Még nyár volt...

... mikor utoljára írtam, ma meg már ősz van. Szeptember 01. A nagyobb unokám megkezdte a 6 osztályos gimit, a kisebb ötödikes lett általánosban.

Nos, amikor utoljára írtam, még Viviéknél voltam, mint cicaszitter. Július 31-én, hétfőn boltba mentem, mert már főzni nem akartam, valami kész kaját szándékoztam venni, de nem volt csak konzerv. Töltött káposzta mellett döntöttem, végül is meg lehetett enni, sok tejföllel.

Eljött augusztus 01., kedd. Elmentem 1 zöldségesbe, amit Vivi még korábban megmutatott nekem, kb. 1 km-re van a házuktól, meg hát, vissza is ennyi. Végigsétáltam az ófalun, láttam régi házakat. Nagyon meleg volt, emlékszem. A zöldségest könnyen megtaláltam, nagyon jó zöldséges, minden van benne, szép az áru, ámbár nem olcsó. De könyörgöm, ma már mi olcsó? Van bármi is, ami olcsó? Nincs. Gyümölcsöt vettem Győzőnek, mert még "tartoztam" neki ajándékként. Áfonyát 2 dobozzal és sárgadinnyét. Magamnak 1 jó kis málnát. Hazafelé másik úton jöttem, az a főútvonal mellett volt, nem bent a falu csendes utcáján, de direkt csináltam így. Fotóztam 1 hatalmas zöld lombszöcskét.

Zöld lombszöcske

Viviék hazaérkeztek este olyan fél 7 körül, teljesen normális időben. Pörgött ez a lány, elpakolt és még 2 adagot kimosott este. Beszélgettünk, mert voltak kint a tengeren delfineket nézni, érdekes élmény volt. Kaptam ajándékot is.

Szerdán összepakoltam, Vivi még elvitt a temetőbe nagyiékhoz, ahol majd én is leszek és anyuékhoz is kimentünk az altemplomba. Utána megebédeltünk az Arénában, majd a Keletiben borzasztó körülmények között beálltam jegyet venni. 61-es sorszám volt a kijelzőn, amikor odaértem, én a 97-est kaptam. Nem tudtam, hogy elérem-e a következő IC-t, nem nagyon pörgött a sorszám, de szerencsémre 1 fiatalember a kezembe nyomott egy 88-as sorszámot, így jóval hamarabb sorra kerültem és elértem az amúgy is már késéssel érkező vonatot. Este már otthon voltam, mikor Lackó hazahozta Szotyikámat. Szotyikám sérült volt. A jobb szárnya tollai közül hiányzott az összes nagyobb evezőtoll és az apróbb tollak is meg voltak tépázva. Van 1 elég rossz minőségű kép, de a lényeg látható.

Szotyikám megtépázva.

Nos, 2,5 hét kellett, míg helyrejött a drágám. Nem tudott repülni, próbálkozott, de csak esett le. Volt olyan, hogy végigsétált a szekrény háta mögött és szerencsére kitalált. Az lett volna a gebasz, ha nem tud kijönni. Ne is beszéljünk róla, az okát nem tudjuk, a lényeg, hogy most már jól van. Nem hiszem, hogy odaadom még 1x Lackóéknak...

Csütörtökön itthon voltam, végeztem a dolgaimat, pl. mostam és Szotyikát is rendbe tettem, hiszen ő minden héten 1x takarítva van, most pedig eltelt azóta másfél hét.

Pénteken már kimozdultam, nem részletezem, többfelé voltam vásárolni.

Szombaton már visszaállt a régi rend, itthon végeztem a szokásos dolgaimat.

Vasárnap is itthon voltam, dolgoztam és nagyon sok eső esett.

Innen folytatom... majd 1xcsak😃