... ismét meglehetősen elmaradtam az írással. Mikor láttam, hogy már nem tudom tartani a tempót, nem is törtem magam. Amúgy is mindig azt mondom, hogy az én kis életem rohadt unalmas. Nem vagyok 1 felfedező, nem járok szinte sehova, nincsenek nagy dolgok az életemben --- vagy csak elvétve. Honnan is kell folytatnom? Pár napot bepótolok, de tényleg csak pár napot.
November 08., péntek. Adát megműtötték ezen a napon, laparoszkópos veseműtétje volt. Tumor volt a veséjén, de úgy feküdt fel a műtőasztalra, hogy nem tudta, megmarad-e a veséje vagy sem. Délután volt a műtét, mindennel együtt olyan 4 órát volt távol a kórteremből. Ezt azért írom így, mert a műtét valszeg nem tartott 4 órán keresztül. Este beszéltem a fiával, aki Írországban él. Kérdeztem, hogy megmaradt-e az anyja veséje, de képzeld, nem mondták meg még a fiának sem. Érdeklődésére azt válaszolta a nővér, hogy a beteg állapotáról tud felvilágosítást adni, de ő - mármint a nővér - mást nem mondhat. Annyit mondott, hogy a beteg a körülményekhez képest jól van. Úgy beszéltem meg a fiával, hogy szombaton nem megyek látogatni a kórházba, majd csak vasárnap.
Egyébként ezen a napon én itthon voltam.
Másnap, szombaton lementem Szinvaparkba, voltam gyógyszertárban és az Intersparban vásároltam kuponokért. Délután, mikor hazajöttem, tudtam Adával beszélni telefonon és mondta, hogy nem megy hozzá aznap senki. Hát, nem bírtam megállni, hogy ne legyen látogatója, gyorsan megkajáltam és fordultam is vissza a városba. Megint bementem az Intersparba, Adának még vásároltam valamit, amit kért, aztán mentem be hozzá. Kemény napom volt. Ada egyébként már talpon volt, nem is gondoltam volna, hogy ez a laparoszkópos műtét ilyen, de nyilván jobb, mintha felvágták volna.
Vasárnap itthon voltam. Emlékszem, nagyon sokat dolgoztam és 2 napi tornát csináltam meg. Estére borzasztó fáradt voltam. Nehéz nap volt, akárcsak az előző.
Folyt. köv. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése