Szerepelt benne 1 répcelaki kolléganőm, Betty. Valami újságpénzt kellett valahol befizetnem, arra adott pénzt ő vagy a kolléganője.
Elmentem arra a helyre, ahol fizetni kellett volna, de nem engedtek fel az épületbe. Valahogy kijátszottam őket és felmentem. Mintha apa is ott lett volna velem, de csak a lenti részen, utána már nem.
Felmentem - talán lifttel - ebbe az épületbe, de utána lefelé kellett mennem. Ahogy mentem lefelé, mintha Sz. Ági barátnőm is ott lett volna valahol. Aztán leértem. Amikor beléptem ebbe az épületbe, 1 rideg, de modern épület volt. Mikor kiértem belőle, 1 régies stílusú, árkádos épületet láttam, én az árkádok alatt álltam és szemben velem 1 tengerpart volt, hatalmas nagy hajó volt nem olyan messze a vízen. Ja, és Dél-Amerikába kerültem, ne kérdezd, hogyan.
Aztán földrengés jött. Ott álltam az árkádok alatt, láttam, ahogy hullámzik az épület, de nem dőlt össze. Néztem, mit csinálnak az emberek és azt tettem én is. Nem menekültek, így én sem.
Olyan helyen voltam, ahol csak én voltam magyar és segítséget kértem valakitől, talán 1 fiatal nőtől. Jöttek is segíteni, többen is. Egy villamoson utaztunk valahova, ahol volt 1 idősebb férfi is, aki szintén a segítők között volt. Az ölében 1 kisgyermeket tartott és a férfi mondott nekem valamit.
Aztán snitt. Ennyi. Ekkor ébredtem. Vasárnap van és majdnem 9-kor ébredtem. Nem szoktam 9-ig aludni még vasárnap sem. Most így sikerült. Biztos fáradt voltam. A mindennapos 1/4 5-ös kelés bizony kikészít, mindazzal együtt, hogy megszoktam, mert muszáj volt.
Sütöttem csirkét, nagyon finom lett, krumplipürével, ami olyan, ahogy Vivi szereti, könnyű, sima, majdnem habos. De nem ebédeltek itthon a gyerekek, mert az exemnek ma van a szülinapja, ami már engem teljesen hidegen hagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése