Fini receptek

Ada jobban volt már, mikor kimentem a Müllerbe múlt szerdán. El is jött velem és utána átmentünk a Tescoba, vásárolt 1 csomó cuccot, segítettem neki hazavinni. Jól elment a nap.

Szombaton kenyeret kellett vennem, de csak ide mentem a mi kis Coop-os boltunkba. Nagyon örültem, mert kaptam még 1 tál kocsonyát, amit nagyon szeretek. Miskolcon csinálják, jó ízű, jó benne a hús, tiszta és puha.

Vasárnap kirántottam néhány db csirkét, imádom. Na, este még elnyammogtam 1 püspökfalaton, de nem kellett volna. Igen szarul aludtam éjjel, hánykolódtam, forgolódtam, rossz volt a közérzetem.

Hétfőn Ágival mentünk postára, aztán a villanyrendőrnél ő kinyomtattatott néhány képet, én pedig megvettem péntekre a vonatjegyemet. Hazafelé jövet a Pennyben vásároltunk, én a húsvéti nyulakat Lackóéknak, meg egyebeket, Ági is vásárolgatott, de ő nem szereti a Penyt. Én kedvelem. Nem járok oda túl sokat, de elég jó.

Kedden vásároltam, főztem és közben még a háziorvoshoz is elmentem gyógyszert íratni. Na, olyan kaját alkottam megint, hogy a 10 ujjunkat megnyaltuk utána. Savanyú káposztás bableves füstölt hússal volt a egyik és almás túrófánk eperlekvárral a másik.

Ajánlom a fenti ételeket, egyszerűek, gyorsan és nagggyon finomak.

Tegnap elintéztem még pár dolgot, csekkeket fizettem be, 100-as boltban vásároltam és kiváltottam a gyógyszereimet.

Ma, mikor lementem, hogy megetessem a madárkáimat, szomorúan tapasztaltam, hogy 1 gonosz ember elégette az etetőként szolgáló műanyagflakont rögzítő zsinórt. A rohadék. Kívánom, hogy ennyi öröme legyen az életben, semmi több. Mostanában ketten is csesztettek, hogy ne etessem a galambokat. Hiába mondom az idiótáknak, hogy nem a galambokat etetem, hanem a madarakat, hülyék, nem értik. Ezután csak a földre fogom szórni az eleséget. Mennyire gyűlölöm az ilyen gonosz embereket.

Holnap Pestre utazom.

Jól vagyok

Szerencsére, már elmondhatom, hogy jól vagyok. Bő másfél hétig eltartott a betegségem a gyógyulásig.

Vasárnap sokat dolgoztam itthon, szokás szerint. Ez még abból az időből maradt meg, amikor dolgoztam. Akkor is úgy volt, hogy általában szombaton kipihentem a heti meló fáradalmait, vasárnap meg ráhajtottam az itthoni munkákra.

Hétfőn bejártam a fél várost. Na, nem egészen, de ténylegesen optimalizáltam még reggel itthon az útvonalamat. Na, végül így nézett ki: először átmentem a postára, mellesleg fos idő volt. Utána villamosra szálltam, bementem a Városház térig, ott leszálltam és a Franco Kisáruházban vettem illatviaszt. Nagyon szerettem volna vaníliást, de nem volt. Canabis és tulipán illatút vettem, majd meglátjuk, hogy adnak-e valami illatot. Most szegfű illatút használok. Mikor frissen betettem az olvasztóba, még volt is illata, már most estére nem nagyon érzek semmit.

Ezután lesétáltam a MÁV jegyirodába és megvettem csütörtökre a vonatjegyeimet oda és vissza is. Nem maradok fent Pesten, nem is nagyon marasztaltak, de semmi kedvem hozzá. Jó ez így.

Ismét villamosra szálltam, de csak 1 megállóra. Az Erste bankba befizettem a havi aktuális kockázati biztosítási díjat. Majdnem 20 percet vártam, igen sokan voltak, nem is gondoltam volna. Kiszámíthatatlan, hogy mikor érdemes odamenni. Múltkor például nem volt szinte senki, most meg rengetegen...

Mikor itt végeztem, bementem a Centrumba, vettem 1 szelet rántott csirkemellet. Igazából nem akartam, de éhes is voltam és olyan finomat készítenek ott... Nyam-nyam:-) Még meleg is volt, gyorsan megettem, míg a villamosra vártam.

