Benne vagyunk...

... az új évben. Igen, már bőven benne vagyunk. Régen írtam, de az igazság az, hogy rohadtul nem volt kedvem. Azóta megéltem életem legrosszabb karácsonyát, ezután sztem soha többé nem lesz családi karácsony, de nem is tudom, hogy akarok-e írni róla, nagyon megvisel a mai napig. Lelkileg nehéz időszakokat élek, gyakorlatilag folyamatosan. Anya vagyok gyerekek nélkül. Óh, b@sszus, nem akarok sírni...

Na, nézzem, hol is hagytam abba.

December 02-án, hétfőn, a lányom névnapja volt. Felhívtam telefonon, de flegma volt és lekezelő. Már 1 ideje ilyen... Ezután a barátnőm biztatása megkérdeztem tőle, hogy mi baja van velem. Azt felelte, hogy az apja temetése után megkérdezhettem volna, hogy hogy van. Erre megírtam neki, hogy én még akkor írtam, hogy én itt vagyok, ha beszélni akar, de ha nem, azt is tiszteletben tartom. Sztem elfelejtette. Ő nem kezdeményezett és ezt úgy vettem, hogy velem nem akar beszélni. Ezt is megírtam neki. Azután  kicsit változott a kapcsolatunk pozitív irányba. Nem sokáig tartott. Nem szeret engem egyik gyerekem sem, pedig hidd el, én jó ember vagyok, törekszem rá, hogy az legyek. Türelmes vagyok, toleráns és empatikus. De a családomnak mégsem vagyok jó, kivetettek maguk közül. Én 1x már akartam öngyilkos lenni, legközelebb biztosra megyek... Teljesen a padlón vagyok lelkileg a gyerekeimmel kapcsolatban.

Kedden itthon voltam, mostam és készítettem 1 piskótatekercset, illetve krémet bele, mert a piskótát készen vettem. Szamóca szörpből kellett 1 főzött krémet készíteni bele.

Piskótatekercs szamócás krémmel

Piskótatekercs szamócás krémmel

Másnap, szerdán, jöttek a gyerekek, illetve csak Emese, mert Gábor beteg lett. Csak közbevetőleg jegyzem meg, jelenleg nem vagyok benne biztos, hogy a következő szerdán fognak-e jönni hozzám a gyerekek a karácsonyi balhé miatt. Az ebéd baconbe tekert csirkecomb volt, vele sült körítéssel.

Baconbe tekert csirkecomb vele sült körítéssel.

Csütörtökön elmentem az Ifiházba megnéztem 1 kiállítást, 1 fotókiállítást. 2 miskolci fotós kiállítása volt, de nem lehetett tudni még azt sem, hogy melyik képet melyikük készítette és címük sem volt a képeknek. Néhány kép, semmit nem tudok hozzájuk fűzni a már leírtak miatt.

A kiállítás megtekintése után még voltam DM-ben, gyógyszertárban, 1 kínai boltban és 100-as boltban.

Pénteken elmentem útlevelet csináltatni, hátha összejön ez az angliai út és oda már útlevél kell. Azután Aldiba mentem és az Aldinál is van 1 nagy kínai bolt, bementem oda is.

Szombaton főztem, végeztem a szombati munkákat, aztán 1x csak rám telefonált a régi szomszédasszonyom, hogy áthozná az unokáimnak a mikulást. Mindig ad nekik csokikat mikulásra és húsvétra is. Jót beszélgettünk, megkínáltam azzal, amit hirtelen elő tudtam kapni, így telt a szombat. 

Vasárnap nem volt semmi, itthon voltam, lazítottam.

Folyt. köv.