Nyaralás 4. napja - Budapest

Még Katinál voltam Vácon, amikor felhívtam Ancsit. Ancsit, aki nagyon jó barátnőm volt míg Pesten éltem, 10 éves koromig, de akkor elköltöztünk, költözni kellett. Évekig leveleztünk utána, sőt találkoztunk is. Olyan 16 évesek lehettünk mikor utoljára láttam. Ő terhes volt, én még szűz. Ez a babája meghalt, sajnos.

Aztán megszakadt a kapcsolatunk, míg néhány évvel ezelőtt ő megtalált engem az iwiwen. Szép, hosszú leveleket váltottunk egymással, tudott a családomról és Istvánról is, a bogyókról, amiket beszedtem. Később a levelezés ritkult, mert már nem nagyon volt miről írni, hiszen a napi események nem biztos, hogy mindig érdeklik a másikat.

Az idén tavasszal írta, hogy augusztusban jön haza "Magyarba" - ahogy ő mondja -, már megvette a repülőjegyet.

Nagyon készültem a hazaérkezésére. Rendeltem neki 1 különleges ajándékot a Széchenyi Könyvtárból, áttúrtam a fényképeket és összeszedtem azokat, amelyek egymáshoz kötnek minket, valamint a '60-as, '70-es évekből őrzött leveleit, képeslapjait.

No, szóval azért annyira nem volt könnyű felvenni a kapcsolatot. A fészbukon levelezgettünk, telefonszámot váltottunk, felhívtam és abban maradtunk, hogy szombaton reggel jön értem kocsival és elmegyünk oda, ahol laknak, míg itt vannak Pesten a férjével, Trevvel. Én kértem, hogy ne 1 presszóba üljünk be, ott nem lehet rendesen beszélgetni. Ancsikám foglalkozik Ausztráliában régiségekkel és akkor szombaton reggel valahol Rákosnemtudomhol volt a bolhapiacon vásárolni, így én Pestlőrincen szinte útba estem. Délelőtt 1/2 10 kor értek oda, természetesen már készen voltam.

Ott állt igazi valójában Ancsi barátnőm. Megöleltem hosszan és sírva fakadtam. Még most is elhomályosul a szemem, ha erre gondolok. Bemutatott a férjének, aki rögtön nagyon szimpatikus volt nekem és nagyon  kedves volt, mert mondta, hogy üljek előre, hogy tudjunk beszélgetni. Hát, mi beszélgettünk egészen délután 3-ig - egyfolytában.

A Római parton lakik Ancsi a barátnőjénél, Zsuzsinál, mikor itthon van. Útban hozzájuk, először beültünk 1 presszóba, ők ittak kávét, én ettem 1 sütit. Persze, nem engedte Ancsi, hogy én fizessek.

Zsuzsi nem volt otthon, dolgozott. Teával kínáltak, ami jól esett, mert nem volt valami nagy meleg.

Szóval, nagyon-nagyon sokat beszélgettünk. Átadtam az ajándékomat, úgy láttam tetszett és örült neki. Megmutattam a leveleket, képeslapokat és fényképeket is. Mondtam, hogy nem adom neki - kivéve egyet -, de beszkennelem őket, ha kéri. Persze, hogy kérte. Egy képeslapot adtam neki, amit az apukája írt nekem. Nagyon szerette a szüleit, ez most is érződik abból, ahogyan beszél róluk. Gondoltam ennek a lapnak nála van a helye.

Én kaptam tőle 1 gyönyörű fekete blúzt, ami gazdagon van hímezve gyöngyökkel és kaptam 50 ausztrál dollárt, mert ő emlékszik arra, hogy egyszer, amikor telefonon beszéltünk, leégettem a kávéfőzőt:-) és vegyek 1 másikat vagy bármit, amit akarok. Egyelőre nem váltottam be ezt a pénzt, majd később.

Késő délután készültek elmenni ebédelni, de oda már nem mentem velük, pedig hívtak.