Ekkor a Diétázók boltjába mentem a Szent Annához, vettem 2 zacskó tésztát Lackónak. Ott volt mindkét eladó csaj, váltás volt, de pont az volt a kasszában, aki nem ad nekem engedményt. Nem baj, ki bírom fizetni.

Újra villamos, ezúttal a Bulgárföldön szálltam le és bementem a madarashoz. Ami nagyon fontos volt, hogy apró fekete magot vegyek a kis madárkáimnak, mert ebben a qrva márciusi hóban nem találnak élelmet. Meg, ha már ott voltam, Szotyinak is vettem, ami kell

Ma délelőtt DM-ben voltam, Familyben, Editkétől kértem 1 Avon hajvégápolót és végül persze a Sparban vásároltam a mai főzéshez.

Csirkés tészta a mai menü. Lila hagymát, paradicsomot és zöld színű kaliforniai paprikát dinszteltem olajon sóval, borssal. Rátettem csirkemell kockákat, még sóztam kicsit és borsoztam, megszórtam petrezselyemmel és kevés citromlevet locsoltam rá, készre pároltam. Kifőztem 1 zacskó tésztát, leszűrtem és összekevertem az elkészült raguval, megszórtam mandula szeletekkel.

Isteni. Egyszerű, finom, gyors tudom ajánlani.

Holnap kimegyek a  Müllerbe és felmegyek Adához. Nincs jól. Vasárnap a mentő vitte a sürgősségire.

Heti összefoglaló:-)

Múlt szombaton - bár még mindig elég szarul voltam - muszáj volt kimozdulnom itthonról, postára mentem, volt némi intézni valóm és határidős csekkem is.

Vasárnap este megnéztük a Seuso kincseket, este 6-ra sikerült időpontot foglalnom. Pici kiállítás, szép tárgyak, de igazából a történetük az, ami érdekes és az igazság sosem fog kiderülni. Nem értem, hogy mi a frászért nem lehet fényképezni, mikor a net tele van a kiállításon is látható darabok képeivel. Utána sétáltunk egyet Adával és dumcsiztunk.

Hétfőn vásárolni voltam, mert épp lejárt a bérletem, már másnapra nem volt, így elintéztem pár dolgot. Jó sok pénzt ott hagytam a Sparban is és a DM-ben is, de volt rávalóm.

Kedden mustáros csirkét sütöttem. Ág barátnőm kioktatott, hogy azt sertésből szokták, nem csirkéből. Kérdeztem tőle, hogy nem hallott még a mézes-mustáros csirkéről? Az is mustáros. Meg én alapvetően már nem nagyon kultiválok a csirkén kívül más húst. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem eszem meg, de inkább kerülöm. Mellesleg nagyon finom lett, Lackónak is ízlett. Evett nálam, mikor feljött a kajáért, 2x is szedett, kapásból megevett 4 db húst:-)))

Szerdára újra kellett vennem bérletet, mer másnap jöttek Viviék és arra is vásárolnom kellett. Na, megint 1 rakás pénzt hagytam a Sparban.

Csütörtökön ebédre jöttek Viviék, délután meg jöttetek Lackóék is. A kaja jól sikerült, a család jól érezte magát - szerintem.

Péntek a pihenés napja volt, csak mostan 1 adagot és szafariztam délután, amit mér vagy 2 hete nem tettem. Már sokkal ritkábban szafarizok, borzasztó időt rabló.

Ma, szombaton itt voltak a gyerekek, anyjuk-apjuk dolgozott. Mesinek koszos volt a füle:-(

Még nem gyógyultam meg teljesen, de azért már majdnem.

