Történések

Képzeld, folytattam a sétát. Múlt héten kezdtem csütörtökön és utána pénteken és szombaton is voltam kicsit gyalogolni. A szombati különösen jó volt, átmentem a túloldali lakótelepre és ott valami hihetetlen csönd van és nyugalom. Embert alig láttam. Csak mentem és nézelődtem. Aztán, mikor meguntam, visszafordultam.

Vasárnap hívott 1 pasi. Na, ennek az a története, hogy az Ausztráliából Pestre hazatelepült barátnőm írta nekem a facén, hogy itthon van ez az ismerőse és ő Miskolcon is szokott lenni, mert itt született és szeretne nekem küldeni valamit ezzel a pasival és megadhatja-e neki a telefonszámomat. Írtam, hogy ugyan én is megyek majd Pestre valamikor még a nyáron, de megadhatja a számomat, ha úgy gondolja.

Hát, vasárnap jött 1 telefon, ez a pasi volt és meghívott hétfőre 1 vacsorára. Kicsit meglepődtem, aminek hangot is adtam, de elfogadtam a meghívást.

A pasi egyébként korához képest jól néz ki, kellemes 3 órát töltöttünk együtt, sokat csevegtünk és azt is megbeszéltük, hogy legközelebb is csinálunk valami közös programot, amikor itt lesz.

Másnap felhívott, hogy elmondja, hogy kellemes volt az előző este és nem mennék-e el vele szeptemberben 4 napra Lengyelországba........ Hát, nem!

Először is. Egy három órás júliusi beszélgetés után nem fogom 1 pasinak azt mondani, hogy szeptemberben napokat töltök vele kettesben. Meg őszintén szólva, ha én rászánom magam 1 utazásra, az nem Lengyelország lesz. A régi szocialista országok kifejezetten nem vonzzanak. Kövezzetek meg, de Erdély sem.

Aztán, hogy is mondjam. Nekem már több, mint 5 éve nincs semmilyen kapcsolatom és testiséget már nem igazán tudok elképzelni, nem. Arra jó 1 pasi, hogy elmenjek vele valahova, de én egyebet NEM AKAROK nyújtani. No, majd meglátjuk. Azt meg végképp nem akarom, hogy, mikor Miskolcon van ez a pasi, nehogy már nálam lakjon. Csak nem!

Na, róla ennyit. Egyébként szimpatikus volt, kedves volt, de szerencsére még a kezünket sem fogtuk meg.

Kedd a főzős napom volt. Csináltam 1 valag lecsót. Jó lett.

Na, ma megint különleges dolgot tettem, elmentem a DTSK-val 1 kis kirándulásra. Ez egy 4 km-es sétaút volt kedves - inkább idős, sőt, öreg - emberek társaságában. Az út több volt, szerintem, mint 4 km, mert alkalmanként a túravezető is bizonytalan volt. Igazából ő csak helyettesített, mert beteg, akinek eredetileg vezetni kellett volna.

Szándékomban áll máskor is elmenni 1 ilyen kis rövid útra. Fél 9 után 4 perccel indultam el itthonról és fél 12-kor már újra a lakásban voltam, de úgy, hogy még vásároltam is darab dinnyét, mert rendeltem 1 dinnyeszeletelőt és mindenképp ki akartam próbálni.

Így néz ki az erdő, ahol voltam:

És a Vilma forrás, ahol véget ért a túra:

Istvánnak holnap lesz a születésnapja. Írok neki... De csak 1 mondatot. Annyit hogy boldog szülinapot. Úgysem reagál a leveleimre, akkor meg minek fárasszam magam, gyötörjem a lelkem. Pedig legutóbb 1 jó képet is küldtem neki magamról. Tényleg egész jó kép, én is úgy látom és mások is mondták. Mégis szart rá magasról.

Rosszul esett.