nem tudom, hogy fogom kifizetni. Vagy eszem vagy fűtök. Inkább eszem. Meg aztán a vízfogyasztás is megnövekedett, bár az nem azért, mert apa agyonra fürdi magát - mindezzel együtt nem koszos -, hanem a főzőcskézés miatt. No, majd meglátjuk.

Egyébként 4-kor kelek, hogy Bonikát ellássam, mert gyógyszert is kell neki adni reggelente.

Holnaptól ismételten egyedül lesz Bonika, míg dolgozom. Igyekszem minél több időt vele tölteni, már nem járok tornázni sem. Különben gondolkodom rajta, hogy eljönnék 1 hét táppénzre.

Ma nem volt kaki az esti sétánál.

Most pihizik.