Selmeci...

Zajlik körülöttem és velem az élet. Az örökséggel kapcsolatos dolgok és a nagyiék sírjával kapcsolatos ügyintézéseim, de erről most nem írok. Legyen annyi, hogy annyira nem rossz. De azért vannak csalódásaim is...

Még szeptember 01-jén voltam a Selmeci Műemlékkönyvtárban. Az egyetemről megismert Mártival mentem volna, de indulás előtt 1 olyan másfél órával lemondta. Nem is ő lett volna... Érdekes ez a nő. Ő megelégszik a barátsággal úgy, hogy az a telefon 2 végén teljesedik ki. Eddig bármilyen programra hívtam, sosem jött el velem sehova. Csak a fiával megy... Minden esetre eldöntöttem, hogy soha többet nem hívom sehova.

Rettentő magányos vagyok. 

Vagy itt van Kati, aki most gyógyult ki a Covidból és azt üzente a Messengeren, hogy nincs ideje beszélni velem. Érted? Ő kántor és gyakorolnia kell Mindenszentekre. De nincs 10 perce, hogy telefonon beszéljünk? Hát, ezt érdemlem? Amíg otthon volt bezárva majdnem 4 hétig, minden nap érdeklődtem az egészségi állapotáról, most meg már le vagyok szarva. Érdemes nekem Teréz anyát játszani? NEM!

Legyen itt pár kép a Selmeci Műemlékkönyvtárból.

Tycho Brahe dán csillagász saját kezű aláírása az 1500-as évek második feléből!

A könyvtár legrégibb kézirata 1480-ból! Ne feledjük, itt MINDEN eredeti!

Panorámakép a könyvtárról

Könyv a kezemben, amely az 1700-as években készült. Csodálatos, különleges érzés volt ♥

A különböző témájú könyveket különböző színekkel jelölték. Amit itt látunk, a kék: vegyes tartalmú tudományos könyvek, az olajzöld a technológiával foglalkozik.

Mára ennyi, gyönyörködjetek, én meg dolgozom fel a testi lelki nehézségeket.

Regény

Nem, ne aggódj, nem írok regényt, ahogy soha nem is tettem, meg nem is fogom. Ezzel a címmel csak azt akartam kifejezni, hogy az örökösödéssel kapcsolatos dolgok nyúlnak, mint a rétestészta. Ági barátném mondta, hogy olyan már, mint 1 regény, mint 1 rossz szappanopera, csak itt nem lesz hepiend, legalábbis nekem nem. Nem akarom nagyon kitárgyalni, mert... nem. A dolog még nagyon a feldolgozás legelején tart. Én már kicsit belefáradtam, azt mondom, legyünk túl rajta és hagyjanak engem békén a továbbiakban. Jelenleg az van hogy a lakás 5/12 része lesz az enyém, 7/12 része az öcsémé. Jól van ez így, elfogadtam, legalább nem leszek kisemmizve az apai részből, momentán így néz ki. Nagyon sok, hosszú és komoly levelezés volt köztünk az öcsémmel. Elküldtem bizonyos irataim fotóját, ő meg tán keresett már ügyvédet... Majd fel kell utaznom Pestre, mert a papírokat az ügyvéd előtt kell aláírnom. Itt tartunk, lelkileg nem vagyok túl jól.

Az elmaradt dolgokról röviden.

Szeptember 21-nél járok, amikor is nem történt semmi, itthon voltam.

Másnap, kedden elmentem az Aldiba akciós 3 db-os energiatakarékos izzókat venni. Vettem is 2 csomaggal, de hát olyan a fénye, mint a mécses. Nem volt jó vétel és hurrá, van 6 db ilyen gyenge izzóm...

Szerdán hívott Éva az USA-ból.

Csütörtökön fodrásznál voltam, 13 ezer forintomba került, úgy látom, ez lesz a beállt ár.

Pénteken mammográfián voltam, szept. 25-én és tegnap, okt. 21-én kaptam meg a leletet. Hála az égnek, negatív, de qrva ideges voltam már és nem tudom említettem-e, de anyu alapbetegsége is a rosszindulatú emlődaganat volt😢

Szombaton itthon voltam, szokásos munkák.

