Végre 1 nap, hogy itthon voltam.
2025. nov. 23., vasárnap.
Tartalmasan telt, szorgalmas voltam, mindent megcsináltam, amit terveztem.
Kimostam ismét 1 adag ruhát, amiben olyan cuccok is voltak, amiket kaptam. Sztem borzasztó retkesek voltak. Ezt abból gondolom, hogy régi jó szokásom megnézni a mosóvizet, amit elsőként leereszt a mosógép a kádba. Sosem szokott olyan retkes lenni a víz, mint ezekkel a ruhákkal. Kimostam korábban 1 adag feketét-sötétet, vasárnap 1 adag tarkát és holnap még 1 adag fehér-világos jön, amibe kapott holmi belekerül. Aztán már túl leszek az idegen ruhák mosásán.
Folytattam a takarítást, már szerencsére nincs sok. Egy macerásabb helyiség van, az pedig a konyha. 9 helyiségre osztottam a lakást, illetve nyilván ennyi van, de ebben benne van a bejárati ajtó előtti lépcsőházi rész is. A következő sorrend szerint szoktam takarítani, 1 nehezebb helyiség és 1 könnyebb: nagyszoba, erkély, kisszoba, közlekedő, fürdőszoba, spájz, konyha, előszoba és a lépcsőház. Már nem vagyok annyira alapos, mint mondjuk 2 évvel ezelőtt. Persze, azért tisztaság van, itt sosincs olyan, amire azt mondhatnánk, kosz van. Itt a 6. emeleten sokkal kevesebb pl. a por, mint az elsőn volt. Ott letörölgettem a port és komolyan mondom 1 óra múlva már újra látszódott. Nem azt mondom, hogy olyan volt, mintha nem csináltam volna semmit, de itt még a fekete cuccokon sem látom, hogy hamar porosodnának. Szerencsére.
Ebédre sütöttem 1 kis hurkát, jó ropogósra. Úgy szeretem, ha ropogós a hurka bőre.
Szotyikát is rendbe tettem, elkezdtem neki adagolni az új gyógyszert. Hát, meglátjuk.
Folyt. köv.
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése