Képek Felsőlajosról

Ígértem néhány képet Felsőlajosról, ahol a kis fehér bengáli tigris látogatása alkalmából voltunk. Lehetett simogatni, de szervezettség semmi, de semmi nem volt. Első körben azt mondtam, hogy nekem ez csalódás. Tisztelem a tulajdonosokat a végtelenségig, mert ez 1 magánállatkert, semmi támogatást nem kapnak sehonnan, de valószínűleg, többé nem megyek oda. Arról nem beszélve, hogy a világ végén van.

Shakira a kicsi lány neve:-)

Shakira

Így lehetett simogatni, már annak, aki hozzáfért.

Mungo
Különlegesség náluk, hogy szinte minden nagymacskát kézzel nevelnek fel.

Katta

Nem tudom pontosan, hogy ő mi, talán valami fehér pávaféle. Nagyon szép.

Élveztem, hogy jól lehetett etetni a növényevőket. A tevét is. A másik teve lusta volt és melege volt, csak feküdt a homokban és kaparta magára, gondolom, kicsit hűtötte magát. Bár akkora hasa volt, hogy azt hittem beteg. Van róla képem, de nem is teszem ide.

Selyem majmocska

Nagyon jó fej volt az emu, a kezemből elvette a kaját. Kis csapat volt belőlük.

Fehér oroszlánok, 1 hím, 1 nőstény. Nagyon fiatalok, 1 évesek múltak áprilisban. Gyönyörűek.

Helyes volt ez a szőke pónilovacska. A fogait mutatva kérte a kaját.

Valamilyen majom. Sajnos, nem tudom, hogy milyen.

Rendkívül népes ormányos medve család volt az egyik kifutóban, sok aprósággal. Nagyon helyesek voltak.

Még más állat is volt, de nem készítettem képet mindegyikről. Például volt 1 vemhes kecske, nagyon agresszív volt. Ő volt az agresszív terhes kiskecske. Ha másik kecskének, vagy gidának akartam adni kaját, rendesen megöklelte a másikat a szarvával. Sajnáltam a másik mamakecskét, de azért kapott ő is kaját és a kicsije is. Csak úgy tudtam adni a többinek, ha a terhest közben valamilyen módon becsaptam.

Egynek azért jó volt, mivel imádom az állatokat.

Nagy dolgok

Nagy dolgok történtek, számomra nagy dolgok! Sajnos, most csak nagyon röviden van időm írni róluk.

Szóval, vasárnap Felsőlajoson voltunk Lackóval és az uncsikkal 1 magánállatkertben bengáli fehér kis tigrislányt simogatni. Meglehetősen nagy volt a szervezetlenség, de végül összességében nem volt rossz. Ha nem felejtem el és lesz időm, szeretnék majd néhány képet felpakolni.

A másik.

Emberek, ÚJ SZÁMÍTÓGÉPEM VAN!!! Annyira örülök! Nagyon szuper és bízom benne, hogy így is marad.

Hát, ez a 2 nagy dolog :-) Egyelőre teljesen fel vagyok dobva:-)

1 hónapja

Ma 1 hónapja, hogy Bonikámat el kellett altatni. Ez az igazság, így volt. Nem elment, nem itt hagyott, el kellett altatni, mert leállt a veséje. Láttam rajta, hogy fájdalma van, szenvedett volna. És én is, ha végignézem, kivárom, míg meghal. Már nem volt neki öröm az élet. Drága kicsi szívem♥ Itt vagy velem állandóan és örökre♥

Ma szerelőt hívtam a számítógépemhez, mert gond van vele és sajnos qrva szar. Annyira vacak, öreg, ósdi és elavult, hogy jövő héten veszek 1 újat. Van rá pénzem és sosem költöm szar dolgokra a pénzemet. Már elég régóta készültem szerelőt hívni a géphez és gondolkodtam 1 laptopon is, de olcsóbban megúszom asztali géppel. Én úgysem hurcolom sehova és csak azért, hogy ágyban netezzek, nem fogok sok tízezer forinttal többet költeni..

Remélem jó gép lesz.

07. 07.

Érdekes ez a mai dátum...

Már 4 hete, hogy Bonikám elment. Nem sírok, csak ritkán, de beszélek hozzá, simogatom, pakolgatom a kis urnáját, vigyázok rá. Az oltási könyve a ridikülömben van és azt hiszem, bárhová megyek, ez mindig velem lesz. Beszéltem olyan kutyás ismerőssel, aki a volt kiskutyája urnáját viszi magával, mikor utazik. No, ezzel annyira nem tudok azonosulni, de az oltási könyvvel igen. Az mindig velem lesz, ezt eldöntöttem.

Aztán mi is van ma? István születésnapja. Ma 67 éves. Isten éltesse ♥

Először gondoltam, hogy írok neki, felköszöntöm és megkérdezem, hogy eljönne-e velem 1 angliai körutazásra. Nagyon vágyom 1 London - Oxford - Stonehenge körutazásra és találtam is 1 olcsó, de buszos utat, ami nem is zavarna, pénzem is lenne rá.

No, visszatérve Istvánra, szóval, nem írok neki. Mindig én írtam utoljára és ő elfelejtett válaszolni. Ez több évvel ezelőtt is így volt. Többször írta, hogy találkoznunk kéne, de aztán nem lett belőle semmi. Én hülye, bíztam kicsit, aztán jó nagyot koppantam. Megérdemlem.

Jó lenne tudni róla. Vajon hogy van, dolgozik-e még és, hogy él-e valakivel...

De miért is lenne nekem ez jó...?

Ma 3 hete

Igen, ma 3 hete, hogy Bonikám itt hagyott. Mit itt hagyott? Én küldtem a halálba. De könyörgöm, nem volt már más választás, nem! Szenvedett volna. Talán, ha már nyugdíjas lennék, akkor lett volna több időm foglalkozni vele, de munka mellett képtelen lettem voltam rá.

Már alig sírok, bár bent melóban azért ma is sírdogáltam kicsit. Péternek meséltem reggel Bonikáról, akkor elcsuklott a hangom és aztán magamban is könnyeztem bent az irodában.

Minden alkalommal, mikor nyitom az ajtót, ott látom a kis fejét, ahogy vár...

Bemegyek a nagyszobába és nézem a fotel sarkát, hogy nem pisilt-e oda, bár nem volt jellemző. Nem mondom, hogy nem fordult elő, de az utolsó napig kitartott. Akkor volt ott pisi, de nem is emlékszem, hogy mikor volt előtte.

Reggelente, miután kihúztam a függönyt a nagyszobában, megyek a konyhába és a következő mozdulat az lenne, hogy friss vizet adok neki. Szerette a friss vizet, főleg ilyenkor nyáron.

A kis urnájának köszönök legalább 3x naponta. És pakolgatom is, hogy ne legyen a tűző napnak kitéve.

A facebook-on olyan képeket pakoltam fel ma, amelyeket akkor fotóztam, mikor még együtt sétáltunk.

Bocsáss meg Drágám, sokat gondolok Rád, nagyon sokat. És tudod, hogy életem végéig szeretni foglak♥♥♥