Tegnapra már megtelt a hócipellőm a sok menőkével. Hétfőtől péntekig minden áldott nap mentem vhova. Nekem ez már sok, qrvára untam. Alig vártam a mai napot, hogy végre itthon maradjak és semmit tegyek. Ez utóbbi persze nem igaz.
De a tegnap. 2025. okt. utolsó napja, 31., péntek.
Mivel a kuponok már csak tegnap voltak érvényesek, ezért - hogy úgy mondjam - muszáj volt lemennem az Intersparba vásárolni. Előbb felmentem a postára és a gyógyszertárba is bementem. Azután következett az Interspar. Igyekeztem úgy haladni a boltban, hogy ne kelljen visszacsámpáznom sehova, vagyis sorról sorra haladtam és közben gyakran néztem a felírt listámat. Elmondhatom, hogy sikerült ügyesen megoldanom. Egyébként iszonyat mennyiségű ember volt a boltban, nem keveset várakoztam, hogy egyáltalán kapjak 1 bevásárlókocsit. Végigjártam a boltot, aztán beálltam az egyik hosszan kígyózó sorba, amelyik 1 pénztárhoz vezetett. Szegény pénztáros csaj már nagyon fáradt volt, látszott rajta. lassan dolgozott és hibázott is néha. Fizetés után még elmentem a frissen sült kajás pulthoz, ahol vettem 1 alaszkai tőkehalfilét. Nagyon szeretem.
A villamosmegálló felé tartva bementem 1 ruházati boltba és vettem magamnak 1 kabátot. Nagyon szép, biztos fogom szeretni, de nem téli, csak átmeneti kabát. A világon nincs téli szövetkabát, amit én szeretnék. Arra gondoltam, hogy ha hasonló enyhe tél lesz, mint az előzőek voltak, akkor talán kellőképpen a kabát alá öltözve, hátha fel tudom venni télen is. Meglátom... Ha vastagabbat szeretnék, akkor az csak ebben a dzsekis pufi vagy steppel kivitelben van. Most lenullázódott a nyugdíjam - mert ezt a kabátot a havi nyugdíjamból gazdálkodom ki, 70 ezer -, de lehet, hogy a következő nyugdíj után veszek 1 ilyen dzsekis fazont is.
Boldogan jöttem haza.
Itthon csak mostam 1 adag ruhát. Más nem volt.
Folyt. köv.
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése