60

Folytatom ott, ahol abbahagytam, de már ez is oly rég volt, hogy erősen gondolkodnom kell. Tudom, hogy akkor szombaton - még 10. 07-én - kezdtem el foglalkozni a licites dolgokkal. Nagyon elmaradtam vele, mert Heni borzasztó későn hozta a tárgyakat, meg a munka, az éjszakai műszak miatt nem jutottam hozzá, fáradt voltam. 

Már másnap, vasárnap 6 találkozóm volt. 3 bent a belvárosban, 1 a Főtéren, de az a kiscsaj nem jött el, pipa voltam rá. Ott álltam a szitáló esőben, a kellemetlen időben, vártam, de nem jött, nem hívott. Én sem, mert tovább kellett mennem Diósgyőrbe., az volt az 5. tali, a 6. már itthon volt, feljött hozzám az egyik licitáló.

Hétfőn mentem dolgozni. Hurrá:-( Amit pénteken mondott Zsuzsi, hogy mit csináljak hétfőn, az már a hétfői főnöknek, Tibinek nem volt jó. Amit Tibi mondott hétfőn, hogy mit csináljak kedden, az már a keddi főnöknek, Katinak vagy hogy hívják, nem volt jó. A borok polccímkéit cseréltem. Az alsó polc majdnem talajszinten van és a fölötte lévő sem sokkal magasabban. Mivel nehéz volt oda legörnyedni, ezért felfordítottam 1 boros-ládát, leültem arra és úgy végeztem a vonalkódok leolvasását. Rám szólt ez a Kati vagy hogy hívják, hogy nem szabad. Én meg visszaválaszoltam, hogy nem tudok oda legörnyedni. Azt felelte: - Hát jó... Aztán a chipseket kellett ellenőriznem és Kati vagy hogy hívják elmondta, hogy hogyan kell a kütyüt használni. Érted? Elmondta! És ott hagyott. Aztán, mikor elkezdtem volna, persze nem sikerült. Megkértem valakit, hogy hívja fel telefonon, hogy jöjjön oda. Mondtam neki, hogy nem akarja a kütyü az igazságot. Mire ő: - Hát, elmondtam. Mire én: - De más az, ha elmondod és más, ha megmutatod. Na, megmutatta. Letelt a 4 órám, szépen hazajöttem.

El is felejtettem, még hétfőn volt 2 cicás talim és megrendeltem a szülinapi tortámat.

Kedden voltam 60 éves. Meló után még vásároltam és főztem Lackónak.

Szerdán kis gyomorgörccsel mentem éjszakára dolgozni, na az volt az utolsó!

Ezt majd leírom részletesen.
Még a szülinapomról annyit, hogy 101 ember köszöntött a facén, ami nem rossz ahhoz képest, hogy csak 200 ismerősöm van. Vivi felhívott telefonon, de mivel már 3 hónapja nem beszélünk telefonon, csak a facén, ezért nem voltam képes beszélni vele. Már nem járnak haza sem. Tavasszal voltak utoljára. Még sírtam is emiatt, de ... na jó, nem tudom azt mondani, hogy nem érdekel. De gyakorlatilag semmit nem tudunk egymásról. Ők se rólam, én se róluk. Sajnálom. Senki nem törődik velem. Más gyerekek naponta beszélnek a szülőjükkel, az én gyerekeim sosem beszélnek velem. Lackó is csak akkor hív, ha szükség van rám és sosem kérdezik meg, hogy hogy vagyok. Nem is fogok mondani nekik semmit ezután sem. Vivin kifejezetten éreztem még régebben, mikor telefonáltunk, hogy marhára unja, amit mondok. És volt, hogy Lackó is lecseszett, mert valamit kérdezni mertem azért, hogy megértsek 1 dolgot.