Szomszéd

Március 07, pénteken elég későn este, olyan 9 óra körül lejött hozzám az az illető, aki megvette a felettem lévő lakást. Elég jóképű pacák, tőlem nagyon sokkal fiatalabb. Az a korosztály, amikor megkérdezné Honthy Hanna, hogy még akkoriban is születtek...? :-))) Szétnézett nálam, nagyon tetszett neki a fürdőszobám. Elég sokat beszélgettünk, természetesen a lakásáról, a lakásomról és a lakásszövetkezetről, amivel elég nagy bajok vannak. Ja, el is felejtettem mondani, hogy hozott nekem 1 kis 4 db-os Raffaellót és 2 db gyönyörű almát. Még másnap itt volt, aztán visszaautózott Pestre, mert ott él, ott dolgozik. Felvilágosítottam, hogy az erkélyén lévő fecskefészkek leveréséért súlyos büntetést kaphat. Azt mondta, hogy hálót tesz az erkélyre, hogy a fecskék ne tudjanak bemenni :-((( Szóval nem veri le a fészket, csak lehetetlenné teszi a költést. És ő is tudatta velem, hogy ha vki feljelenti, akkor az csak én lehetek. Hú, basszus. Nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem lesznek fölöttem fecskék. Még tán sírtam is.

Még ezen a napon készítettem 1 kis tzatzikit, de nem uborkából, hanem a megmaradt cukkiniből. Kis tejföllel, görög joghurttal. Természetesen, ettem is belőle.

Másnap, szombaton olyan beteg voltam, hogy szinte egész nap feküdtem. Ha felkeltem, mert úgy éreztem, hogy kicsit jobban vagyok és próbáltam vmit tenni, újra szarul lettem és le kellett feküdnöm. Nem hánytam, bár volt 1 kis hányingerem és nem volt hasmenésem, viszont olyan nehéz golyó nyomta a gyomromat, hogy attól voltam rosszul. Egyszerűen nem akart mozdulni. Nagyon szarul voltam. Egész nap 1 kiflit ettem, azt is 2 részletben.

Este feljött Lackó és Gábor, mivel nőnap volt. Kaptam 1 kis édességet.

Folyt. köv.

Következő szerda

Március 05-én, szerdán jöttek a gyerekek ebédre. Különleges, de finom kaja volt. Illetve, talán annyira azért nem is volt különleges. Mustáros-tejszínes-cukkinis csirkecombfilé volt rizzsel. Eredetileg gombás, de egyik gyerek sem szereti a gombát, ezért cukkinit tettem bele, mert az jellegtelen, nekem vhogy tök ízetlen. Mindig teszek nekik az asztalra 1 kistányért, ha vmi nem ízlik, akkor tegyék ki nyugodtan, de most nem tettek ki semmit. Szóval ízlett nekik az ebéd. Még délelőtt feljött Lackó Guszti kutyával, mert Gábor otthon hagyta a telóját és felhozta, hogy délutánra azért legyen a gyereknél telefon. Este megint feljöttek, mármint edzés után Lackó és Gábor, mert Lackó hozott Franciaországból 1 csokit nekem. Fehér csoki. Nem kedvelem, de azért biztos nem fogom kidobni.

Csütörtökön találkoztunk Zs. Ágival, kimentünk Lillafüredre sétálni. Nagyon régen jártam Lillán. Hazafelé még bementem az egyik 100-as boltba és itthon mostam. Belefért minden, mert a séta nem volt több, mint 2 óra. Visszafelé Felsőhámoron jöttünk keresztül a következő buszmegállóig.

Néhány kép a sétáról:

Lillafüred - vízesés

Napozó cica :-) Kis cuki :-)

Helyes keresztutca Felsőhámorban

Mára ennyi. Azt mondom magamnak, ez is több a semminél :-)))

A legutóbbi...

... bejegyzésemet alig látta pár olvasó. Tudom, persze, rohadt uncsi, amit írok, hiszen, sokszor leírtam már, itt általában nem történik semmi érdekes. De tényleg.

Február 28-án, pénteken itthon voltam, laza nap volt, csak mostam. Amire készültem az az volt, hogy a legeslegutolsó szafarit közvetítették Djumából, ahonnan elindult az egész 2007-ben és, amit hosszú éveken át aktívan néztem. 2011-ben kezdtem nézni és volt, hogy reggel bementem melóba és még ott is néztem, amit nem jöttek a főnökök. Kb. 80 ezer lementett képernyőképem van. Persze, ma is képben vagyok, de már nem nézem csak ritkán. Sok a reklám és a szeretett leopárdjaim már nem élnek. Karula 10 kölyke közül már csak 1 hím él, ő sem fiatal, 2012-ben született. Szóval, őt még látták nem olyan régen, de más területen, mint ahova a szafari jogosultsága szól. Szóval, megnéztem Djumából az utolsó szafarit. Nekem nem volt túl érzelmes, de lehet, hogy csak azért, mert nem értettem elég jól az angolt. Egy korszak lezárult. A szafari folytatódik, de más területről. Na, innen még nem néztem egyet sem.

