Nem jött...

... a szerelő, akit hívtam, mert a budi ülőkéje egészen elcsúszott és nem tudom megcsinálni. Azóta már még 1x lemondta, hogy kijön hozzám, azt követően telefonáltunk más ügyben, de nem jutott eszébe, hogy ígért nekem vmit. Kissé elszomorodtam. Egyrészt, mert nem tudom, hogy nem akar-e jönni vagy tényleg elfelejtette. 70 éves. Sajnálom magam és őt is, ha nem stimmel vele vmi, de nem tudom mi lesz velem nélküle, hol találok 1 embert, aki hogy úgy mondjam, bever 1 szöget a falba szükség esetén... Szóval, szeretném, ha még sokáig olyan egészségben lenen, hogy néha megkérhetném apróságokra. Ah, nem is részletezem tovább, rossz dolgokba nem akarok belegondolni...

Ezen a napon, nov. 25, hétfő, Katalin nap volt. Természetesen köszöntöttem Katalin nevű kedves vagy kevésbé kedves ismerőseimet és a menyemet is.

Takarítottam és mostam.

Kedden kimentem Diósgyőrbe, mert itt volt 1 gyerekkori barátnőm, akivel úgy néz ki, tavasszal kimegyünk Angliába. Ő egyébként Balatonmáriafürdőn lakik. Sokat beszélgettünk, aztán meghívtam a Gyros tanyára ebédelni, mert egyébként a néhai anyósa lakásában voltunk.

Szerdán, a hónap utolsó szerdája volt, ilyenkor kívánunk vmit ebédre a gyerekekkel, nem a kiválasztott receptekből főzök. Szeptemberben kívánt Gábor, októberben Emese, novemberben pedig én következtem. Főztem 1 fini, tartalmas gulyáslevest és utána meggyes pite volt vanília öntettel. Jó volt, tényleg.

Csütörtökön felmentem Adához, de már nem tudom, hogy mi volt a konkrét oka. Tudom, hogy meghívott ebédre, kaptam székelykáposztát. Kicsit ugyan híg volt, de az íze jó volt.

Voltam még a Centrumban, szerettem volna sprayt venni a fürdőszobai automata illatosítómba, de nem volt megfelelő. Viszont vettem 1 csomó hülyeséget, vagyis mindenkinek 1-1 olyan "ajándékot", amire semmi szüksége nincs. Például kis pálinkás poharat a 12 éves fiú unokámnak. Tényleg csak poénból. Ezek olyan olcsó dolgok voltak, hogy az sem baj, ha kukában végzik... Nem érdekel. Abban bízom, hogy csalok némi mosolyt az arcukra.

Bementem a színházba is, szerettem volna emeleti páholyba venni magamnak 1 db jegyet, de nem adtak. Aztán később láttam, hogy ez a páholy elkelt és 1 másikba adtak el 1 db jegyet. Bosszantott.

Pénteken itthon voltam, jó nap volt, sokat dolgoztam, haladtam, illetve befejeztem a novemberi nagytakarítást, mostam is, tornáztam és egyéb apróságok voltak elvégezve.

Szombaton is itthon voltam. Vasaltam! Végre kivasaltam a régóta gyűjtögetett abroszokat. Mindig csak pakoltam hol a fotelba, hol az ágyra. Na, azóta kimostam még kettőt:-))) Egyébként laza nap volt.

December 01-jén advent első vasárnapja volt. Buli volt a Gasztro Centrumban, Erikával elmentünk és meghívott ebédre. Asszus, ő számon tartja, hogy én hívtam meg legutóbb - állítólag, de én  nem is emlékszem rá -, ezért most visszahívott. Ne felejtsem el, hogy legközelebb megint nekem kell őt meghívni........ Ebéd után vettünk füstölt cuccokat, mert volt 1 kis kirakodóvásár. Erika elég sokat vásárolt, én csak 1 kis disznósajtot vettem.

Itthon még mostam délután.

Folyt. köv.... :-)

Nem sok minden...

... történt továbbra sem, csak a szokásos napjaim..., de ha kicsit belegondolok azért lesz pici érdekesség.

November 21-én, csütörtökön csak itthon voltam, mostam, takarítottam.

Pénteken viszont esett 1 kis hó. Mutatom.

Így festett reggel. Elég szép volt, sztem.

Az erkélyem korlátján látható a hó vastagsága. Nem túl sok.

A hótól függetlenül sokfelé jártam ezen a napon. Voltam postán, madarasnál, vettem pár db pogácsát és vmi sütit is. Hazafelé begyűjtöttem pár kuponos újságot, amelyek lépcsőházon kívül voltak, mert itt nálunk nem volt. Ééés a kis érdekesség, elmentem 1 kis festménykiállításra, arról is hozok pár képet.

Jászfényszarui Művésztelep kiállítása

Jászfényszarui Művésztelep kiállítása

Jászfényszarui Művésztelep kiállítása

Szombaton - mivel sikeresen begyűjtöttem néhány kupont - elmentem az Intersparba vásárolni.

Kib @ szott embertömeg volt, de kibírtam. Mellesleg holnap is készülök... Itthon nem csináltam semmit, viszont 1 gyerekkori barátnőmmel majdnem 2 órát beszéltünk telefonon.

Vasárnap be kellett hoznom a szombati lemaradást, nagyon-nagyon sokat dolgoztam, tornáztam, de jó nap volt.

Folyt köv.

A következő napokban...

... a szokásos rutindolgok történtek.

November 18-én, hétfőn itthon voltam. Megint kitakarítottam 1 helyiséget és Szotyikát is rendbe tette. Ebédre sütöttem hurkát. Jó ez a hurka, még régebben Ágitól vettem. Egy szál vár sütésre... majd..., de holnap kínait főzök.

Kedden nagyon forgalmas napom volt. Először lementem az Újgyőrire, ott DM-be, gyógyszertárba és a Familybe. Utána visszaszálltam a villamosra és Bulgárföldön a háztartási boltban megvettem a jövő évi naptárjaimat. Sajnos, a speditőr naptár nem olyan jó, mint az idei, de most már mindegy, ezt kell használni. Fel is tettem, mert december hónapot már mutatja. A lottózóban elintéztem az öthetes lottómat és még a Pennybe is bementem. Délután itthon mostam és megérkezett a tescós rendelésem, ami kifejezetten Mikulásra volt kihegyezve, de a csokikon kívül pár db más apróságot is hozattam.

Sok finom Mikulást rendeltem a gyerekeknek a Tescotól

Szerdán jöttek a gyerekek, sült oldalas juhtúrós galuskával volt az ebéd. Bevallom a juhtúrós galuska, az a Pennyből vásárolt sztrapacska volt. Finom volt. Emese nagyon morcos és mogorva volt ezen a napon . Gábornak vmi kiütései voltak, állandóan vakarózott. Sajnos a WC. teteje eléggé elcsúszott a helyéről, már szóltam a gyerekeknek, hogy óvatosan üljenek rá. István ígérte, hogy kijön, megnézi, de sztem elfelejtette.

Folyt.köv.

Az elmesélt napok után...

 ... semmi érdekes nem történt, mindjárt meglátod. Rövid leszek.

November 14-én, csütörtökön elkezdtem a novemberi nagytakarítást, ahogy szoktam, a nagyszobával. Egész nap itthon voltam.

Pénteken az öcsém betöltötte 60. életévét. A korábban felkutatott címére küldött lapomra semmilyen reakció nem érkezett. Ebből  dologra lehet következtetni - sztem. A lapot, illetve borítékot elsőbbségivel adtam fel, gondoltam, így nagyobb az esélye, hogy célba ér. Viszont nem akartam ajánlottan feladni, mert arra már az én lakcímemet is rá kellett volna írni, amit nem akartam. Tehát az első variáció az, hogy lehet, meg sem kapta a borítékot. A másik az, hogy megkapta, de szart rá magasról. Én inkább ez utóbbira tippelek.

Ezen a napon szintén itthon voltam, szintén  takarítottam és főztem 1 jó kis rizses lecsót 2 vagy 3 db paprikából:-))) Még a nagymamám, aki 6 éves koromig nevelt, ő szerettette meg velem ezt a kaját. 

Rizses lecsó a tányéron. Emlékszem, kis szalonnát is pirítottam alá és a végén virsli is került bele. Nyami😋😋😋

Szombaton - a változatosság kedvéért - itthon voltam, takarítottam és végeztem a szombati rutinmunkákat.

Na, vasárnap kimozdultam, levillamosoztam az Aldiba, már nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt a konkrét célom, de azt tudom, hogy vettem finom tojáslikőrt. Kedvencem a tojáslikőr és ott nagyon finomat lehet kapni, jó sűrű és jó az ára. Persze, amekkora "alkoholista" vagyok, még alig fogyott belőle. Alkalmanként, ha eszembe jut, kemény 2 centilitert fogyasztok belőle😂

Folyt. köv.

Óraszíj

November 11-én, hétfőn felutaztam Budapestre.Manapság azt mondom, egyfajta kockázatvállalás vonattal Budapestre utazni, amilyen állapotban van a magyar vasút. Azért mentem Pestre, mert tavasszal már 2 éve lesz, hogy a lányom rendelt nekem 1 arany színű fém óraszíjat az okosórámra, hogy ne tök fekete legyen. Igen ám, de nem tudtuk kicserélni a fekete szilikon szíjat erre az arany színű fém szíjra, viszont szerettem volna. Azon kívül több ezer forintba került a lányomnak, nem akartam, hogy - képletesen mondva - ablakon kidobásra kerüljön a pénz. A Visegrádi utcába kellett mennem, amit előre nagyon-nagyon alaposan áttanulmányoztam a neten, hogy hogyan jutok el oda a Keletiből. Szerencsém volt, mert mindössze 1 trolira kellett felszállnom, de onnan bizony még utcákon át kellett gyalogolnom és ráadásul a visszafelé troli teljesen máshol áll meg, mint, ahol leszálltam. Rettentő büszke voltam magamra, mert úgy elközlekedtem ott azon a részen, mintha mindig ott laktam volna. Jó érzés volt. A szíjat kb. 3 perc alatt kicserélte a srác és nagyon   elcsodálkoztak az eladólánnyal együtt, hogy én csak ezért utaztam fel Pestre, kifejezetten hozzájuk.

Kedden délután ismét bementem Adához a kórházba. Közben természetesen már megtudtuk, hogy megmaradt a veséje, így bizakodva néztünk a majd kb. 2 hét múlva érkező szövettani eredménye elé. Mikor mentem, a villamos után 17 percet kellett várnom a buszra, amivel eljutottam a kórházba. Ada természetesen már újra dohányzott, így a látogatás végén kijött velem az épület elé és, amíg elszívta a cigijét, még beszélgettünk.

Szerdán Gábor nem jött hozzám, mert sajnos beteg volt. (Mellesleg most is beteg :-( ) Emese jött. nagyon finom sonkás tésztát készítettem, előételnek gyümölcssaláta volt, mert önmagában 1 kis sonkás tészta nem túl sok, viszont nem vagyunk 1 leveses fajta. Szóval így oldottam meg. a tészta annyira ízlett Emesének hogy anyja megkérdezte, hogy csináltam, mert Emese otthon nagyon dicsérte az ebédet. A titok a következő volt: apróra vágott hagymát megdinszteltem és arra rátettem kicsit pirulni a szintén apróra vágott füstölt sonkát. A száraztészta súlya megegyezett a rátett sonka súlyával, tehát nem kevés sonka volt benne.

Ez volt a gyümölcssaláta:

A gyümölcssalátában alma, körte, banán és áfonya volt. Meglocsoltam kis citromlével és azért 1 pici cukrot tettem bele.

A sonkás tészat, miután kivettem a sütőből. Fodros kocka volt a tészta.

Mára ennyi:-)

Nem meglepő módon...

... ismét meglehetősen elmaradtam az írással. Mikor láttam, hogy már nem tudom tartani a tempót, nem is törtem magam. Amúgy is mindig azt mondom, hogy az én kis életem rohadt unalmas. Nem vagyok 1 felfedező, nem járok szinte sehova, nincsenek nagy dolgok az életemben --- vagy csak elvétve. Honnan is kell folytatnom? Pár napot bepótolok, de tényleg csak pár napot.

November 08., péntek. Adát megműtötték ezen a napon, laparoszkópos veseműtétje volt. Tumor volt a veséjén, de úgy feküdt fel a műtőasztalra, hogy nem tudta, megmarad-e a veséje vagy sem. Délután volt a műtét, mindennel együtt olyan 4 órát volt távol a kórteremből. Ezt azért írom így, mert a műtét valszeg nem tartott 4 órán keresztül. Este beszéltem a fiával, aki Írországban él. Kérdeztem, hogy megmaradt-e az anyja veséje, de képzeld, nem mondták meg még a fiának sem. Érdeklődésére azt válaszolta a nővér, hogy a beteg állapotáról tud felvilágosítást adni, de ő - mármint a nővér - mást nem mondhat. Annyit mondott, hogy a beteg a körülményekhez képest jól van. Úgy beszéltem meg a fiával, hogy szombaton nem megyek látogatni a kórházba, majd csak vasárnap.

Egyébként ezen a napon én itthon voltam.

Másnap, szombaton lementem Szinvaparkba, voltam gyógyszertárban és az Intersparban vásároltam kuponokért. Délután, mikor hazajöttem, tudtam Adával beszélni telefonon és mondta, hogy nem megy hozzá aznap senki. Hát, nem bírtam megállni, hogy ne legyen látogatója, gyorsan megkajáltam és fordultam is vissza a városba. Megint bementem az Intersparba, Adának még vásároltam valamit, amit kért, aztán mentem be hozzá. Kemény napom volt. Ada egyébként már talpon volt, nem is gondoltam volna, hogy ez a laparoszkópos műtét ilyen, de nyilván jobb, mintha felvágták volna.

Vasárnap itthon voltam. Emlékszem, nagyon sokat dolgoztam és 2 napi tornát csináltam meg. Estére borzasztó fáradt voltam. Nehéz nap volt, akárcsak az előző.

Folyt. köv. :-)