Olyan szinten ideges vagyok, hogy hányingerem van, a gyomrom görcsben van és legszívesebben sírnék, fojtogat a sírás. Szotyikáért aggódom. Nagyon aggódom. Olyan, mintha sípolna a kis tüdeje, mikor levegőt vesz. És ott a hasmenés is, bár az kicsit javult, jókor legyen mondva. Aggódva figyelem a mozdulatait. Vettem neki gyógyszereket, először azt, amit hirtelen kaptam, aztán 1 jobbat, amit kifejezetten ajánlott állatorvos. De ezek nem beszerezhetőek könnyen. Állatpatikában is külön megrendelik. Félek az éjszakáktól... A fiamnak kicsi korában volt 1 hullámos papagája és sajnos végig kellett néznem a haláltusáját, a halálát. Emlékszem, a fiam akkor pont elutazott az apjával Debrecenbe a rokonsághoz. Nos, erről most nem írok többet, de hidd el, nagyon szarul vagyok.
A szarul létemhez hozzájárul a közeledő karácsony is. Ma megtudtam Emesétől, hogy Viviék ajándékozzák Lackóékat - és gondolom viszont -, holott már évek óta nem vettek ajándékot csak a gyerekeknek, mármint Viviék. A gyerekek nyilván kaptak a szülőktől. Csak én voltam az, aki mindenkit megajándékozott. Most, hogy már nem vagyok ebben a körben, ők ajándékozzák egymást. Érdekes. És fáj.
2025. nov. 25., kedd.
Itthon voltam, nagytakarítást csináltam a konyhában. Pepecs munka. Mostam 1 adag fehér ruhát, ebben voltak az utolsó darabok, amit 88 éves elmúlt Ágitól kaptam. Nem túl szépek ezek a fehér holmik, blúzok, mert már öreg darabok és nem igazán szép fehérek. Majd meglátom, hogy felveszem-e őket valaha.
Késő délután elkezdtem főzni mára - szerdára - a gulyáslevest. Azért, mert a hétfőn vásárolt hús 1 részét nem fagyasztottam le és mindenképp fel akartam legalább forralni. Így is volt, illetve be is zöldségeltem és félig megfőztem. Aztán kiraktam az erkélyre ott volt reggelig.
Főzés közben feljött Lackó, mert megnézte a tabletemet. Állított rajta 1-2 dolgot, de tényleg csak ennyit. Nem informatikus ő, biztos ügyes a maga szintjén, de annyira nem ért hozzá.
Folyt. köv.
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése