Jó itt...

... szeretem ezt a lakást. Szeretem, hogy körbejárható, remélem, hogy télen egyenletesebb lesz a hőmérséklet a lakásban, mint a másikban volt. Ott már a sejhajom kifagyna, az tuti. Itt 23 fok van úgy, hogy csak a gyújtóláng ég a 2 konvektorban. Reggel és este kicsit bekapcsolom a fűtést a fürdőben, de ennyi. Ma itt volt Mesi, egyem a szívét, ő hívott, hogy nem jöhetne-e fel és nagyon örült neki, hogy jöhetett, persze, hogy jöhetett és, mikor elment, mondta, hogy jó volt kicsit beszélgetni. Azért ő már elmúlt 12 éves a nyáron, vele már több mindent meg lehet beszélni. Megnézegettük a függönyeimet.

Na, nézzük, hol is tartottam.

Még mindig csak szeptember 21-nél (szerda) járok, ekkor még a másik lakásban laktam, még költözés előtt voltam 3 nappal. Hú, de nehéz időszak volt. Erre a napra a következőket írtam fel. Vasaltam. Bizonyára azért, mert még pólót hordtam és itthon sem vagyok vasalatlan pólóban. Aztán természetesen sok pakolás. Emlékszem a kisszobában pakoltam. Teljesen egyedül kifordítgattam az összes szekrényt és kicsit portalanítottam a szekrények hátulját, a falat és a parkettát is. Iszonyat meló volt, iszonyat. Alkalmanként én magam elcsodálkoztam magamon, hogy mire vagyok képes a 64-65 évemmel és a 60 kilómmal. Kicsi, gyenge, öreg nőként... Mondjuk más nem látta, hogy mit melózok össze, nem is csodálkozhatott volna senki😄😄😄

22-én csütörtökön jöttek az új lakásba a vizesek és gázos is. Nem is tudom, 4 vagy 5 ember dolgozott egyszerre. Izgalmas volt, mert a gázos ezen a napon nézte meg, hogy a 2 konvektor beüzemelhető-e. Szerencsére jók. Mert, ha nem, akkor több százezer forintomba került volna 2 új konvektor, a régiek kiszedése, az újak felrakása. Őrület még belegondolni is, de ez 1 olyan dolog, hogyha azt mondja a gázos srác, hogy csere, akkor csere, ez nem játék, cserélni kell, akármennyi lóvé lett volna. Bekötötték a tűzhelyet, felszerelték a fürdőbe a melegítő törölköző szárítót. Azt nem tudom, hogy a mosógép is ekkor lett-e bekötve vagy már korábban...? Ja, a mosogatót is ekkor kötötték be, ami sajnos, kissé csöpög...

23-án péntekre csak annyit írtam, hogy az utolsó éjszakám a régi lakásomban, ahol 45 évet éltem. Még ma is sírtam, amikor erre gondoltam...

24-én, szombaton eljött a költözés ideje, erről már írtam részletesebben. Nevezetesen, hogy az ominózus napon dugulás volt az alattam lévő helyiségben, így a fürdőkádamban és a WC-ben is feljött a szennyvíz, remegtem az idegességtől - a költözésem napján. A költöztetők, sajnos, csak ketten voltak, apa és fia, 7 órát töltöttek velem, illetve a dolgaimmal. Nem volt egyszerű, nem. Fontos volt, hogy este le tudjak zuhanyozni és legyen hol álomra hajtani a fejem. És fontos volt Szotyikám nyugalma. Amíg ment a hercehurca, addig le volt takarva a kalitkája, talán így nyugodtabb volt. Már ezen a napon - késő délután - megkezdtem a takarítást és a pakolást, bármilyen fáradt voltam. A régi lakásban kitakarítottam a szennyvizes fürdőszobát. B@sszus... Az új lakásban még nem volt sem tv-m, sem internetem. Azért kicsit hiányzott mindkettő.

Vasárnap, 25-én a régi lakásban takarítottam a kisszobát és a nagyszobát. Ésszel és nagyon be kellett osztani az időmet, mert ekkor még azt hittem, hogy szept. 30-án át is adom a kulcsokat, de nem így alakult, viszont ezt ekkor még nem tudtam. Az új lakásban ment a pakolás, hiszen a dobozoktól, zsákoktól alig lehetett megmozdulni, kis utakat alakítottam, alakítottunk ki, hogy minden hozzáférhető legyen..

Hétfőre kicsi takarítást hagytam a régi lakásban, csak a spejzot, mert délután jött a villanyszerelő és a digis szerelő az új lakásba bekötni a tv-t és az internetet. Igen nagy munkát végeztek.

Kedden már muszáj volt elmenni a jótállásos papírokkal a Média Marktba, mert majdnem letelt az 1 hónap a tűzhely és a mosógép megvásárlása óta. Vettem 1 kis külső-belső hőmérőt, mert nekem ez fontos. Délután a régi lakásban takarítottam a konyhát, az újban természetesen folytattam a pakolást.

Szerdán jöttek a klímát felszerelni az új lakásba. Nagyon megszenvedtek ezzel a vacak fallal, 4 ember dolgozott összesen. Érdekességként elmondom, hogy az alsó hangon 300 ezer forintos klímáról 174 ezer forint értékű számlát hoztak. A régi lakásnál a pincét takarítottam, az újban pakoltam.

Csütörtökön sikerült befejeznem a takarítást, az előszoba volt az utolsó helyiség. Áthoztam a maradék cuccokat, persze nemcsak most, hanem folyamatosan hoztam vmit, mikor jöttem haza. Pl. nem értem. hogy a költöztetők miért hagyták ott a virágállványt a virágokkal együtt...? Nos, a cserepeket egyesével tudtam áthozni, talán 1x volt, hogy 2 kis cserepet sikerült kézben elhoznom. Szóval, ezen a napon 4x vagy 5x fordultam, míg mindent áthoztam. Iszonyatosan kivoltam, emlékszem.

Pénteken nem jött az új tulaj átvenni a kulcsokat, mert szegények épp Szardíniára készültek motorozni és azzal voltak elfoglalva. Majd csak 9 nappal később. Pipa voltam, de nem tudtam mit tenni, tettem 1 "megértő" gesztust... Rohadt ideges voltam mindaddig, míg a kulcsot át nem adtam. Valahogy nagy nyomásként nehezedett rám. Ezen a napon pakolásztam ismét már itthon  az új lakásban és nagy előtanulmányozások után, beüzemeltem a mosógépet. Más, mint a régi volt, de jó ez a gép, Electrolux, mindenki dicséri ezt a márkát. A tűzhelyem is Electrolux.

És ím, elérkezett okt. 01., szombat. Elmentem a Pennybe és pakoltam. Ekkoriban másról sem szólt az életem, mint a pakolásról.

Vasárnap ismét lementem a Pennybe, mert Ada jött hozzám látogatóba hétfőn és kicsit készültem rá. Folytattam a pakolást és mostam.

Hétfőn Ada volt az első vendégem itt az új lakásban. Persze, még nagyjából minden a feje tetején állt, de kíváncsi volt és én örömmel láttam őt. Tetszett neki a lakás, azt mondta, büszke lehetek magamra.

Kedden jött 1 zárszakértő. Na, ez érdekes dolog. Egy használható zár volt az ajtóban, az alsó, a felsőhöz nem volt kulcs, így azt kicseréltettem, lett hozzá kulcsom, természetesen. Igen, de közben az alsó tönkrement, így ismét csak 1 zárat tudtam használni, csak épp a felsőt. Na, ez a jó ember - tényleg az - megjavította nekem a zárat. Vagy 3x - 4x szétszedte és addig csinálta, míg jó lett mindkettő. Nagyon szeret beszélni ez az ember, de hálával gondolok rá, megérte az a 20 rongy.

Szerdán elmentem új lakcímkártyát csináltatni. Nem volt szerencsém, több, mint 1 órát vártam, mert csak 1 ügyintéző volt, de ott helyben meg is kaptam az új lakcímkártyát.

Csütörtökön bekötötték a telefont. Hát, a telefonosok elég bénák voltak, de azért csak bekötötték. Nekem fontos a vonalas telefon, hiszen 3 ezer forintért korlátlanul beszélhetek bármilyen belföldi vonalas vagy mobil telefonnal.

Pénteken átmentem a szomszédhoz a postámért, utána az előszoba járólapokat egyenként megtisztítottam. Nagy munka volt, amit szivaccsal fel lehetett szedni, az megtörtént, de vannak olyan lecseppent foltok, amelyek komolyabb vegyszeres kezelést igényelnek majd.

Szombaton itthon voltam és a fürdőszobát takarítottam, körbe a csempét és mindent és a járólapot szintén darabonként, mint előző nap az előszobában.

Vasárnap Lackóéknál buli volt sztem a 65. szülinapom miatt. Kaptam a gyerekektől egy 25 ezer forint értékű Jysk utalványt, aminek nagyon örültem. Igazából nem ezen a napon, hanem a következőn töltöttem be a 65. életévemet. Itt voltak Viviék is. Előtte persze feljöttek hozzám, olyan fél órát töltöttek itt. Délután eljöttem a buliból, mert végül és végre ezen a napon átadhattam a kulcsokat az új tulajnak. A vejemet kértem meg, hogy jöjjön el velem. Vivi nem jött, ő a gyerekekkel akart maradni. Szerencsésen letudtuk a kulcsok átadását-átvételét és leolvastuk az órákat, utána a vejemmel visszamentünk Lackóékhoz.

Másnap 10-én (10. hó 10-én), hétfőn volt a szülinapom. Lazítással töltöttem ezt a napot, csak mostam. Nagyon sok köszöntést kaptam.

Kedden elmentem a Jyskbe és megvettem a polcot (a kapott utalványból), amit kinéztem magamnak, de nem bírtam elhozni, olyan nehéz volt. Délután jött a festő srác, megcsinált pár javítást és az apukája kicsit később hozta a gyönyörű íróasztalomat..

Szerdán csak a postáért mentem át és ezen a napon a menyem szegény, elcipelte nekem a polcot, amit én előző nap nem bírtam. Neki sem volt könnyű, de kocsival volt. Meg én felajánlottam, hogy elmegyek segíteni, de nem igényelte.

Mára ennyi, azért ez már haladás, okt. 12-vel fejeztem be. Folyt. köv., az élet itt még mindig zajlik.