Érdekes ez a mai dátum...
Már 4 hete, hogy Bonikám elment. Nem sírok, csak ritkán, de beszélek hozzá, simogatom, pakolgatom a kis urnáját, vigyázok rá. Az oltási könyve a ridikülömben van és azt hiszem, bárhová megyek, ez mindig velem lesz. Beszéltem olyan kutyás ismerőssel, aki a volt kiskutyája urnáját viszi magával, mikor utazik. No, ezzel annyira nem tudok azonosulni, de az oltási könyvvel igen. Az mindig velem lesz, ezt eldöntöttem.
Aztán mi is van ma? István születésnapja. Ma 67 éves. Isten éltesse ♥
Először gondoltam, hogy írok neki, felköszöntöm és megkérdezem, hogy eljönne-e velem 1 angliai körutazásra. Nagyon vágyom 1 London - Oxford - Stonehenge körutazásra és találtam is 1 olcsó, de buszos utat, ami nem is zavarna, pénzem is lenne rá.
No, visszatérve Istvánra, szóval, nem írok neki. Mindig én írtam utoljára és ő elfelejtett válaszolni. Ez több évvel ezelőtt is így volt. Többször írta, hogy találkoznunk kéne, de aztán nem lett belőle semmi. Én hülye, bíztam kicsit, aztán jó nagyot koppantam. Megérdemlem.
Jó lenne tudni róla. Vajon hogy van, dolgozik-e még és, hogy él-e valakivel...
De miért is lenne nekem ez jó...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése