..., amit eddig még sosem. Délután szépen felöltöztem az új kínai nadrágomba - tök jó - és elindultam sétálni. Sé-tál-ni! Igen. Mert valahogy mozognom kéne 1 kicsit többet.
30 percet terveztem mára, nagyjából így is volt. 25 perc alatt tettem meg 4 villamosmegállót. Rohadt meleg volt, árnyék alig. Csak mentem, nem is túl lassan és vagy nem figyeltem semmire, teljesen kikapcsoltam, vagy azt a környezetet néztem, ahol eddig sosem jártam gyalog.
Ez az útvonal nem igazán optimális sétára, merthogy ott megy minden busz, autó, mivel főútvonal, de mivel később villamosra szálltam, ezért más választásom nem volt.
Szóval, legyalogoltam 4 megállót, aztán villamosra szálltam és bementem a városba. Vettem 1 pizsamát. Mert kellett.
Itthon aztán kezembe vettem 1 tisztítót, meg 1 darab kéztörlőt és letakarítottam a kaputelefon billentyűit, mert már nem működött. Ezt rajtam kívül más nem teszi meg. Pedig én nem is használom, mert kártyával nyitom a kaput.
Aztán marhára nem szeretem, hogy a lépcsőház egyik ablaka pont az én ajtómmal szemben van nyitva. Így, mikor huzat van és ajtót nyitok, majdnem kivisz a légmozgás. Fogtam 1 kis széket, bezártam és kinyitottam 1 másikat. Kíváncsi vagyok, hogy holnapra így marad-e...?
Múlt héten elmentem Józsival a Promenád koncertre. Jó volt. Végül is jó volt, de nagyon meleg volt és rengeteg bogár röpködött a levegőben.
Józsi eléggé megöregedett. Jó, én sem lettem fiatalabb, de vele még az is baj, hogy nagyon negatív. Régen is így volt. Általában csak a rossz dolgokat veszi észre, látja meg... nem is tudom. Olyan kötekedős, bár nem ez a megfelelő szó.
Szóval, Józsi sem a régi. Nem is mondtuk egymásnak, hogy majd máskor is elmegyünk együtt megnézni valamit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése