Hülye álom

Valami iszonyat hülyeséget álmodtam ma reggel. Nem is lehet értelmesen elmondani.

Szerepelt benne 1 répcelaki kolléganőm, Betty. Valami újságpénzt kellett valahol befizetnem, arra adott pénzt ő vagy a kolléganője.

Elmentem arra a helyre, ahol fizetni kellett volna, de nem engedtek fel az épületbe. Valahogy kijátszottam őket és felmentem. Mintha apa is ott lett volna velem, de csak a lenti részen, utána már nem.

Felmentem - talán lifttel - ebbe az épületbe, de utána lefelé kellett mennem. Ahogy mentem lefelé, mintha Sz. Ági barátnőm is ott lett volna valahol. Aztán leértem. Amikor beléptem ebbe az épületbe, 1 rideg, de modern épület volt. Mikor kiértem belőle, 1 régies stílusú, árkádos épületet láttam, én az árkádok alatt álltam és szemben velem 1 tengerpart volt, hatalmas nagy hajó volt nem olyan messze a vízen. Ja, és Dél-Amerikába kerültem, ne kérdezd, hogyan.

Aztán földrengés jött. Ott álltam az árkádok alatt, láttam, ahogy hullámzik az épület, de nem dőlt össze. Néztem, mit csinálnak az emberek és azt tettem én is. Nem menekültek, így én sem.

Olyan helyen voltam, ahol csak én voltam magyar és segítséget kértem valakitől, talán 1 fiatal nőtől. Jöttek is segíteni, többen is. Egy villamoson utaztunk valahova, ahol volt 1 idősebb férfi is, aki szintén a segítők között volt. Az ölében 1 kisgyermeket tartott és a férfi mondott nekem valamit.

Aztán snitt. Ennyi. Ekkor ébredtem. Vasárnap van és majdnem 9-kor ébredtem. Nem szoktam 9-ig aludni még vasárnap sem. Most így sikerült. Biztos fáradt voltam. A mindennapos 1/4 5-ös kelés bizony kikészít, mindazzal együtt, hogy megszoktam, mert muszáj volt.

Sütöttem csirkét, nagyon finom lett, krumplipürével, ami olyan, ahogy Vivi szereti, könnyű, sima, majdnem habos. De nem ebédeltek itthon a gyerekek, mert az exemnek ma van a szülinapja, ami már engem teljesen hidegen hagy.

Szingapúr

Tegnap, mikor megnyitottam a blogomat - mint máskor is - megnéztem a statisztikát. Eddig magyar, német és USA-beli látogatóim voltak. Most 1 új ország csatlakozott, Szingapúr.

Elmesélem, hogy mi jutott eszembe ezzel kapcsolatosan.

Gyerekkoromban 1 tiszti lakótelepen laktunk. 7 házból állt, ami úgy tevődött össze, hogy 2 kockaház és 5 darab háromlépcsőházas épület. A házak sorban, egymás mellett épültek. A "dombon" 4, lent pedig 3. A 2 kocka a dombon volt, mi az egyikben laktunk. Az erkélyünk nem az utcára, nem az udvarra nézett, hanem a másik kocka erkélysorára. Az egyik pasi mindig csak 1 szál alsógatyában jött ki az erkélyre. Nem is tudom mi lett velük, hol laknak, de egyszer összetalálkoztunk valahol itt a városban, nekem úgy rémlik, a színházban. Az alsógatyás pasi még most, idősen is igen jóképű. És persze igen szépen volt felöltözve. A feleségével volt és nagyon kedvesen elbeszélgettünk, később még az iwiw-en is megjelöltük egymást.

Na, ő mesélt a gyerekükről. Egy fiúk van és, ha jól emlékszem talán 3 unokát említett akkor - néhány évvel ezelőtt.

És azt mondta, hogy az ő fia a szingapúri magyar nagykövet!!!

Hát, ez jutott eszembe, hogy talán ez az ismeretlen ismerős nézte meg a blogomat vagy valamelyik családtagja. Ismeretlen, mert még csak nem is emlékszem rá, ismerős, mert én tudok róla, de ő nem tud rólam és úgy emlékszem jóval fiatalabb tőlem.

Kedves Olvasó!

Ha netán megint betévedsz, kérlek jelezd, hogy Te vagy-e az, akiről írok.!?

Még annyit elárulok, hogy a vezetéknevük 1 női keresztnév.

Mesi 1 éves

Elmesélek még 1 júniusi történetet. Igazából vannak történések, események, de valahogy olyan nehezen kezdek az írásba.
Szóval, júniusban volt az unokám 1 éves. Apu és az öcsém jöttek Pestről, én itthon maradtam előtte pénteken szabin, gondoltam, kicsit készülök a fogadásukra. Úgy volt eredetileg, hogy vasárnap jönnek. Pénteken reggel felhívtam őket, hogy Vivikéék Mályiban alszanak, esetleg jöjjenek el már szombaton, mert itt tudnak aludni. Aztán, ahogy folyt a beszélgetés mondtam, hogy tulajdonképpen már pénteken eljöhetnek.
Úgy is lett. Megebédeltek és eljöttek még pénteken délután. A nagytakarításomból sok minden nem lett, de örültem a családnak.
Másnap - szombaton - reggel elmentünk Aggtelekre a cseppkőbarlangba 1 középtúrára. Nagyon szép volt, csináltam képeket.
Szívesen tennék fel képet, de a saját nagy számítógépünk monitora nem működik és egyelőre nem csináltattunk vele semmit, viszont az összes képem a másik gépen van.
Hogy akkor most mit használok? Az öcsém vett 1 új laptopot magának és a régit nekem adta. Nagyon jó most, már egészen megszoktam. Akkor pénteken hozta, amit az előbb leírtam.
Na, aztán jött a vasárnap, Meske első születésnapja.
Délelőtt bementem melóba, hoztunk Lackóval vagy 25 héliumos lufit. Kaptam bent lufikat, hozzá még kötöző madzagot is és persze héliumot. Nagyon jól mutatott a plafonon a sok szép, színes lufi.
Az ebéd úgy nézett ki, hogy Kata anyjához, "öreg" Katihoz mentünk. A levest én főztem, erdélyi ragut kértek, Kata vette meg az alapanyagot. A második fogás sült csirkecomb volt barbecue fűszerezéssel. A tortát Kata sütötte, ami olyan szép lett, mintha cukrászdából rendeltük volna. Gluténmentes volt a torta, hogy Lackó is ehessen belőle.

(A képen Vivi van a háttérben.)
Mesi nagyon élvezte a "bulit" és klassz ajándékokat kapott, teljesen elfoglalta magát az újdonságok felfedezésével.

Apuék kora délután visszamentek Pestre.
Összességében nagyon jól sikerült az a hétvége.

Legyél nagyon boldog, kicsi Mesi!

Harry Potter

Én is szeretem Harry Pottert. Ma elmentem a gyerekekkel moziba és megnéztem a legeslegutolsó részt, a 7/2-t.

Hallottam még korábban, hogy Vivi és Lackó beszéltek róla, hogy mennek megnézni HP-t. Nekem persze nem szóltak volna, nem kérdezték volna meg, hogy anya, te eljönnél? Nem. Én nem vagyok ehhez partner. Aztán feltettem a pléhpofát és megkérdeztem, hogy én elmehetnék-é? Nem tudtak mást mondani, mint azt, hogy igen. Így jutottam el megnézni a filmet, amit egyébként nagyon vártam, mert egyetlen HP-t sem néztem moziban, hanem csak otthon DVD-ről. De minden részt láttam és az eredeti lemezek mellé tett extrákat is. Bár a 7/1 extrái baromi nagy csalódást okoztak, mert semmilyen magyar szöveg, felirat nincs hozzá. Így semmit nem tudtam csinálni, mint végigfuttattam az extrákat anélkül, hogy bármit értettem volna belőle.

A film egyébként hozta azt a színvonalat, amit megszoktunk. Igazán klassz volt és várom, hogy meglegyen DVD-n, hogy újra nézhessem. Ezek a gyerekek - a szereplők - itt nőttek fel a szemünk előtt. Helyesek, tehetségesek. Remélem sokra viszik életük folyamán és hallunk még jó dolgokat róluk.

Mozi után Mekibe akartunk menni, illetve mentünk is, csak épp nem volt tzatzikis szendvics, aminek a reklámját láttam, pedig én kifejezetten azt akartam enni. Nem is ettem semmit. Vivi sem, így megmaradt a pénzünk.

Pénz. Kicsit lelkiismeret-furdalásom van, mert nem fizettem a gyerekeknek semmit, de most nem állok úgy anyagilag, magyarázkodni meg nem akartam, nem mondtam semmit. Kifizettem a mozijegyemet és vettem magamnak 1 közepes kukoricát. 2.000.- Ft volt a kettő.

Ma egyébként sokat dolgoztam itthon, jó érzéssel tölt el.

Mostanában voltak egész tűrhető napjaim. Mindig bennem van a vágy, hogy írjak, de oly kevés időm van.

Csütörtökön is leírtam volna, hogy több, mint 10 órát dolgoztam, sokat haladtam a dolgommal és a főnökömmel is váltottam néhány mondatot, amely jó hatással volt rám.

Emese a héten sajnos beteg volt. Elkapott valami vírust, voltak orvosnál, de most már jól van.

Csütörtökön megyek Pestre. Megyek nyaralni. Hurrá. Nagyon várom. Ez a 3 nap nekem olyan, mintha a Seychelle-szigetekre mennék. Minden nap megyünk valahova az öcsémmel. Minden képlékeny, időjárásfüggő, nem köt semmi.

Kati akar velem találkozni, de nem tudom hogy fogjuk összehozni, mert nem akarom azt, hogy időre kelljen valahova rohannom, mivel megbeszéltük. Ő Vácról jön, én Pestlőrincről. De hol találkozzunk? Jó lenne 1 jót dumcsizni, de csak ketten, fiúk nélkül, mert az más, ha ők is ott vannak.

Igyekszem beszámolni majd a nyaralásomról.

Születésnap

Ma van I. születésnapja. 63 éves. 07.07. Ez a dátum. Ő 07.07., én 10.10. Sosem volt képes megjegyezni a születésnapom.

Előkészítettem neki 1 mailt már korábban, így ma hajnalban, miután 1/4 5-kor felébredtem, bekapcsoltam a gépet és csak el kellett küldenem. Ezt a képet küldtem neki és még egyet magamról, ahogy 1 pezsgőspoharat tartok a kezemben. Az Unicum a kedvence:

Délelőtt felhívott és megköszönte. Jobb lett volna, ha csak válaszol levélben, mert nagyon felzaklatott az, hogy hallottam a hangját.

A beszélgetés egyébként semmitmondó volt. Ő beszélt, én hallgattam. Megkérdezte, hogy vagyok, amire azt szoktam válaszolni - másnak is -, hogy csendesen, hiszen a kérdés mögött semmi valódi érdeklődés nincs. Én nem kérdeztem meg tőle, hogy ő hogy van. Nem érdekel. Illetve tudom, hogy jól van.

Valamit magyarázott, hogy ablakokat festetett, meg a házon is kellett kívülről javítani, de nem tudom pontosan, hogy a házáról beszélt-e vagy a nyaralójáról. Végül is nekem tök mindegy.

Megcsináltatta a fogait, darabja 20 rongy, de nem kérdeztem hány darab. Gondolom, 1 egész fogsor. Korábban ígérte mailben, hogy ha kész lesz a foga, majd hív, mert - akkor - csak pöszén tudott beszélni. Persze, nem hívott. Jó, tudom, ez nem is baj.

Aztán előállt azzal, ami számára a lényeg. Van még nála 1 tv-m és 1 porszívóm. Mikor Lackó kiköltözött Angliába, felszámoltuk az albérletét és néhány dolgot elvittünk I. garázsába. Ez a 2 darab még nála van. A tv-t kivitte a nyaralóba és ez így ment már évek óta, minden nyáron. Azt vettem észre, hogy nagyon zavarja I-t, hogy ez a 2 cuccom még nála van, mert korábban is emlegette, hogy megveszi 25.000.- Ft-ért. Akkor mondtam neki, hogy megbeszélem a gyerekekkel.

Nem beszéltem meg senkivel, én magam eldöntöttem, hogy kell az a tv, eláll a pincében, tartaléknak jó. Mert, ha valamelyik tv elromlik, én nem tudok újat venni, de ha ennek a fütyinek nem kell, hogy használja, akkor majd áll a pincémben a tv. Ő tele van zsetonnal, majd vesz magának újat. Jó lesz ez így. Különben is, neki az a lényeg, hogy szabaduljon attól, ami valamilyen szinten még mindig arra kényszeríti, hogy szükség esetén kommunikáljon velem.

Szóval, megkérdezte, hogy megbeszéltem-e a tv-t a gyerekekkel. Mondtam, hogy nekem kell az a tv és felajánlottam, hogy a gyerekek elmennek érte. Tiltakozott és mondta, hogy ő majd elhozza, nincs abban semmi - mondta. Majd a jövő héten hív. Kérdezte, hogy meddig szoktam dolgozni. Válaszoltam neki, de eldöntöttem, hogy majd megkérem Lackót, hogy rendezze le ezt az egészet. Nem kellek én ahhoz, hogy berakják a pincébe a tv-t.

Nem akarom látni...

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
nem akarom látni, mert szenvedek látni,
nem akarom látni, mert fáj, ha látom,
nem akarom látni, és mégis várom.

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
nem akarom látni, mert reszketek látni,
nem akarom látni, mert fáj, ha látom,
s nem akarom azt, hogy újra fájjon.

nem akarom nézni az arcát, ha kérdez,
nem akarom tudni azt, hogy mit érez,
NEM! NEM! NEM!
de igen, szeretem.

Nem akarom látni, mer nincs erőm látni,
nem akarom látni, mert nincs időm várni,
nem akarom látni, mert megsebez újra,
nem akarom látni, ezt ő is tudja,

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
nem akarom látni, mert nem bírom látni,
nem akarom látni, mert bánt, ha látom,
nem akarom látni, mert kín, ha várom.

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
nem akarom látni, mert elég volt látni,
nem akarom látni, mert elég, ha érzem,
nem akarom látni, mert elégek, érzem.

Nem akarom hagyni azt, hogy elérjen,
nem akarok állni a tekintetében,
NEM! NEM! NEM!
(LGT: Nem akarom látni...)