Megkezdődött a tanítás a gyerekeknek, min tudjuk és mi is visszaállunk arra a rendszerre, hogy hetente 1x, szerdánként jön hozzám Gábor kajálni suli után. Emese, hogy fog-e jönni, még nem tudom pontosan, sztem ő sem.
Tegnap provanszi fokhagymás csirkemellet sütöttem, rizs volt hozzá a körítés. Annyira nem dicsérte Gábor, de megette. Utána habos puding volt a desszert. Mivel Emese nem jött, neki küldtem 1 jó adag ételt.
Nem értem én ezt a Gábort. Egyáltalán nem olyan érett, mint egy 12 éves fiúnak lenni kéne. Most pl. nem tudott edzésre menni, mert otthon hagyta a bérletét, de azt sem tudja, hogy hol van. Trehány szétszórt, lusta, nem képes hosszú ideig 1 dologra koncentrálni. A bérlet hiánya miatt gyalog kellett jönnie hozzám ebben a hőségben, ami azért nem kis út.
Pont ebéd után megérkezett István, a villanyszerelőm, így nem tudtam Gáborral tanulni. Beküldtem a szobába, hogy ott csinálja meg a házi feladatot, mert a konyhában dolgoztunk Istvánnal.
Végül Gáborért jött az anyja és elvitte.
Istvánnal megtörtént a szerelés a konyhában, a ledszalag teljesen ki lett iktatva. Az annyira forrósodik, hogy mondtam neki, esélyt sem akarok adni magamnak, hogy esetleg használjam. Ez azért lényeges, mert nem került leszerelésre, hanem mögé lett felszerelve a ledcső. Ezt kiiktathatom úgy, hogy egyszerűen kihúzom a hálózatból, míg a ledszalagot mindig úgy "kapcsoltam ki", hogy felmásztam létrán a biztosítékhoz és lekapcsoltam minden alkalommal, amikor elmentem itthonról, aztán vissza, mikor hazajöttem.
Miután István is elment, elpakoltam, takarítottam, amit kellett. Kiteregettem azt, amit közben kimostam, tornáztam és még futópadoztam is. Nagyon elfáradtam estére.
A provanszi fokhagymás csirke. Jól látod, 1 citromot is bele kell tenni feldarabolva. |
Mára ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése