Selmeci...

Zajlik körülöttem és velem az élet. Az örökséggel kapcsolatos dolgok és a nagyiék sírjával kapcsolatos ügyintézéseim, de erről most nem írok. Legyen annyi, hogy annyira nem rossz. De azért vannak csalódásaim is...

Még szeptember 01-jén voltam a Selmeci Műemlékkönyvtárban. Az egyetemről megismert Mártival mentem volna, de indulás előtt 1 olyan másfél órával lemondta. Nem is ő lett volna... Érdekes ez a nő. Ő megelégszik a barátsággal úgy, hogy az a telefon 2 végén teljesedik ki. Eddig bármilyen programra hívtam, sosem jött el velem sehova. Csak a fiával megy... Minden esetre eldöntöttem, hogy soha többet nem hívom sehova.

Rettentő magányos vagyok. 

Vagy itt van Kati, aki most gyógyult ki a Covidból és azt üzente a Messengeren, hogy nincs ideje beszélni velem. Érted? Ő kántor és gyakorolnia kell Mindenszentekre. De nincs 10 perce, hogy telefonon beszéljünk? Hát, ezt érdemlem? Amíg otthon volt bezárva majdnem 4 hétig, minden nap érdeklődtem az egészségi állapotáról, most meg már le vagyok szarva. Érdemes nekem Teréz anyát játszani? NEM!

Legyen itt pár kép a Selmeci Műemlékkönyvtárból.

Tycho Brahe dán csillagász saját kezű aláírása az 1500-as évek második feléből!

A könyvtár legrégibb kézirata 1480-ból! Ne feledjük, itt MINDEN eredeti!

Panorámakép a könyvtárról

Könyv a kezemben, amely az 1700-as években készült. Csodálatos, különleges érzés volt ♥

A különböző témájú könyveket különböző színekkel jelölték. Amit itt látunk, a kék: vegyes tartalmú tudományos könyvek, az olajzöld a technológiával foglalkozik.

Mára ennyi, gyönyörködjetek, én meg dolgozom fel a testi lelki nehézségeket.