A legrosszabb álom

Soha nem álmodtam olyan rosszat, mint ma reggel. Nagyon rosszul éreztem magam és nem csak lelkileg, de fizikailag is. Egyszerűen hányingerem volt.

Szóval, azt álmodtam, hogy háború van. Itt, Miskolcon. Láttam, ahogy bombázzák a repülőgépek a Szentpéteri kapui lakótelepet. Hallottam a bombák robaját, láttam a romokból feláramló porfelhőt. Borzasztó volt. A Szeles utcai lakótelepen lehettem, onnan láttam oda. Mintha sík lett volna a vidék, akadály nélküli volt a kilátás - talán a ház kapujából. Több ember is volt ott, de velem 2 gyerek volt és 1 felnőtt férfi. Nem tudom, hogy az unokáim voltak-e a gyerekek...? Talán. És talán a felnőtt férfi apa volt, de ebben sem vagyok biztos. Az első bombák után beszaladtam a lakásba, kabátokat hoztam ki és betakartam a gyerekeket. A következő gondolatom az volt, hogy az iratokat és pénzt kell még kihozni a lakásból, de aztán felébredtem. Elég volt ennyi is. Megviselt, komolyan mondom megviselt és most is könny szökik a szemembe, ahogy írom ezeket a sorokat.

Nos, elmaradtam kicsit az írással, még képeket is szeretnék majd feltenni és több gondolatomat is le akarom írni, de lusta vagyok. Nagyon elégedetlen vagyok magammal, mert lusta vagyok.

Nincs motiváció:-(

A tegnapi bejegyzés folytatása

Tegnap Váci utca címmel írtam bejegyzést, melyet 9 olvasó nézett meg. Szerintem soha ennyien nem néztek meg egyetlen bejegyzésemet sem, de tudom, ez csupán a "jól megválasztott" címnek köszönhető:-))), hiszen 1 ilyen címre, hogy Váci utca, sokan rákeresnek:-)

A Váci utca - Vörösmarty tér elhagyása után a Duna-korzó felé sétáltunk. Az első állomás a régi Atrium Hyett szálloda volt, ahova meghívott az öcsém 1 kávéra, melyet örömmel elfogadtam. A kávé után felkéredzkedtünk a hotel legfelső szintjére, ahol kiváló képeket készíthettünk a fent logó, illetve rögzített repülőről is.

A lift, amely oly picinek látszik, mint 1 kis bogár szaladgál le-fel

Ezt látni fentről

Nagyon szép a körfolyosó

Ilyen magasan van a repülő

Így néz ki a repülő a legfelső szintről

Nagyon szép ez a szálloda, még sosem jártam benne. Nem is vagyok 1 nagy szállodalátogató, de ez valóban 1 különleges hotel. Ha külföldi lennék, biztos szeretnék sokszor idejönni.

Következő képsorozat a Duna-korzó lesz.

Váci utca

Váci utcán, Váci utcán...:-)

A 2. nyaralásom további napjai. Az 1. nap volt, ugyebár, az érkezés. A 2. nap a Margitsziget és a 3. a Várkert Bazár. A 4. napon meghívattam magam ebédre apuhoz. Az 5. napon ahhoz az unokanővéremhez mentem, akivel a Várkert Bazárban is voltam.

Milyen érdekes dolog történt. Tegnap írtam, hogy azt hittem kicsit jobban tartjuk majd egymással a kapcsolatot, erre ma felhívott. Vagy 1 órát beszéltünk telefonon, ő érdeklődött, hogy mi lett a szaros nyugdíjammal (persze ő nem így mondta, hanem csak én), én meg érdeklődtem az ő családjáról és róla is és több mindenről beszélgettünk.

Szóval, az ő lakásán voltam látogatóban. Szép lakása van nagy erkéllyel, nem rég költözött oda.

A 6. napon magamnak csináltam programot. Lementem a Fehérvári úti piacra. Emeletes piac! Csak ámultam. Málnát vettem szeptemberben! Friss málnát és nagyon finom volt. A legfelső szinten van 1 csomó kajálda. Ezer forintért 2 napra való csirkepörköltet vettem magamnak nokedlival és savanyúsággal. Ha ilyen helyen lakhatnék, tán sosem főznék magamnak, mert nagyon jó ízű volt a kaja.

A 7. napon találkoztam volna az Ausztráliába, majd vissza Magyarországra és most Angliába költözött barátnőmmel, de reggel lemondta a találkozót. Elromlott valami gázkészülék a lakásában és, mivel pár napra rá indult Angliába, a lakást ráadásul kiadta valakinek, így muszáj volt megcsináltatnia. Ezen a napon nem csináltam semmit. Ki sem tettem a lábam a lakásból.

A 8. napon az öcsémmel elmentünk sétálni a Váci utcára és környékére. Valószínűleg több részletben fogom feltenni a képeket. Az első legyen a Váci utca - Vörösmarty tér.

Ezekhez a képekhez most nem fűzök kommentárt, szépségük önmagukért beszélnek.

Csúcs

Ezzel a mai bejegyzésemmel megdöntöm a saját 2014-es csúcsomat a bejegyzések számát tekintve. Tulajdonképpen szeretek írni, de - korábban már írtam - igazából nagy dolgok nem történnek velem, én nem biztos, hogy olvasnám ezt a blogot:-)

Folytatom a nyaralási bejegyzéseimet.

Szóval, mikor másodszor mentem Pestre és 9 napot töltöttem ott, akkor a következőképpen alakultak a napjaim, illetve a 3. napom, mert a másodikról már írtam.

1. nap a megérkezés, a 2. nap volt a Margitsziget, a 3. pedig a Várkert Bazár. Olyan idióta neve van. Várkert Bazár. Közben semmi köze nincs semmilyen bazárhoz. Egy másod-unokanővéremmel voltam ott sétálni. Az idő szép volt, jót beszélgettünk. Kicsit ugyan sokat vártam rá a megbeszélt találkozási helyen és 1 kicsit furcsa is a hölgy, de jól elvoltam vele. Azt hittem, hogy a találkozásunk után jobban fogjuk tartani a kapcsolatot, de a jelek nem erre utalnak.

Például tanácsot kértem tőle, mikor kiderült, hogy milyen szar lett a nyugdíjam, mert ő fellebbezett a saját nyugdíja ügyében tavaly. Gondoltam, talán majd érdeklődik, hogy mi lett, de nem. Hát, lehet, hogy én sem fogom keresni.

Na, de születtek szép képek.

Ez már fent van a várnál, a Sándor Palota

Mátyás templom

Folytatom... :-)

További nyaralás

Nem panaszkodhatom, az idén kinyaraltam magam. Igaz, hogy csak Budapestig jutottam, de én imádom Pestet.

Az idei első nyaralásom 8 napig tartott. A 7. nappal fejeztem be az előző beszámolót, mert a 8. napon hazautaztam.

Hazajövetelem után nem sokkal volt az esküvő, amiről már írtam. Azt hiszem:/

Miután a gyerekek elrepültek nászútra, én felköltöztem hozzájuk és 9 napot töltöttem a 3 lábú macskájukkal. Egyetlen nap kivételével, ekkor is volt programom minden napra.

A 2. napon az öcsémmel bejártuk a Margitszigetet az Árpád hídtól a Margit hídig és utána vissza. Nem kis túra volt, hidd el. Sokszor jártam a szigeten, de még mindig nyújtott újdonságokat. Például csak most néztem meg a Zenélő kutat. A víztoronyba is még csak most másztam fel. 153 lépcső fel és aztán ugyanennyi le. A kolostor romjai között sem mászkáltam még eddig, csak most.

A felújított szökőkútról 16 képet készítettem:-)

A Zenélő kút

A víztorony csigalépcsője projektorokkal "fűszerezve"

Fiatalok a kolostor romjai között

A Szökőkút

Különleges baromfiak a sziget pici állatkertjében

Még mindig nyaralás... (7. nap)

... lesz a téma, amiről majd írok, mert nem fejeztem be. A napok számozása lemaradt. A 6. nap volt Szentendre, a 7. nap Hollókő, ez is megvolt és most következik még mindig a 7. nap, mert Tar településen is voltunk aznap.

De előbb pusztán megemlítem, hogy újabb 5 napot töltöttem Pesten és egyre jobban utálok visszajönni Miskolcra. Nem haza, mert hazajönni jó, de Miskolcra nem. Jó lenne pestinek lenni...

A nyugdíjammal kapcsolatosan próbálok megnyugodni, mert tehetetlen vagyok, de nem foglalom áldó imáimba azoknak a nevét, akik ezt tették velem. Hogy rohadjanak meg ott, ahol vannak, ők is és a rokonaik is. GYŰLÖLÖM ŐKET! De ettől többet nem tudok "tenni".

Szóval Tar településnél tartok. Itt van a Kőrösi Csoma Emlékpark, amely tulajdonképpen a buddhista vallású embereknek ad helyet. Persze, turisták is vannak, történetesen  másokkal nem is találkoztunk, mint olyan nézelődőkkel, mint mi.

Sikerült pár szép képet készítenem.

Ugye, milyen szép, színes hely? Nekem jó érzés a képekre nézni.

Ja, találkoztunk 2 gyönyörű cicával. A vöröske majdnem visszakísért az autóig, már aggódtunk is, hogy ne jöjjön tovább, mert az már veszélyes rész a cicára nézve, de szerencsére megállt 1 ponton és nem jött tovább.

A fehérkét megetettük:-) A szendvicsből megkapta a felvágottat. Talán még testvérek is a vörössel, mert a méretük eléggé hasonló.

Előbb a fehérrel találkoztunk és csak később, jóval távolabb a vörössel, de láthatóan odatartoztak és nem is néztek ki rosszul. Autó parkolt a meditációs központ mögötti részen, de embert nem láttunk. Azért bízom benne, hogy van, aki gondoskodjon a cicvarekekről:-)