Szombaton itthon voltam, jól haladtam a szokásos szombati dolgaimmal és az elmaradottak közül is behoztam párat. Most bezzeg vhogy ez nem megy. Pedig apróságok lennének, illetve helyesbítek, 1 részük apróság lenne, csak kis időt kéne rászánni.

Vasárnap nagyon szorgalmas napom volt. Lementem a Pennybe vásárolni, Szotyikámat rendbe tettem, főztem, mostam és vasaltam.

Hétfőn jött 1 csomó cucc a Tescoból, amiket megrendeltem. Nagyon szép árut kaptam most is. Apróságok végzésével töltöttem a napot. Este Zs. Ági felcsöngetett, mert hozott nekem 1 kinyomtatott papírt, ami az angliai utazásunkhoz kell. Nem jött fel, mert akkor érkeztek kocsival a férjével Balatonmáriáról, hosszú út volt mögöttük.

Kedden azért elmentem 1 helyre a kis pendrive-ommal, mert nem találtam elég jónak a kapott kinyomtatott papírt, de vmi gond volt vele, nem sikerült kinyomtatni. Azóta az a pendrive bemondta az unalmast... Voltam lottózóban és cukrászdában. Aztán az Újgyőrin bementem a kis kertészboltba és a Gipszúr nevű barkácsáruházba, mert kerestem kifejezetten 1 speciális fajta balkonládát, de nem volt. Voltam még a Familyben, Sparban és gyógyszertárban. Nagyon régóta készültem vásárolni Salvus vizet és most végre megvalósult. Azóta naponta iszom 1 dl-t és bevallom, hála az égnek, érzem jótékony hatását. Ami a legpozitívabb, hogy nem puffadok.

Folyt. köv.

Tovább

Február 26-án, szerdán jöttek a gyerekek ebédre - szokás szerint. Jött Gábor is, jár már iskolába, de sztem még nem egészséges, illetve tuti nem. Taknyolt, nem sokat, de taknyolt és picit köhögött is. Az ebéddel kapcsoltban van 1 szokásunk. Kiválogattak 1 csomó receptet, papíron vannak, ezeket vagy újságból téptem ki vagy nyomtatva van. Szóval, ezekből válogattak még régebben és én meglepetésszerűen főzök belőlük, sosem tudják mi lesz a menü. Felváltva készítek szárnyas, sertést vagy vmi mást. No, de minden hónap utolsó szerdáján vkinek a kívánsága teljesül ebédügyileg. Sorban megyünk, Gábor, Emese és bizony én is kívánhatok és most szerdán az én kívánságom teljesült. Rakott tésztát készítettem. De, mivel ezt édes tésztát önmagában kevésnek tartottam, ezért főztem húsos csontból 1 kis húslevest. Finom lett, ízlett a gyerekeknek. Nekem is. Aztán főzés közben rájöttem, hogy miért nem szerettem soha rakott tésztát készíteni. Vehettem volna darált diót és darált mákot - mert én mindkettővel készítem a rakott tésztát -, de neeem, én daráltam magam mindkettőt, aztán mosogathattam a szar darálókat. Kézi darálók. A lekvár, amit használtam, hát, ha nem is olyan kemény volt, mint a kő, de kemény. Vki azt tanácsolta, hogy 1 kis víz hozzáadásával melegítsem fel ée meg fog olvadni. Nos, nem így történt. Bár puhább lett, de ugyanolyan darabokban volt az edényben, ahogy beletettem. Na, ezzel is kezdeni kellett vmit. Elővettem 1 kézi aprítót, abba beletettem a lekvárdarabokat és felaprítottam😂😂😂, de így már legalább egész tűrhető lekvár állaga lett. Na, persze, az aprítót is el kellett mosni. Kifőztem a tésztát, van 1 nagy, lábon álló tésztaszűrőm, ami belefér a mosogatóba. A tésztát, mivel úgyis azonnal felhasználásra került, szűrés, csurgatás után visszaöntöttem a főzőedénybe, annak legalább nem kellett 1 újabb lábos. És szépen lerétegeztem az egész katyvaszt 1 tepsibe: tészta - dió - tészta - lekvár - tészta - mák - tészta. Aztán ment a sütőbe. A szűrő és a tésztafőző mosogatva... A rakott tésztából annyit sikerült készítenem, hogy még a fagyasztóba is pihen 1 adag, mert ráuntam. A gyerekek azt mondták, hogy még sosem ettek ilyet, ízlett nekik. De az egésznek a koronája az volt, hogy 1 leveles tésztát kicsit kinyújtottam, lekentem tejfölös tojással, megszórtam kevés sóval, tettem rá reszelt sajtot és szezámmagot és ropogósra sütöttem. Nagy sikere volt. Összességében nagyon jó volt, sőt, finom a szerdai ebéd.

Csütörtökön itthon voltam. Mit csináltam? Na, mit? Takarítottam és pakoltam.