Elmondta Ancsi, hogy a férjének is nagyon tetszett Magyarország és tervezik, hogy ideköltöznek, de addig is tartjuk a kapcsolatot. Minden esetre én küldözgetem neki a beszkennelt leveleket. Írta is, hogy nagy örömet okozok vele, én meg örülök, hogy ő örül:-)))

Délután 3-kor a Keleti mellett szálltam ki Ancsiék Svájcban bérelt autójából.

Megvettem a vonatjegyeket hazafelé, vettem 1 kürtöskalácsot, amire már csütörtök óta vágytam (ekkor szombat volt) és felhívtam Lacit.

Találkoztam Lacival és Karcsival, kimentünk a Titanic kiállításra és a Nemzeti Vágtára.

Elég későn értem haza apuhoz, el is fáradtam rendesen.

(Csak zárójelben megjegyzem, Istvánról egyelőre semmi hír, ami egyáltalán nem zavar.)

Levelezésem folytatása Istvánnal

Írtam Istvánnak, ahogy azt mondtam is az előző bejegyzésemben.

Leírtam neki, hogy küldtem azt az indiai mailt, de már vagy 2-3 hete, én ki is töröltem. Csak azért küldtem, mert anno, még láttam a videóját Indiáról, több részletben néztük meg, mindig azt vártam, hogy mikor jön a halott égetés, mikor jön a halott égetés:-)))
Na, szóval nagyon sok hasonlóság volt ebben, amit küldtem és az ő videójában --- a nevezetességekre gondolok. Régebben szerette az ilyen típusú fájlokat, gondoltam, talán még most is...
Aztán írtam, hogy igen, szülinapom is volt. Idézem magam:

"Tudod, mindig mondtam: Te 07.07., én 10.10.
Sosem felejtem el. Küldtem is Neked sms-t a napján.
Üdv,

aláírás"

Következő nap megérkezett a válasz. Ahogy írtam az előző bejegyzésemben, igazából nem számítottam rá, hogy válaszol. Ütős volt, amit olvashattam. Ezt írta:

az utóbbi időben előjöttek benne azok a szép pillanatok, amikor együtt voltunk és egyre többet gondol rám. Most elutazik, de, ha visszajött és, ha én akarom, akkor találkozhatunk.

Mivel holnap elutazik, ezért még gyorsan válaszoltam is neki tegnap éjjel. Idézem magam:

"Utazz el, érezd jól Magad és, ha visszajöttél - és még mindig gondolsz rám -, jelentkezz. Most hirtelen nem tudok mit mondani. Gondolkodnom kell."

Itt tartunk most. Kíváncsi vagyok, hogy ha visszajön 3 és fél hét múlva, fog-e jelentkezni.

Egyelőre nem akarok táplálni semmi reményt.

Csak titokban...

Levél Istvántól

Levelet kaptam Istvántól. Mint mindig, minden vele kapcsolatos dolog most is, ez is felzaklatott. Mit is kezdjek vele? Kezdjek vele valamit egyáltalán? Hová helyezzem a lelkemben?

Elmondom hogy volt.

Két héttel ezelőtt kaptam 1 .pps file-t, ami Indiáról szólt. Nagyon szép képekkel és zenével. István valaha el akart engem vinni Indiába, de aztán nem lett belőle semmi. Illetve elvitt Portugáliába.

Portugália - Fatima

 

Őszintén? Nagyon szép lehet India, de az a sok kosz és mocsok, az a nagy szegénység engem elriasztott tőle, nem is bánom, hogy nem mehettem. Ő persze elment. Akkor még valamilyen szinten "együtt voltunk", így mikor hazajött, megnézhettem a videót, amit készített Indiáról. Összehasonlítva a videót és a kapott .pps file-t, nagyon sok hasonlóságot találtam bennük, hiszen India szinte minden fontos nevezetessége látható a .pps-ben, ami egyben azt is jelenti, hogy ezeket látta István is. Emlékeztem rá a videóból.

Tudom, hogy régebben szerette az olyan .pps-eket, amelyek olyan vidékről, országról készültek, ahol már járt. (Mellesleg, a világ minden szegletében járt.) Nos, 1 laza mozdulattal továbbküldtem neki.

Ahogy írtam is, ez már 2 hete volt. Utána állandóan lestem a postámat, hogy hátha reagál valamit, de nem történt semmi egészen tegnapig. Tegnap éjjel 11 óra körül írt nekem 1 mailt, amit ma reggel olvastam. Nagyjából a következő volt benne:
leírja, hogy küldtem 1 mailt Indiáról, ami nagyon szép és, hogy majdnem mindent látott belőle, ami a filmen volt. Aztán írja, hogy ha jól tudja most van a születésnapom és Isten éltessen sokáig. A végén pedig, puszi, István.
Ennyi. A küldött mailt nem köszönte meg és őszintén szólva, nem tudom, hogy biztos-e abban, hogy mikor van a szülinapom. Mindegy, nem számít. A lényeg, hogy írt.
De korábban nem akart reagálni az indiai levélre és lehet, hogy egyáltalán nem reagált volna, ha valamilyen módon eszébe nem jut a szülinapom. Nem tudom.

Fogok neki válaszolni - holnap. Választ ugyan nem remélek, de biztos, hogy 1 darabig majd úgy nyitom meg a postafiókomat, hogy azt nézem, vajon jött-e tőle levél?

Mondd meg, miért nem tudok szabadulni tőle, attól, hogy nap, mint nap gondoljak rá? Miért?
A válasz egyszerű: mert ő volt életem Férfija. A lelkem vágyódik utána --- a testem nem. Mégis..., mégis valami iszonyatos kötődés tartja a gondolataimban.

Ha tudná...

Nyaralás 3. napja - Vác

Pénteken úgy terveztük, hogy elmegyünk a Veresegyházi Medveotthonba. Már sokat nézegettem a honlapjukat és beszéltünk is róla a fórumban, ezért akart Kati elvinni, aminek persze nagyon örültem volna, de az időjárás közbeszólt.

Szinte egész nap esett az eső és hideg is volt. Vivit felhívtam, mondta, hogy Miskolcon 26 fok van, míg Vácon a sej-hajunk befagyott. Kati közben elárulta, hogy szeretnének elvinni engem a Momentán Társulat Rögvest című előadására és, ah igent mondok, akkor Csaba megveszi a jegyeket. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert sokat költöttek rám így, de igent mondtam.

Szóval, időben kötve voltunk a színházhoz, ezért inkább úgy döntöttünk, hogy nem megyünk el Veresegyházra. Fölösleges lett volna elindulni, pazarolni a drága benzint, ha ki sem tudunk szállni az autóból, mikor odaérünk. Így a nap jórészt pihizéssel telt. Neteztem, mert apunál már nincs net, mióta Laci elköltözött és bizony net nélkül..., ajjaj, már nem élet az élet. Megismerkedtem Kati anyukájával és apukájával. Kaptam tőlünk sok, finom és friss - akkor szedték, pénteken reggel -paradicsomot. Koktél pari, Lucullus és sárga színű. Adtam Laciéknak, apunak és természetesen hazahoztam a maradékot --- most fogyott el nemrég az utolsó.

Megnéztük Katiék nyusziját is. Kicsit soványnak találtam, Kati mondta, hogy diétán van, mert kövér volt, de szerintem most kifejezetten sovány. Látszanak a bordái és hát, jön a tél, a hideg, ő pedig az udvaron lakik.

Ebédre finom rántott csirkemellet kaptam sült krumplival és az Ila-féle savanyút ettük hozzá.

Este kocsival bementünk Pestre a színházba. Még előadás előtt felhívtam Vivit, mondta, hogy néhány kolléganőjével beülnek valahova, ezután vasárnapig nem tudtam elérni, de ez 1 külön történet, senkinek nem kívánom azt, amit nekem át kellett élnem.

Az előadás jó volt, vidám, lehetett nevetni, bár én mondtam, hogy szerintem ennek a 90 %-a nem improvizáció, míg Katiék azt mondták, hogy szerintük pont fordítva van, ennek a 90 %-a improvizáció. Nem vitatkoztam.

Éjjel még hazavittek apuhoz.

Másnap a 38 éve nem látott, Ausztráliába szakadt barátnőmmel találkoztam.

De erről majd legközelebb:-)