Taknyos vagyok

Múlt szombaton voltunk Ágival a Lidlben is meg az Aldiban is. Ott töltöttünk jó 2 órát. Előbb a Lidlbe mentünk és kifelé jövet Ági tolta vissza a bevásárló kocsit, amiben az én kedvenc jó kis nyeles műanyag érmém volt bedugva. Hát, fogalmam sincs hogy vette ki a drága barátnőm, de eltörte és még csak észre sem vette. Qrva pipa voltam, de igyekeztem lehiggadni. Az Aldiban ki akarta fizetni a bagettemet hálája jeléül, de lebeszéltem róla. Aztán még fel is mentem hozzá, mert az én banyatankomba pakoltunk, szerintem nem is bírta volna hazacipelni. Én sem így gondoltam, de nem tehettem mást. Otthon nála még mondta, hogy vetkőzzek le, hadd kínáljon meg valamivel, mire én mondtam neki, hogy dehogy vetkőzöm, alig várom, hogy hazaérjek. Olyan 11 óra magasságában mentem el itthonról, a 3/4 2-es busszal jöttünk haza - Ágihoz -, mire onnan én még a saját lakásomba értem, átöltöztem, elpakoltam, délután 3 óra volt.

Másnap, vasárnap nagyon sokat dolgozat itthon, de tényleg.

Hétfőn megint Ágival mentünk a városba, tisztíttatni vittük a kabátját, meg bementünk a Média Marktba is, meg még máshova is. Nem egyszerű vele, mindenre rácsodálkozik, hogy mennyibe kerül, mintha nem lenne tisztában vele. A kedvencem az volt, mikor az egyik boltban rámutatott 1 ridikülre és azt mondta, hogy majdnem ilyen színű ridikülje van neki is. Hurrá - gondoltam.

Kedden épp a budin trónoltam, mikor hívott Lackó - szerencsére van 1 ilyen jó szokásom, hogy viszem magammal a telefont  fürdőbe. Szóval azért hívott, hogy nyílt nap van az oviban, de mivel Gábor a betegsége után ma ment először, így ők is most tudták meg, de sajnos nem tudnak elmenni, nem mennék-e el én 1/4 10-re. Ezt mondta olyan 1/2 9 előtt. Gyorsan összekaptam magam és 1/2 10 előtt már ott is voltam. Rohadt hideg volt a teremben, nyitva volt 1 ablak és bukóra 1 másik. Jól meg is fáztam, erről majd később.

Az ovi után mentem vásárolni és szoljankát főztem délután, d valami olyan istenit, hogy arra szó nincs- nyam-nyam.

Éjjel még elbeszélgettem kicsit Lackóval, mert problémája van a színházban. Bár, nem nagyon szoktak tőlem elfogadni semmit, de úgy néz ki, hogy most hatottam rá. Nagyon leterhelt a színházban és hiába próbálta elmondani, nem foglalkoztak vele. Több mindent elmondtam neki, egyebek mellett azt is, hogy írja le a gondját, mert annak nyoma van, muszáj lesz válaszolni rá és nem kell konfrontálódni face to face. Meg is történt, azóta már leültek és megbeszélték, bízik benne Lackó, hogy, amit megígért a csaj, be is fogja tartani.

Szerdára nagyon beteg lettem, taknyom-nyálam egybefolyt, csak úgy, mint csütörtökön is. Semmit nem csináltam egész nap, csak pihentem, levittem a szemetet, megetettem a madarakat. Nem is bírtam volna egyebet tenni, valamint próbáltam tudatosan vigyázni magamra. Szerencséer, nem voltam láza.

Ma, pénteken, lett volna 1 cicás talim, meg Ágival elmentünk volna a kitisztított kabátjáért, de nem mertem bevállalni és állítom, hogy jól tettem.

Holnap muszáj lesz átmennem a postára, mert épp lejárt az öthetes lottóm, újat kell feladni.

Vasárnap Adával megyünk megnézni a Seuso kincseket.

Adát közben kirúgták...

50 árnyalat

Fél 2-kor kapcsoltam ki a tv-t. Néztem A szürke 50 árnyalata című filmet. Olvastam az összes 50 árnyalat könyvet, tulképp, már ezt a filmet is láttam, de valahogy ott ragadtam, pedig annyira nem nagy élmény. Nem mondom hogy rossz, hiszen szép emberek a főszereplők, nézhető a film, de - mondják -, aki a könyvet olvasta, annak csalódás a film. Igazából én ezt megértem, mert nem lehet 1 könyv teljes tartalmát visszaadni sem filmen, színpadon meg még úgyse.