Mára ennyi.

Végre kimozdultam

Február 24-én, hétfőn végre kimozdultam itthonról 1 viszonylag hosszabb útra. A küldöttgyűlést nem számítva, hiszen csak pár méterre kellett átmenni az iskolába, ezt megelőzően február 14-én volt 1 komolyabb "túrám" itthonról. Hát, ahogy ezt most leírom, kissé megdöbbent. Szóval, ezen a hétfőn átmentem a postára, csekkeket kellett befizetnem. Mikor odaértem, szinte üres volt a posta. Na, gondoltam, előveszem a szemüvegem, a csekkjeimet, a kártyáimat és mire mindez megtörtént és odajutottam, hogy sorszámot kérek, már hatan voltak előttem:-))) Mindegy, kibírtam. Én ilyeneken nem szoktam bosszankodni.. Aldiban voltam vásárolni és próbáltam visszaadni az ő automatájukba 1 likőrös üveget, amit egyébként náluk vásároltam, persze, tudom, ennek semmi jelentősége az automata szempontjából. Csakhogy, ezt az üveget már másik automatában sem tudtam visszaváltani, ezért gondoltam, hátha mondanak vmi hasznosat az Aldiban. De ott sem sikerült és nem is adtak semmi tanácsot. Kidobtam az üveget, ugrott 50.- Ft-om. Ez van. Ééés másik sparos szörpös üveggel ugyanígy jártam. Most vki azt az ötletet adta, hogy olyan helyre kell visszavinni, ahol kézzel veszik vissza, mert ott bármit visszavesznek, ami ilyen 50 Ft-os üveg. Szóval, lehet, hogy kár volt kidobni a likőrös üvegemet. Nem, nem az 50.- Ft érdekel, csak egyszerűen bosszant. Hát, erről ennyit. Ezen a napon még elmentem megnézni 1 fotókiállítást, a címe: Fénybe zárt pillanatok. Pont olyan képek, amelyek közel állnak hozzám, íme néhány:

Litványi József fotója

Litványi József fotója

Litványi József fotója

Litványi József fotója

Litványi József fotója

Ugye szép képek?

Kedden itthon voltam, kicsit takarítottam és főztem 1 kis húslevest, amit már a gyerekeknek készítettem a másnapi ebédhez.

Mára ennyi.

Az utóbbi időben...

... nagyon keveset mozdulok ki itthonról. A tudatom pontosan tudja, hogy ez nem jó, de mégsem teszek ellene. Volt rá példa, hogy 1 hétig a lábam nem tettem ki a lakásból. Azért azt tudni kell, hogy sosem fekvéssel vagy lustálkodással töltöm ilyenkor a napjaimat. Aktív vagyok, de úgy mondanám, hogy lazán.

Február 18-án, kedden 1 kis baráti küldöttgyűlés volt a lakásszövetkezet küldötteinek, tehát nem hivatalos, csak beszélgettünk, ötleteltünk. Én is küldött lettem... Ez este volt. Napközben mostam és takarítottam.

Szerdán jöttek a gyerekek, narancsos csirkemell volt rizzsel. Csak Emese jött, Gábor sajnos, ismét beteg lett, 1 hétig otthon volt. Küldtem Gábornak 1 kis adag ételt, megköszönte a Messengeren, ízlett neki.

Csütörtökön nagyon fontos dolog történt. Egy barátnőmmel már vadásztunk 1 ideje egy angliai útra. Ő mondta, hogy eljön velem, engem kifejezetten olyan út érdekelt, amiben benne van Stonehenge meglátogatása is. A barátnőm mindig azt mondja, ja, a kövek:-))) Nos, a Fehérvár Travel ezen a napon nyitotta meg ezt az útját. Telefonálni nem tudtunk - azóta sem -, minden vonaluk foglalt volt - azóta is -. Lehet, hogy direkt így csinálják. Mindegy is. Online lefoglaltuk az utat, E-mailben megkaptuk a visszaigazolást és még aznap átutaltuk az előleget. Szóval, májusban irány Anglia. Izgalmas lesz. Ez a dolog nagyon feldobott, de azért még mostam és takarítottam.

Nos, a péntek 1 olyan nap volt, amilyen évente talán, ha 1x előfordul, vagyis, nem csináltam semmit. Nagyon elcsodálkoztam magamon...

Szombaton jöttek a szokásos munkák, azon kívül mostam és takarítottam. Reggel ettem 1 kis füstölt sprotnit, de nem tudtam az egész dobozzal megenni, ezért, hogy a maradék ne menjen kárba, készítettem belőle 1 kis halkrémet. Hát, változatlanul nem kedvencem a hal, pedig tudom, nagyon egészséges. Főztem még 1 kis füstölt oldalast a másnapi kajához.

Vasárnap székelykáposztát főztem az előző nap megfőzött füstölt cuccnak a levével. Nagyon szeretem a székelykáposztát, mindig finom. Szotyikát rendbe tettem és folytattam a takarítást.

Folyt. köv.