Rájöttem, ...

, ... hogy miért is nem írok. Hát, azért, mert marhára nem történik velem semmi. Miről írjak? Csak arról tudok, hogy boltban voltam, főztem és volt cicás találkozóm. Kb. ennyi. Már nem is emlékszem, hogy mi volt, hogy egyáltalán történ-e- valami - bármi - lényeges.

Ahhoz képest, mikor utoljára írtam, tudom, hogy vasárnap véget ért a licit, a tárgyakat Heni talán utána kedden hozta fel. Még azon a héten felvettem mindenkivel a kapcsolatot, mert így szoktam. Sikeres volt a licit, minimum 126 ezer forintot kell hoznia.

Kedden vigyáztam Gáborra, mert beteg és előjött a kruppja is. Pár nappal korábban is volt nálam és miközben röpködtek a mínuszok, bokazokniban volt a gyerek. Hát, nem tudom, de télen még a lakásban is valami vastagabbat adok a gyerekre. Megkérdezném, de nem merem, hogy ugye nem csodálkoztok, hogy beteg a gyerek, hiszen nem tudtok rá eléggé vigyázni soha!?

Voltak cicás találkozóim a városban és itthon is. Egy csaj kifizetett 1 Avon testápolót, de nem kérte, hogy elküldjem, így kértem Henit, hogy kifizetem én is és hadd legyen az enyém. Persze, meg is engedte, de tiltakozott az ellen, hogy fizessek. Én meg nem fogadom el ingyen. Kaptam tőle 1 csomó piperét, válogathattam 1 dobozból szemhéjpúdereket, rúzsokat és lakkokat. Azért sem kért pénzt, de apránként be fogom fizetni, 10 db-ot válogattam összesen. Először 8-at, aztán még kettőt.

Kicsit elszomorodtam, mikor rájöttem arra, hogy több, mint 20 db rúzsom van itthon és valószínűleg ez már eltart életem végéig. Szemhéj színezők is vannak bőven. El is döntöttem, hogy eztán csak azt veszek, amire feltétlenül szükségem lesz. Fölösleges. Ha elpatkolok, szerintem úgyis csak kidobnák a gyerekeim.

Mostanában kicsit foglalkoztat a halál gondolata. Nem úgy, hogy meg akarnék halni, nem, de a szívem alkalmanként rendetlenkedik éjszakánként...

És sajnos, elég sokat gondolok Istvánra - sajnos. Pár napja képes voltam arra, hogy majdnem végigolvastam az elmúlt 6-7 évben folytatott gyenge kis levelezésünket. Ne izgulj, nem volt sok, nem telt sok időmbe. Nem kéne foglalkoznom vele, egyáltalán nem.

Volt néhány napig 1 kis fátyolka vendégem. Szegényke, azóta biztos elpatkolt, mert már nem látom. Az előszobában és a fürdőszobában tűnt fel alkalmanként, de nem is tudom, hogy életben lehetne-e tartani 1 ilyen kis lényt. Azért csináltam róla 1 fotót:

Az előszobafalon üldögél a kulcstartó fölött

Szotyiról is csináltam videót. Olyan helyes, ahogy csipog álmában:-)