Nekem azért volt kissé döbbenet az első kötet, mikor elkezdtem olvasni, mert én hasonló kötődést érzetem Istvánhoz. Baromi gazdag, bár én nem voltam anyagilag elkényeztetve és vele volt legjobb a szex egész életem során. Ő is mondott olyat, hogy már mással nem lesz olyan jó neki, mint velem, de nyilván hazudott, hiszen lecserélt. Na, erről ennyit.

Fél 8-kor muszáj volt felkelnem, nagyon csavarodott a belem. Alkalmanként eszembe jut, hogy nincs rendben az emésztésem...

A fürdőszoba után visszaültem az ágyba, nehezen tértem magamhoz. Olyan nyomott voltam ma, az idő is az volt. Nem is csináltam semmit, csak a postára mentem át.

Holnap elmegyünk Ágival az Aldiba. Nincs hozzá nagy kedvem, de megígértem neki. Szétnézek én is, talán veszek vmi húsfélét, nincs már itthon csak 1 pici darab oldalas.

Tegnap nyomdáztam a körmömre. Kipróbáltam, nem egyszerű. Illetve, azt mondanám, hogy egyedül megcsinálni nem egyszerű. Hát, még gyakorolni kell.

Rájöttem, ...

, ... hogy miért is nem írok. Hát, azért, mert marhára nem történik velem semmi. Miről írjak? Csak arról tudok, hogy boltban voltam, főztem és volt cicás találkozóm. Kb. ennyi. Már nem is emlékszem, hogy mi volt, hogy egyáltalán történ-e- valami - bármi - lényeges.

Ahhoz képest, mikor utoljára írtam, tudom, hogy vasárnap véget ért a licit, a tárgyakat Heni talán utána kedden hozta fel. Még azon a héten felvettem mindenkivel a kapcsolatot, mert így szoktam. Sikeres volt a licit, minimum 126 ezer forintot kell hoznia.

Kedden vigyáztam Gáborra, mert beteg és előjött a kruppja is. Pár nappal korábban is volt nálam és miközben röpködtek a mínuszok, bokazokniban volt a gyerek. Hát, nem tudom, de télen még a lakásban is valami vastagabbat adok a gyerekre. Megkérdezném, de nem merem, hogy ugye nem csodálkoztok, hogy beteg a gyerek, hiszen nem tudtok rá eléggé vigyázni soha!?

Voltak cicás találkozóim a városban és itthon is. Egy csaj kifizetett 1 Avon testápolót, de nem kérte, hogy elküldjem, így kértem Henit, hogy kifizetem én is és hadd legyen az enyém. Persze, meg is engedte, de tiltakozott az ellen, hogy fizessek. Én meg nem fogadom el ingyen. Kaptam tőle 1 csomó piperét, válogathattam 1 dobozból szemhéjpúdereket, rúzsokat és lakkokat. Azért sem kért pénzt, de apránként be fogom fizetni, 10 db-ot válogattam összesen. Először 8-at, aztán még kettőt.

Kicsit elszomorodtam, mikor rájöttem arra, hogy több, mint 20 db rúzsom van itthon és valószínűleg ez már eltart életem végéig. Szemhéj színezők is vannak bőven. El is döntöttem, hogy eztán csak azt veszek, amire feltétlenül szükségem lesz. Fölösleges. Ha elpatkolok, szerintem úgyis csak kidobnák a gyerekeim.

Mostanában kicsit foglalkoztat a halál gondolata. Nem úgy, hogy meg akarnék halni, nem, de a szívem alkalmanként rendetlenkedik éjszakánként...

És sajnos, elég sokat gondolok Istvánra - sajnos. Pár napja képes voltam arra, hogy majdnem végigolvastam az elmúlt 6-7 évben folytatott gyenge kis levelezésünket. Ne izgulj, nem volt sok, nem telt sok időmbe. Nem kéne foglalkoznom vele, egyáltalán nem.

Volt néhány napig 1 kis fátyolka vendégem. Szegényke, azóta biztos elpatkolt, mert már nem látom. Az előszobában és a fürdőszobában tűnt fel alkalmanként, de nem is tudom, hogy életben lehetne-e tartani 1 ilyen kis lényt. Azért csináltam róla 1 fotót:

Az előszobafalon üldögél a kulcstartó fölött

Szotyiról is csináltam videót. Olyan helyes, ahogy csipog álmában:-)