Vasárnap sétáltam, nagyon csinin felöltöztem. Egy ismerős csajszival találkoztam és megjegyezte, hogy már messziről figyelt, milyen jól vagyok felöltözve. Jól esett, képet is csináltam magamról, tényleg elég jól néztem ki😉

Hétfőn itthon voltam, sokat dolgoztam. Pár nappal korábban feltettem a facén 1 csoportba 1 originált lepedőt 1 doboz alkoholmentes sörért cserébe. El is kelt, este jött érte a csaj, aki elsőként  írt nekem.

Másnap, kedden történt az, amit már írtam, vagyis, hogy apám - ezután Jani - teljes egészében ki akar zárni az apai örökségből, ezt most újra nem részletezem.

Anyu szept. 30-án lett volna 84 éves, tudom, ezt is írtam már.

Október 01. lesz a következő.

Az előző...

 ... bejegyzésem óta jó sok idő telt el. Az abban leírtakat talán sosem fogom feldolgozni, amit apám - nevezzük Janinak - tett velem, az egyik legnagyobb bűn, amit szülő elkövethet a gyermeke ellen.

Én azóta nem beszéltem Janival és nincs is szándékomban. Az öcsémmel kialakult közöttünk némi kommunikáció, de én ragaszkodtam az írásbeliséghez. Nem volt tőlem rossz gondolat. Majd később még biztos írok a dolgok alakulásáról, de most nem...

A nem igazán érdekes napi dolgaim írásával megint elmaradtam, de hidd el, semmi kedvem nem volt hozzá. Na, fel a fejjel, hahó!

Még szeptember 11-nél járok. Elmentem az Erstébe, hogy a jelzáloghitelem lejárta után - 15 év után végre - megkérjem az ún. törlési engedélyt, amivel a földhivatalba kell mennem, hogy a tulajdoni lapomról töröljék a széljegyzetet, vagyis a kégli tehermentes. A törlési engedélyt nem tudták ideadni még akkor, mert nem volt meg, de később megkaptam postán, bár még azóta sem voltam a földhivatalban. A törlési engedélyt végül 2x küldték meg néhány nap különbséggel😄

A szomszédasszonyom, aki még aug. - nem is tudom - 04-én vagy 05-én került kórházba, szept. 11-én jött haza. Hát, ez sem semmi. A kórházban minden nap hívtam őt, beszélgettünk. Tökéletes már sosem lesz, sajnos😡

Másnap sütöttem 1 "Pooh" tésztát és megtöltöttem mákkal. Ez 1 egyszerű és nagyszerű tészta. Alaptészta, amiből lehet akár édeset, akár sósat sütni. Próbáltam képet keresni, de nem találtam...

Vasárnap sétálós napom volt és ablakot pucoltam.

Hétfőn csak itthon voltam.

Kedden rendelt ebédem volt, huú de fini volt. Máglyarakás és babgulyás. A babgulyás annyira nem lelkesített, de nagyon finom ízű volt, házias, tartalmas, de érkezésekor csak megkóstoltam, Viszont a máglyarakást kb. egy-szuszra befaltam. A gulyás ment a fagyóba, természetesen később az is elfogyott, de egyébként, nekem sok a leves is meg a főétel is egyszerre.

Szerdán elmentem zumbára, de sajnos az volt az utolsó. Fájdogál a jobb forgóm vagy medencecsontom vagy valami. Egy rossz mozdulattól rá sem bírtam állni, nagyon rossz volt. Többet nem megyek, mert még itthon is figyelnem kell rá. Szerencsére haza tudtam jönni villamossal. Azért is rossz, mert ezek után még 1 rövid kirándulásra sem merek elmenni. Mi van, ha a hegyekben tör rám ez a fájdalom...? Azóta gyógyszert is szedek rá.

Csütörtökön kint voltak a Digisek, 2 román srác, bekötötték a lakásba az optika kábelt. Hááát, nagy változást nem érzékelek. Gábor is itt volt nálam ezen a napon, mert beteg volt, nem mehetett suliba.

Pénteken bementem a Plázába, sportmelltartót vettem a Pepcoban, meg pici teamécsest, ott a legolcsóbb, bár tegyük hozzá, hogy ez már csak 3,5 órát ég, nem 4-et. Utána a Centrumban nagy örömmel vettem magamnak 1 kis hátizsákot, de ma már azt mondom, nem kellett volna...

Szombaton ismét fájt a lábam, nem voltam sehol.

Vasárnap délután lementem a Pennybe vásárolni.

Ez volt szept. 20., majd innen folytatom.

😊